1. oldal / 2
Várhatóan augusztus 30.-án megjelenik a Magasles 84., 2010. szeptemberi lapszáma. Olvasóink a magazin tartalmából kaphatnak egy kis ízelítőt. Magasles 84., 2010. szeptember
Vadászmozaik / Újra szól a Varberger
Vezetőváltás az SCI Közép-Magyarországi Egyesülete élén
Legjobb gyakorolni
.22-es Browning
Halálpontos puska
Norma .22-esek
Szeptemberben vadászható
Alkatrész-utánpótlási problémák USA fegyvereknél
Ilaflon a neve...
Új vadásztölténygyár létesült
Hódító szürkemókusok
Norvégiában megszüntetik a vadveszélyt jelző táblákat?
A hír igaz, de...
Túlszaporodott elefántpopuláció Namíbiában
Erdőn, mezőn / Wallendums Péter: Lövés előtt, lövés után
A vadászat nem elsősorban a vad elejtéséről szól, de nyilvánvalóan – s ezt kár lenne tagadni – a sikeres elejtés a „hab az erdőzúgás tortáján”, a teríték pedig maga a vadászat koronája. Lehet valaki rutinos vadász, a várva várt vad megpillantása, a puska felemelése és a célzás, majd a lövés felfokozott izgalmi állapotba hozza az embert. Akit elkap a vadászláz, nem mindig tud ura lenni a helyzetnek, és a türelmetlenség, a kapkodás, a megfontolatlan döntések azon túlmenően, hogy hibázunk, sebzünk avagy elveszítjük a vadat, akár súlyos vadászbalesethez is vezethetnek.
Márok Tamás: Hubertusz oltáránál
A meghívás egyszerű nyári vadászatra szólt. Mindenki jól tudja, mit jelent ez: disznót és esetleg egy ünőt. Már ha kaptak rá engedélyt. Ha netán bakot is lőhetne az ember, azt külön mondanák.
Kuriózum / Halmágyi Takács István: Amerikából jöttem... – Olcsó vadászatok Észak-Amerikában
Manapság egyre több hazai vadásznak kerekedik kedve külföldön is vadászni. Ehhez azonban nemcsak kedv, de pénz is szükséges. És bár az idegen országokban történő vadászat az esetek többségében korántsem olyan drága, mint azt a laikusok gondolják, a költségtakarékos megoldások sokakat érdekelhetnek. És Észak-Amerika – a korlátlan lehetőségek hazája – erre is kínál megoldást.
Kovács László: Lövészek bibliája
1976 nyarán, sikeres érettségimet követően határoztam el, hogy puskaműves leszek. Akkortájt roppant kevesen űzték – vagy inkább űzhették – ezt az ipart Magyarországon, ámbár a Kádár-rendszer kezdett liberalizálódni. Megtudtam, hogy a budapesti Wesselényi utcában van egy ilyen műhely.
Interjú / A természet érti a dolgát – Szidnai Lászlóval Kovács Zsolt beszélgetett
A június eleji kánikula nem kíméli az embert. Aki az aszfaltsivatagban dolgozik, ilyenkor oázisra vágyik. Amikor Szidnai Lászlóval készítettem interjút, meg is leltem az oázist. A zöldellő kertet, saját készítésű tavacskákkal, csobogókkal, különleges fákkal-bokrokkal; házat, amelyben az emlékek szinte életre kelnek. És találkoztam még egy oázissal: a lélek oázisával, a harmóniával, amely itt körülveszi az embert. Szidnai László – kinek nevét minden trófeával kapcsolatba kerülő vadásznak és nem vadásznak ismernie kell, lévén évtizedeken át vezette az Országos Trófeabíráló Bizottságot – és felesége, Szidnainé dr. Csete Ágnes – a hazai zoopedagógia megalapítója, a lovak nemzetközi szinten elismert szaktekintélye – több mint félszáz éve házasok. Mindketten sugározzák a harmóniát, a szeretetet és a derűt.
