Várhatóan szeptember 29.-én megjelenik a Magasles 97., 2011. októberi lapszáma. Olvasóink a magazin tartalmából kaphatnak egy kis ízelítőt. Magasles 97., 2011. október
Vadászmozaik
Egylövetűk kedvelőinek
Új angol sörétes puska
Az álcázás kedvéért
Zalai gímek
Októberben vadászható
Kittenberger sajtópályázat
.22-es lőszerújdonság
Gyors és pontos
Vadászati kultúra – határok nélkül
Erdőn, mezőn / Wallendums Péter: Dámválogató
Októberben valóságos nagyüzem van hazánk azon vadászterületein, ahol előfordul a természetvédők által minduntalan vitatott létjogosultságú, ám gazdasági és vadgazdálkodási szempontból igenis komoly jelentőséggel bíró nagyvadfajunk, a dám.
Balogh János: Társasvadászatok előtt
Nemsokára eljön a társasvadászatok ideje. A vadászok társasági életének időszaka, hiszen sokan vendégként jutnak el az ország különböző tájaira, vagy vendéghívóként fogadják régen nem látott vadászbarátaikat, vagy ismernek meg újakat. Az ősz és a tél a vaddisznó-, a nyúl-, a fácánhajtások periódusa, ami nem egy vadászatra jogosultnál bevételkiegészítést is jelenti, nekünk, vadászoknak mégsem a pénzről szól. Lesz-e hó a disznóhajtáson? Vajon jól repülnek-e majd a madarak? Milyen lesz az idei nyúlvadászat, mert tavaly nyakig süllyedtünk a sárba? Meg hogy milyen szép volt az a fácándublé, vagy amikor a rohanó disznókból a szomszéd kiemelte azt a jó kant a konda végéről… Remények, hangulatok, talán egy kis vadászirigység is, és sok emlék.
Eszmecsere / Halmágyi Takács István: A vadásztársasági forma jövőjéről
A közelmúltban a kezembe került A vadgazdálkodás időszerű kérdései című periodika. Bevallom, az ilyen kiadványokat leginkább vasárnapi ebéd után szoktam olvasni, hogy könnyebben jöjjön szememre a pihentető délutáni álom. Ezúttal azonban Szél István és Preszner Sándor írásától elalvás helyett felébredtem. Arra ösztökélt, hogy elgondolkozzam a vadásztársasági forma jövőjéről. Ez talán szentségtörésnek hangzik. De vannak pillanatok, amikor a szent teheneket is meg lehet piszkálni egy kicsit.
Wallendums Péter: Szaktudás: leértékelve
Valószínűleg elég kevesen olvasták a vadászok közül az élelmiszerek ionizáló sugárzással való kezelésének szabályairól szóló 67/2011. (VII. 13.) számú vidékfejlesztési miniszteri rendeletet. Én is azok közé tartozom, akiket teljesen hidegen hagyott ennek a joganyagnak a megjelenése. Egy a sok közül – gondoltam. Egészen addig, amíg fel nem hívtak azzal a futótűzként terjedő hírrel, hogy ez bennünket, vadászokat is érint…
Lőpor / A hónap puskája – Kovács László: Szolid karabély: Marlin 1894
Az Egyesült Államok Mississippi folyón túl eső területein a 19. század derekán jött divatba, hogy ugyanazzal a kaliberű lőszerrel működtették a csikósok, marhahajcsárok, lovas vadászok revolverét, mint a nyereghez erősített tokban lapuló karabélyt. Akkoriban nagyon lenge felszereléssel utaztak a Wild West hősei, ezért elég sokat nyomott a latban, hogy nem kellett kétféle töltényt elpakolniuk. Így mentesültek a töprengéstől: melyikből vigyenek többet és mennyivel? Melyik kaliberre lenne jobban szükségük az úton? S ha netán szorult a kapca, bandita- vagy indiántámadás érte őket, akkor a töltényövükből mindkét fegyverüket gyorsan újratölthették. Nem kellett válogatni, keresgélni egyik vagy másik muníció után.
A hónap tölténye – Kovács László: Kurta magnum
Életem első kengyelkulcsos ismétlőpuskája egy kiváló minőségű Marlin 1894S jelzésű karabély volt, amelyre 1988-ban tettem szert. Ez, sajnos, igazán „szűk” esztendő volt számomra vadászati szempontból. Sőt előtte és utána is még sokáig; éveken át, roppant kevés lehetőséghez jutottam. Kényszerű böjti időket éltem. Ezért kecses, könnyű kurtályom többnyire kihasználatlanul porosodott. Amikor – nagy ritkán -- komoly alkalom kínálkozott, akkor meg inkább a Mannlichert szedtem le a fali tartóról, hiszen azon céltávcső is volt, ezért messzebbre jóval hatásosabbnak bizonyult. Ugyanakkor a Marlint szintén szeretve babusgattam, ám végül – 1992-ben -- mégis csak megváltam tőle. Vettem helyette egy díszes kivitelű, alsóemelőkaros .30-30-as Winchestert. Mai ésszel gondolkodva persze jobban jártam volna, ha a Marlin marad meg, az sokkal pontosabb volt új fegyveremnél. És tán kalibere szintúgy valamivel érdekesebb, rövid távra hatásosabb. .44 (Remington) Magnum (10,9×32R) lőszerekkel működött. Erről, a ma már legendák övezte kurta töltényről szól az alábbi ismertetés.
Postabontás – A holnap lőszere
Júliusi lapszámunkban kértük olvasóinkat, hogy küldjék be tapasztalataikat, véleményüket a homogén lövedékkel szerelt lőszerekkel kapcsolatosan. Több levél is érkezett, az Impala lőszert mindegyik dicséri, köszönjük a beküldőknek. Ezekből válogattunk.
Maradványtest – Balogh Gábor: Megesik, hogy a vad helyben marad, mégis után kell keresni
Szomorúan néztem a tőlem lőtávolon túl mozgó fekete csíkot. Halálos csendben disznók vonultak a behavazott éjszakában, elöl egy nagy koca, mögötte libasorban süldők, szorosan egymás után, hogy valóban úgy tűnt, mintha egy fekete vonal kúszna a hóban egyenletesen előre. Mögöttük lemaradva egy kan szaporázta. Alighanem ő volt a vonal végén a pont.
Hagyományőrző / Kovács Zsolt: Akikre büszkék lehetünk / Teleki Sámuel
A 19. század a nagy felfedezések időszaka volt, Livingstone és Stanley ekkor radírozta le a fekete kontinens fehér foltjainak nagy részét. Ám hagytak belőle egy keveset, hogy hazánkfia, Teleki Sámuel is első fehér emberként bejárhassa és feltérképezhesse a még feltáratlan terra incognitát, az ismeretlen földet.
