Ha manapság a Bükk hegység erdeiben sétálunk, olyan erdőképet látunk, amely jellemzően eltér a természetes erdőkétől.
A mai erdők szerkezete magán viseli a több évszázados emberi használat nyomait, a változatos erdőszerkezet meglehetősen elszegényedett, homogénné vált. Az ERDŐ egyik nélkülözhetetlen alkotóeleme, a faállomány fái az április végi vihar és a hó hatására sok helyen változatos előfordulásban kidőltek, kitörtek, és ezáltal rendkívüli mértékben megnövelték a Bükki Nemzeti Park erdeinek a szerkezeti változatosságát.
Az idei április végi szélsőséges időjárási viszonyok, a hó és a viharos szél próbára tették a Bükki Nemzeti Park erdeinek ellenálló képességét és az erdők faállományának állékonyságát. A vihar sok területen az erdők faállományát megtépázta, a településeket összekötő infrastruktúra fenntartóinak és a lakosságnak jelentős nehézséget és károkat is okozva. Az erdőgazdálkodók részére is jelentős nehézséget és többletfeladatot jelent a rendes erdőgazdálkodási tevékenységtől eltérő feladatok végrehajtása (utak, épületek, gépek kiszabadítása a kidőlt fáktól és a kidőlt faállományfoltokból, és az érintett területekről a hasznosítható faanyag kitermelése).
Azonban a nemzeti park védett és fokozottan védett erdőire, mint a Bükk hegység élővilágának fennmaradását biztosító élőhelyekre gyakorolt hatása ennek az április végén meglehetősen szokatlan időjárási helyzetnek, többrétű.
A természetes bolygatás szerepe az erdő életében
Ha manapság a Bükk hegység erdeiben sétálunk, olyan erdőképet látunk, amely jellemzően eltér a természetes erdőkétől. A mai erdők szerkezete magán viseli a több évszázados emberi használat nyomait, a változatos erdőszerkezet meglehetősen elszegényedett, homogénné vált. Ami azt jelenti, hogy egykorú, egyenletes záródású, jellemzően közel hasonló méretű faegyedekkel rendelkező, elegyetlen (jellemzően egy fafajból álló), vagy alig elegyes faállományok alakultak ki, az erdei élőhelyek (odvas, üreges fák, fekvő és álló holtfa különböző formái, napsütötte lékek, gyökértányérok stb.) eltűntek, vagy töredékére csökkent a számuk. Ennek hatására az erdők élővilága szegényebb lett, jóval kevesebb odúlakó madár, denevér, gomba, növény tudott megtelepedni, mint amikor az erdők szerkezete változatosabb és élőhelyekben gazdagabb volt. Ezért nagyon fontos szerepe van manapság a természetes bolygatásoknak, amik változatosságot hoznak az egyhangúvá, homogénné tett erdőkben. Az idei áprilisi havazás és erős szél is egy ilyen természetes bolygatás volt.
Az ERDŐ egyik (de csak az egyik) nélkülözhetetlen alkotóeleme, a faállomány fái a vihar és a hó hatására sok helyen változatos előfordulásban kidőltek, kitörtek (egy-két faegyed szintjén, vagy facsoportokban, nagyobb foltokban) és ezáltal rendkívüli mértékben megnövelték a Bükki Nemzeti Park erdeinek a szerkezeti változatosságát, miközben újonnan létrehoztak számtalan rég eltűnt erdei élőhelyet! Az ilyen és ehhez hasonló természetes bolygatásoknak nagyon fontos szerepük van az erdők biológiai sokféleségének (biodiverzitásának) a megőrzésében és fejlesztésében. A vihar által megtépázott bükki erdőkben a lombkorona egyforma záródása sok helyen felnyílt, lékek, napsütötte foltok alakultak ki az eddig teljesen zárt, sötét erdőn belül is, ahol már ebben az évben többféle, kis erdei tisztásokhoz kötődő védett állat- és növényfaj is megtelepedhet. Például a védett növények közül egyes kosborfajok (számára lehet kedvező a változás, vagy a rovarok közül például több gyöngyházlepke-faj (Argynnis spp.) vagy az erdei szemeslepke (Pararge aegeria), illetve madarak közül gyakoribb és ritka fajok is, mint a gyakori énekes rigó (Turdus philomelos), vagy a ritkább lappantyú (Caprimulgus europeus) és urali bagoly (Strix uralensis) telepedhet meg, vagy táplálkozhat ezekben lékekben, napsütötte foltokban. Ez a jelenség a megindult természetes erdődinamikai folyamatok részeként a természetes erdőregenerációt is hatékonyan elősegíti majd a következő évtizedekben. Ennek köszönhetően a természetes erdőhöz hasonlóan kisebb nagyobb csoportokban, foltokban történhet természetes úton az erdő megújulása (remélhetőleg a földön fekvő sok törzs, faág és gally segíti majd a természetes úton megjelenő, vagy már jelenlévő facsemeték fejlődését, és megakadályozza, hogy a túltartott nagyvadállomány lerágja, letörje, kitúrja a fiatal fácskákat). A létrejött természetes facsonkok, álló és fekvő holtfák, illetve a kidőlt fák – különleges élőhelyet nyújtó – kisebb, nagyobb gyökértányérjai is változatos új életlehetőségeket (táplálékot, szaporodó- és búvóhelyet) biztosítanak fajok tömegének, egész életközösségeknek. A most tapasztalt természetes bolygatások hatására kialakult élőhelyek változatossága lenyűgöző.
Forrás: Greenfo
