MUFLON - OVIS MUSIMON

A leginkább alkalmazott vadászati forma muflonra a cserkelés. Magaslesről történő vadászata bizonytalan, mivel váltóját ritkán tartja, a vadföldekre és mezőkre pedig rendszertelenül jár ki. A vadászati szezon szeptember elsejével kezdődik Nagy élményt jelent az üzekedésben elejteni a kiválasztott muflonkost...

A faj bemutatása:
A muflon 65–70 cm magas, 120 cm hosszú, és 10 cm hosszú farka van. A kos szarva a 4-ik hónapban kezd nőni és a görbület után mérve a 80 cm hosszúságot és az 5 kg súlyt is eléri. A nőstényeknek szarvai rövidek – ha vannak –; szarvalt nőstények inkább Korzikán, Szardinián igen ritkán, mondhatjuk sohasem fordulnak elő. A muflon súlya nagyjából 40–50 kg. Nyáron a bakok színe, amelyek a nyak alsó oldalán rövid, a szarvaséhoz hasonló sörényt viselnek, rókavörös, a hátukon sötétbarna árnyalattal. Egész alsóoldaluk, a lábszár belső oldala, farktájon levő kis tükör és a száj elülső része fehér. Az oldalak hátsó felső részein egy többé-kevésbbé jelentékeny, télen erősebben feltűnő szürke vagy fehér nyereg található. Télen a bunda sötétebb, vörösbarna, vagy gesztenyebarna színű. A fej egy része, a nyak, a torok és a mell egyes része, egy sáv az oldalakon, a mar egy része, egy folt a combok felső részén a nyereg mögött, az elülső lábszárak oldalai, éppígy a hátsó lábak elülső és belső oldala, fekete. A fülek szürkén szegélyezettek, belül fehérek. A farkuk felül fekete, vagy nagyon sötétbarna. A nőstény színei kevésbbé élénkek: halványabbak. A fiatalok inkább egyszínűek, nyáron világosbarnák, télen sötétbarnák. A színeződés azáltal következik be, hogy ősszel sűrű, rövid, selymes, puha gyapjúszőr nő a szálkás szőr alatt, ez tavasszal nagy cafatokban lefoszlik. A szálkás szőrök, vagy fedőszőrök oly erősen át vannak itatva zsírral, hogy a csapadék lepereg róla a nélkül, hogy az alsó gyapjút elérné. A fiatalon elfogott muflonok ugyan nagyon szelídek lesznek, azonban pajkosságuk néha igen kellemetlen, és amint erejük tudatára ébrednek, csupa pajkosságból megtámadják az embert is. Fogságban jól tarthatók, könnyen szaporodnak és amint ez régen ismeretes, a házi juhokkal eredményesen kereszteződnek.

Származása:
Ez, a hazánkban nem őshonos faj Korzika és Szardínia szigetéről származik, innen telepítették be Európába és a tengerentúlra. A legrégebbi, jól sikerült honosítási kísérleteket Ausztriában végezték, nevezetesen Bécs mellett Lainzban, ahol 1840-ben 19 muflont engedtek szabadon és 1857 körül már 59 kost ejtettek el. A világháború előtt itt számuk mintegy 100 állatra volt becsülhető. Igen eredményesen honosították meg a muflont hazánkban Nyitra megyében a ghymesi uradalomban, ahol 1882-ben gróf Forgách Károly 14 darabot bocsátott szabadon; ezenkívül Gömör megyében, ahol egész rendkívüli erősszarvú példányok fordultak elő, erősebbek, mint amilyeneket eredeti hazájukban ismernek. Meghonosították a muflont Nagy-Aponyban is, és még több más helyen. Ma az ország középhegységi területein gyakorlatilag mindenütt előfordul, általában szigetszerű elhelyezkedésben. A betelepítés után legjelentősebb előfordulási helyei Magyarországon a Mátra, a Budai-hegység, a Börzsöny, a Bükk, a Pilis és a Vértes. A Zempléni-hegység muflonjainak minősége ugyan közepes, de az ott lévő mostoha viszonyok között megőrizték vadságukat, növelve ezzel a vadászati élményt. Előfordulását az éghajlat, a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a talaj és a növényzet határozza meg. Telepítésénél is ezeket kellett figyelembe venni. Meghatározó a csapadék, azon belül a hóviszonyok alakulása. A középhegységeink magassága (1000 m-ig) optimális az állatok számára. Kedvelik a kötött, köves talajokat, az idősebb erdőállományt, ahol legeléskor megfelelően kilát a növényzetből. Leginkább a lombos és tűlevelű erdőket kedveli, de fontos, hogy a csülök koptatására mindig találjon száraz és köves talajt.
Kicsi a mozgáskörzete (3-5 km), ez gyakran megterhelő lehet a környezetnek, ha nagyobb állomány él kisebb területen. Mivel hegyvidéken él vadászatához igen jó állóképességre van szükség. A legutóbbi telepítések hatására Somogy megye dombvidéki területein is meghonosodott e vadfaj és több kiváló trófea került ki erről a vidékről.

