Itt a medvehagymaszezon, az utóbbi évek slágernövénye: ki fűszerként, ki a gyógyhatása miatt használja.
Az öreg nénik ugyanúgy szedik, mint a belvárosi biciklis hipszterek – ennek ellenére elengedhetetlen, hogy a legfontosabb tényekkel tisztában legyünk.
Gyakori növényünk ugyan, de nem lehet ész nélkül tépdesni, ezért mielőtt behatolunk az erdőbe, tájékozódjunk: a természetvédelmi területeken csak az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi felügyelőség engedélyével lehet gyűjteni.
Mióta ilyen sláger, ellenőrzésekbe is belefuthatunk – a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai, ha kell, a túl lelkes gyűjtögetők körmére koppintanak. Erre szükség is van, hisz sokan nemcsak maguknak, hanem kereskedelmi céllal gyűjtik: az aluljárókban és a piacokon árult növénykék sosem az árus kiskertjéből származnak. Legyünk kíméletesek, csak egy-két levelet tépjünk le, a gyökeret ne bántsuk – adjunk esélyt a medvehagymának, hogy szaporodjon. Figyeljünk a környezetre: nem ritka, hogy több védett növény fordul elő egymás mellett, ne tapossuk le azokat sem.
Nem kell külön engedély a nem védett állami erdőkben. Azt azonban ne feledjük, hogy a törvény mindenkinek csak a saját szükségleteit fedező mennyiséget enged meg gombából és gyógynövényből – aki fejenként két kiló fölött gyűjtene, forduljon az illetékes erdőgazdálkodóhoz.
Kinek segíthet?
Nemcsak az aromája, de élettani hatásai is megegyeznek a fokhagymáéval, igaz, az egészségünk számára hasznos hatóanyagokból kevesebbet tartalmaz. Emésztési bajokkal küszködőknek ideális: serkenti a gyomor- és bélműködést, segít hasmenés, hasi görcsök, sőt, puffadás ellen. Étvágynövelő hatása közismert, de ezen túl csökkenti a vérnyomást, illetve a vér koleszterinszintjét. Fertőtlenítő anyagokat tartalmaz, bevált népi gyógynövény a bélférgek ellen. Vérzéscsillapító, vízhajtó, köptető, izzasztó és lázcsillapító hatással is rendelkezik.
A medvehagyma név igazán nemzetközi: a latin neve is Allium ursinum – a második szócska az ursusra, vagyis a medvére utal. A spanyol, olasz, angol és német nyelvben is hasonló formula érvényesül – sokak szerint a növény megjelenésével egyszerre bújnak elő téli álomukból a medvék, akik rögtön csemegéznek is belőle. Akár még igaz is lehet: az állatok nagyon jól tudják, melyik növényt kell elfogyasztaniuk, hogy erőt gyűjtsenek. A magyar népies neve kígyóhagyma; a hüllők is mostanság bukkannak elő.
Vigyázat, meg is lehet halni!
Legyünk óvatosak: a medvehagyma nem mérgező, de vannak olyan, hozzá hasonló növények, amelyek igen. Levelei könnyen összetéveszthetők a májusi gyöngyvirág és a kikerics levelével. Ezek fogyasztása már kis mennyiségben is halálos lehet – a tavalyi évben erre volt is példa. Figyeljünk a jelekre: a medvehagyma virága kicsi, fehér, csillag alakú, és a szár végén fejlődik, a gyöngyvirágéi pedig harang alakúak, a szár mentén nőnek. A kikericsen tavasszal soha nincs virág, és az erdőkben élő medvehagymával szemben réteken, napos mezőkön található meg. Ha mégis bizonytalanok lennénk, szagoljuk meg – ha fokhagymás az illata, leszedhetjük.
A fenti képen láthatja együtt a medvehagyma és a gyöngyvirág levelét.
A tartósítással ne foglalkozzunk, ez szezonális növény. Sem sózva, sem olajban eltéve, sem fagyasztva nem lesz az igazi, szinte képtelenség megőrizni az aromákat, amik a friss növényben vannak.
A medvehagyma nem bírja a hőkezelést: ha lehet, ne süssük-főzzük sokáig. Szendvicsekbe, frissensültekhez, salátákhoz tökéletes párosítás, de egyre gyakrabban találkozhatunk vele sajtokba keverve.
A gyűjtögetést bátran összeköthetjük egy kis családi kirándulással: az idén 11. alkalommal rendezik meg Orfűn a Kemencés Udvarban a Medvehagyma Fesztivált. A Mecsek csodás környezetében sétálhatunk és szórakozhatunk 2014. április 12–13. között – na, egy jó kis falusi turizmus?
Forrás: Origo