Nyakunkon a tél, hajráznak a teendők az orosházi vadásztársaságoknál. A társas vadászatok mellett a vadállomány védelme, a hasznos vad etetése ilyenkor a legfontosabb.

Amikor vadásztársaságok, vadászok kerülnek szóba, szinte mindenkiben a sok zöld ruhás, puskás ember képe jelenik meg, akik sorra lövik a fácánokat, nyulakat. Pedig a vadásztársaság tagjai életében maga a vadászat szinte a legkisebb szegmens.

Orosháza két társasága közül elsőként a Dózsa Vadásztársaság elnökével, Furák Jánossal és hivatásos vadászával, Onáka Norberttel beszélgettünk a társaságról, mindennapos teendőkről, örömökről, gondokról.

A Dózsa Vadásztársaság 7400 hektáron folytat vadgazdálkodást, huszonhét taggal, pillanatnyilag egy hivatásos vadásszal. Ezekben a napokban, hetekben a vadak etetése, a tarvad selejtezése, melynek során a gyengébb, beteg egyedeket veszik ki a vadászok, illetve az apróvad vadászata folyik.

– A hangsúly az etetésen van, hisz mindenki érdeke, hogy tavasszal egészséges, erős vadállományt tudjunk magunkénak. Ennek érdekében a szoktató etetést már elkezdtük, és tél folyamán heti rendszerességgel etetjük az egész területet, hetente mintegy 10–15 mázsa szemes takarmánnyal – kezdi a tájékoztatást Furák János, elnök.
Etetjük, védjük

Az idei nyár sajnos nem kedvezett az apróvadállomány gyarapodásának. A csapadékszegény, vízhiányos időszakok mellett a két nagy viharban a jég rengeteg nyulat, fácánt vert agyon. Valamelyest pótolja a veszteségeket a saját nevelésből kibocsátott ezer fácán. Ennek egy részét visszavadásszák, a maradék pedig erősíti a tavasztól a természetes szaporulatot. A dúvadak azonban nem kímélik a szorgos munkával nevelt és védett állományt.

– Rengeteg a dúvad a területen. Van parlagi sasunk, réti sasunk, de az ő kártételükkel még elbírnánk. Sokkal nagyobb gondot okoz az utóbbi időben nagyon elszaporodott szürke varjú, valamint a tavasszal érkező több száz(!) barna rétihéja. Ezek tavaszonként módszeresen és szinte teljesen kiirtják a kisnyulakat. Jó lenne, ha a természetvédők szemében a hasznos vadnak is nagyobb lenne a becsülete – teszi hozzá a hivatásos vadász.
Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság

Hasonló gondokról számolt be a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság elnöke, Balogh Valter is. Az ő társaságuk mintegy 12000 hektár vadászterülettel rendelkezik. Negyvenkilenc fős tagság és három hivatásos vadász gazdálkodik.

A vadásztársaság saját művelésű földjein megtermelt szénát, kukoricát napraforgót juttatják ki a területre ezzel is segítve a vadak áttelelését. Telente két-háromszáz bála jó minőségű lucernaszénát és mintegy két-háromszáz mázsa szemes takarmányt kapnak a vadak.

– Az apróvadállományt jelentősen megviselte az idei aszályos nyár. Az őzállományunk mennyisége és minősége az, amivel elégedettebbek lehetünk. Idén 3000 előnevelt fácánt bocsátottunk ki, aminek egy kisebb részét vadásszuk most vissza. Nehezíti az életünket, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park tavaly létre hozott, a kardoskúti Fehér-tó környékén egy 1800 hektáros különleges rendeltetésű vadászterületet. Amíg ez a rész is mi kezünkben volt, a ragadozóállomány gyérítését elvégeztük, mostanra azonban ez a tevékenység jelentősen csökkent – számolt be Balogh Valter elnök.

Megjelent a környéken az aranysakál, a vaddisznó és rengeteg a róka is. Előbbi a sasok mellett az alföldi terület csúcsragadozója, az őzekre is veszélyes húsevő. A vadisznó a mezőgazdaságban és a földön fészkelő madarak fészkeiben is jelentős károkat tesz, a rókák pedig a pusztaközpontiak baromfiállományát apasztják.

A két orosházi társaság – elmondhatjuk – felkészülten várja a telet, és csakúgy mint eddig, mindent elkövet, hogy a rájuk bízott vadállomány egészséges legyen, és minden nehézség dacára gyarapodjon...

Forrás: Orosháza.hu