Életmódja:
Az üzekedés általában két hónapig tart, Szardiniában augusztus végétől októberig, Korzikán szeptember végétől decemberig. Az üzekedés alatt a kosok hevesen küzdenek egymással. Húsz méteres nekifutással rohannak egymásra és távolról is hallható szarvaik összecsattanása. Ezt a küzdelmet mindaddig folytatják, amíg a vetélytársak közül az egyik elmenekül, vagy elpusztul. A kos egy és féléves korában üzekedik, de csak két és féléves korában tenyészképes. A juh egy és féléves korában már tenyészképes; 5 hónapi terhesség után márciusban, áprilisban, vagy május elején egy bárányt ellik. Ha a kissé idősebb bárány elpusztul, úgy az anya az előző évi bárányát veszi ismét magához. Ha azonban a kicsi nem sokkal születése után pusztul el, úgy a juh 2 hét után vagy később ismét felkeresi a kost és akkor azután gyakran augusztusban, vagy szeptemberben mégegyszer ellik. A bárány születése után azonnal talpra áll és már néhány óra mulva anyját mindenhová követi. Az anya aggodalmasan óvja és minden ellenséggel szemben bátran védelmezi kicsinyét. Úgy látszik, hogy két bárányt nem ellenek, és ha egy juh mégis két báránnyal volt látható, azok közül a egyik az előző évi volt. A kicsinyek igen élénk állatok és mint minden fajrokonuk, vidáman játszanak, kölcsönösen öklelik egymást és pajkosan ugrándoznak.

Mint általában minden nyájbeli állatnál, a terhes nőstények az ellés előtt a nyájtól elválnak, vagyis a nyáj tavasszal egészen elszéled. Ősszel azután ismét összeverődnek és legerősebb a nyáj az üzekedés idejében, amikor 12–15, sőt 20–30 darabból is áll. Ekkor kezdődik meg a kosok harca a nyájért, amelynél azután a győztes csak egészen fiatal, körülbelül másféléves kost tűr meg. A vezetést azonban állandóan egy juh irányítja. Mialatt a nyáj legel vagy pihen, az őrszolgálatot egy idősebb kos látja el, amely veszély esetén egy olyan figyelmeztető hanggal, amely a „fix”-szó hangzásához hasonló, figyelmezteti őket a menekülésre.

Igaz, hogy a nyáj általában a legmagasabb hegycsúcsokat választja tartózkodási helyéül, azonban a muflon még sem kedveli a vad sziklafalakat. Erdő nélkül nem tudnak meglenni. Sűrű leveles erdőben vagy fenyvesekben pihennek nappal. Este megindul a nyáj a gyakran messze fekvő legelők felé, hogy még napfelkelte előtt tanyájára visszatérhessen. A nyáj nem megy határozott vadváltókon keresztül. Megeszi a kemény füveket, az áfonyát, a rekettyét, a lombot, a fenyő hajtásait és ősszel mohón falja a tölgymakkot és a bükkmakkot. A veteményeket sohasem bántja és így, miután a hideget is jól bírja, igen alkalmas a meghonosításra.

Lábnyoma:
Nyoma rendkívüli aszimmetriát mutat, egyik körme rendszerint jóval hosszabb, nyomképének hossza 5-6 cm, szélessége 3-4 cm. Valamennyi középhegységünkben megtalálható.

