Nyomtatás
Találatok: 652
Az ünnepség zászlóavatással és felvonással kezdődött. A vadásztársaság most elkészült, új zászlajának felvonása után Hetesy Károly, a vadásztársaság elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Beszédében hangsúlyozta, hogy régi kötelességének tett eleget az egyesület, amikor a hosszú ideje tervezett, a vadásztársaságnál tagsági viszonyban álló, elhunyt vadászbarátok emlékére kopjafát állít. Idén áprilisban született döntés arról, hogy ezt még 2017-ben, a lehető leghamarabb meg kell valósítanunk. „A döntést tett követte, és most itt állunk a felavatásra váró kopjafa előtt, amely méltó emléket állít egykori vadásztársainknak. Azoknak, akiknek tevékeny érdemei vannak a vadásztársaság stabil működésében és jó hírnevének öregbítésében” – fogalmazott az elnök. Mint mondta, az ünnepséget csak az tény homályosítja el, hogy olyanokról szól, akik már nem lehetnek közöttünk. A beszéd közben sok hozzátartozó szeméből kicsordult egy-egy könnycsepp. Hetesy Károly végezetül követendő példaként hozta fel a fiatal vadászoknak elődeik tevékenységét, kiemelve a közösséghez való tartozás fontosságát, az egymásért való tenni akarást, a vadászias magatartást és a vad iránt érzett tiszteletet.

Ezek után átadta a szót Ottohál Vilmosnak, vadásztársaságunk volt tagjának, aki anekdotákkal elevenítette fel a régmúlt idők közös vadászatait, az előnyúl befogásokat, a külföldiek vadásztatásait, a közös rendezvényeinken történteket.

Majd Földi Pál, a szomszédos Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság elnöke szólt az egybegyűltekhez. „Nekünk feladatunk van, nem kis feladat: megfelelni a ránk hagyott örökségnek és nevelni, oktatni az utánunk jövőket. Példát mutatni, mint ahogy mi is pallérozódtunk eleink szárnya alatt, és büszkén húzhatjuk ki magunkat az emlékükre állított kopjafa előtt” – fejtette ki. Egy régi mondást idézve zárta beszédét: ki múltját nem becsüli, a jövőt nem érdemli.

Földi Pál meleg, méltató szavai után a jelenlevő hozzátartozók és vadásztársak a kopjafánál elhelyezték a megemlékezés virágait. Befejezésül a Hetesy Károly megköszönte az egyesület tagjainak az ünnepség érdekében végzett munkát, és minden jelenlévőt meghívott a vadászház ebédlőjébe egy vaddisznópörkölt elfogyasztására.

Forrás: OMVK