Várhatóan január 31.-én megjelenik a Magasles 101., 2012. februári lapszáma. Olvasóink a magazin tartalmából kaphatnak egy kis ízelítőt. Magasles 101., 2012. február
Vadászmozaik
Takács Szabolcs: Gondolatok a vadász szó apropóján
Jó böngészést!
Februárban vadászható
Szép új világ – Orosz vadkanvadászat
Könyvespolcra
Erdőn, mezőn
Wallendums Péter: Kellemest a hasznossal – A varjúfélék vadászata
Tavasszal és nyár elején hazánk apróvadas területein óriási gondot okoznak a varjúfélék, főként a dolmányos varjú és a szarka, de a szajkó sem szívesen látott vendég, főleg, ha sok van belőle. Ezek a fajok életmódjuknál fogva – a növényi táplálék mellett – jelentős mennyiségű madártojást és fiókát is fogyasztanak. S bár a szajkók leginkább az énekesmadarakra pályáznak, a dolmányos varjak és a szarkák a nyúlfikra, illetőleg a fácán-, valamint fogolycsibékre is komoly veszélyt jelentenek. Vadászatuk – vadgazdálkodási szempontból – éppen tavasszal volna a legszükségesebb, ám a „természetvédők” által kibumlizott idénykorlátozás miatt csak ősztől a tél végéig lehet őket elejteni. De hogyan?
Kaczur András: Ki kerget kit?
Még gyermek voltam, amikor apámmal hajtóként részt vehettem egy vadászaton. Első látásra „szerelem” lett. A vadászattal és a kutyákkal. Ez vezetett ahhoz, hogy előbb kutyáim voltak, majd amint lehetett, vadász lettem.
Vadászetika
Balogh János: Szerzett jog – A vad tulajdonjoga a lövés leadása után
Az emberi kultúrák szerveződésének hajnalán, amikor a vadászat még a megélhetés forrása volt, a vadászó embereknek nem volt különösebben fontos, hogy a vadászatokon melyikük lándzsája vagy nyila oltotta ki a vad életét. A cél közös volt, a fennmaradásért küzdöttek. Természetesen a trófea fogalma már akkor is létezett, de a legyőzött vad koponyája, esetleg bőre, fogai inkább szolgálták a vallási rituálékat, mint az egyes vadászok diadalát. Később, mikor a fegyverek is tökéletesedtek, könnyebben kezelhetőbbé váltak, és a vadászatot nem a mindennapi szükség kényszere irányította, hanem sokkal inkább az egyéni bátorság és a rátermettség az erő próbálja lett.
Csaholó
Wallendums Péter: Az ebadó nem kutyadolog
November közepén a kedvesemmel az Őrségben kirándultunk. A pityerszeri múzeumfaluban tett séta után Szalafőt elhagyva Őriszentpéter felé tartottunk, amikor az úttól alig kőhajításnyira, a lakott területtől jó pár kilométerre egy beagle feje emelkedett ki a barázdából. Megálltunk, és a fagyhalál határán didergő, a hideg mellett a kimerültségtől is reszkető kutyust betettük a meleg autóba. Miután egy pokróccal gondosan betakargattuk, megfordultunk, és megint Szalafő felé vettük az irányt. Ott aztán néhány telefon és egy rövid nyomozás után eljutottunk egy igen kedves hölgyhöz, akinek több kutyája van, és aki reményeink szerint segíthet megtalálni a vélhetően elcsatangolt eb tulajdonosát.
Mirtse Áron: Fordítva a lovon, avagy: Óda az adóhoz
Jómagam a kutyásoknak azon öregebb generációját képviselem, akik még fizettek ebadót. Utáltam is rendesen, ezzel együtt nem örültem egyértelműen a megszüntetésének. Úgy véltem ugyanis, hogy ha valaki adózik, az megvédi attól, hogy a hatóságok kutyába se vegyék.
Lőpor
A hónap puskája – Kovács László: Sokoldalú kisgolyós: CZ 455
Tudomásom szerint a furcsa nevű Riihimäki városkában termelő finn Sako cég volt az első a világon, amely olyan könnyen szétszedhető kisgolyóst tervezett és gyárt ma is – az ún. Sako Quadot –, amelyikhez különböző kaliberű csövek illeszthetők…
A hónap tölténye – Kovács László: Vaddisznóra, szarvasra
Ha mindenáron ki kellene választanom azt az általában alapkaliberekben forgalmazott három golyós puskát, amelyek a 20. század első harmadában világszerte a legnagyobb népszerűségnek örvendtek a művelt vadászok között, akkor azok – további rangsorolás nélkül -- az alábbiak lennének: Mauser 98, Mannlicher-Schönauer (többféle mintában) és Winchester 1894.
Halmágyi Takács István: Lősz fel, lőj le? – A felfelé és a lefelé lövés ballisztikája
Előfordul olykor, hogy a vadásznak a vízszintestől jelentősen eltérő mértékben felfelé vagy lefelé kell lőnie. Ez a helyzet a szokásostól eltérő ballisztikai korrekciókat tesz szükségessé. De milyet?
Hagyományőrző
Kovács Zsolt: Gyűjtők, vadászok, gyűjtemények
Létezhetnének-e komoly természettudományi múzeumok, gyűjtemények vadászok nélkül? Aligha. Hiszen a leltárba vett madár- és emlősmaradványokat, preparátumokat ők gyűjtötték össze. A diorámák „lakóiban” százezrek, milliók gyönyörködtek-gyönyörködnek, ám arról, hogy kik voltak azok, akik -- gyakran sokat nélkülözve -- a világ számos pontjáról, nemritkán önzetlenül eljuttatták a bőröket-csontvázakat a múzeumoknak, már mit sem tudnak.