Trófeája:
A kosok fejét díszítő, folyamatosan növekvő tülkös szarv, az ún. csiga, amely a 4-ik hónapban kezd nőni és a görbület után mérve hossza akár a 100 cm hosszúságot, körfogata nagyon ritkán pedig a 24 cm-t, és az 5 kg súlyt is elérhezi. A szarv először kétélű, később a tövén háromélű lesz, az oldallapjával előrefelé néz és csak a hegye tartja meg a kétélű fiatalkori alakot. A szarvnak hegyei az első években egymásfelé állanak, mintha a nyakba akarnának benőni, az 5–6-ik évben egymástól elhajolnak, a nyakkal párhuzamosan haladnak, s ekkor vagy felfelé, vagy kifelé, vagy pedig befelé a nyak felé is hajolnak. A növekedés ritmusa a hormonszabályozással függ össze. A hossznövekedés intenzitása a korral csökken, a vastagodás 4 éves korig intenzív, 6-7 éves korban eléri a maximumot, ezután kismértékben csökken. A szarv csak egyszer van hajlítva, nem csavaros, és a 12–13-ik évben éri el a teljességét, azután már csak erősödik. 30–40 szabálytalan harántredő van rajta, amelyek éppúgy, mint a szarvakon lévő úgynevezett évgyűrűk – amelyek úgy keletkeznek, hogy a szarv tavasszal és ősszel minden vedlésnél növekedik – bizonyos következtetést engednek vonni az állat korára vonatkozólag.

Vadászata:
A korzikai a muflont túlnyomóan cserkészve lövi. Vadászatuk nem könnyű, mert az állatok igen élesen figyelnek és a vadászt már 1500–2000 m távolságból észreveszik. Ráadásul még túlnyomólag az úgynevezett „macchiában”, egy sűrű bozótos növény rengetegben tartózkodnak, amely főképpen babér- és rozmaringbokrokból áll és alig lehet rajta áthatolni. Az állatok megközelítése tehát nagyon nehéz. Érdemes kiemelni a ravaszságukat, szinte lehetne mondani azt a megfontoltságukat, amellyel az állatok elrejtőzni és meglapulni tudnak. Az ember a muflont főleg ízletes húsa miatt vadássza, de a bőrét és a szarvát is fölhasználják. A leginkább alkalmazott vadászati forma muflonra a cserkelés.

A barkácsolás csak ritkán jöhet szóba a hegyvidéki terep miatt.



Magaslesről történő vadászata is bizonytalan, mivel váltóját ritkán tartja, a vadföldekre és mezőkre pedig rendszertelenül jár ki. A vadászati szezon szeptember elsejével kezdődik Nagy élményt jelent az üzekedésben elejteni a kiválasztott muflonkost.

Magyarország világhírű muflonkos trófeái:			Világranglista helyezés
		Bajna (2004)	97,95 cm	240,75 IP
		Vásárosnamény (2001)	103,30 cm	234,70 IP
		Telki (1986)	97,60 cm	233,80 IP
		Tamalelesz (1991)	97,00 cm	229,10 IP
		Gyarmatpuszta (1996)	97,25 cm	228,25 IP
		Budakeszi (2004)	98,10 cm	228,25 IP
		Gyarmatpuszta (2001)	91,90 cm	227,15 IP
		Kisnána (1971)	93,75 cm	226,75 IP
		Gyarmatpuszta (2002)	93,00 cm	226,60 IP
		Vál (2004)	90,05 cm	226,50 IP
		Gyarmatpuszta (2003)	90,25 cm	226,25 IP
		Gyarmatpuszta (1990)	94,50 cm	225,95 IP
		Telki (1992)	94,75 cm	225,95 IP
		Gyarmatpuszta (1992)	95,00 cm	225,15 IP
		Gyarmatpuszta (1995)	96,50 cm	224,70 IP

		Nemzetközi pontozás:
		185,00 - 194,99	bronz
		195,00 - 204,99	ezüst
		205,00 - tól	arany

Vadászati idény:

Szeptember 1. - február 28.

Kapcsolódó galéria képei: Kattintson IDE!

Kapcsolódó fórumtéma: Kattintson IDE!

Forrás: MEK, Naturhun