Keleten pont meghasadt a hajnal amikor szeptember 13-án az autóbuszunk nekivág a jó kétórás útnak Nagybörzsöny irányába. Csaknem végig kopírozzuk a Duna szlovákiai szakaszát, majd Garamkövesdnél átlépjük a Garamot és Szalkánál a néhai határfolyót az Ipolyt. Megérkezvén egy kedves pillantással tisztelgünk az „Üdvözöljük Nagybörzsönyben” fogadó táblának majd a rendőrök készséges és rendkívül előzékeny közreműködésével átmenetei parkolóra állunk a buszunkkal és hosszan tartó kirakodással elfoglaljuk helyünket a számunkra kijelölt placcon az egyik domboldalban. Éppen, hogy csak elhelyeztük sátrainkat és a főzéshez – vendéglátáshoz szükséges berendezéseinket megjelentek a szervezők és közölték, hogy elérkezett a főzőversenybe való bejelentkezés határideje. Mivel vállaltuk a megmérettetést, eleget tettünk ennek az adminisztratív kötelességünknek.
Jó volt látni embereim lázas készülődését. A hangulatból az embereim és a környező táborhelyek társaságának a határtalan jókedvéből lehetett következtetni, hogy nagy buli van kilátásban.

Reggel még egy gyors összeröffenés a két ország szervezőivel hol megtudjuk, hogy mi változik az utolsó pár nappal ezelőtti megegyezés óta és közülünk kiknek és miben módosulnak a kötelezettségei. Nagybörzsönyben semmit nem szoktak a véletlenre bízni ….

Megnyitó:

Tíz órakor a vadászkürt nyitó melódiáinak az elhangzása után Stohl András köszöntötte a közönséget és népes vendégsereget. A magyar és a szlovák himnuszok meghallgatása után Varga Vilmos – Börzsönyi mozaik című verssel tette ünnepélyesebbé a megnyitót.
A megnyitó beszédet Batizi Zoltán polgármester tartotta majd őt követte Juraj Migaš a Szlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének a köszöntője.
A szakma részéről Rácz Gábor az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest Megyei Területi Szervezete elnöke mondott rövid üdvöző beszédet majd Suba Imre a Szlovák Vadászszövetség ügyvezető igazgatója köszöntötte a szlovák vadászok nevében a megjelenteket. Magyar nyelvről – szlovák nyelvre Kovács Péter szinkrontolmács fordította a beszédeket ki a Vadászati Információs Adatbázis jogtanácsosa. A szlovák résztvevők megnyitóbeszédeit nem volt szükséges fordítani mivel a nevezettek két nyelven interpretálták őket. Ha a szükség úgy kívánta, akkor a nap folyamán szlovák nyelvről magyar nyelvre én fordítottam. Példaértékű, hogy a lényegre törő megnyitó és ünnepi beszédek összességükben nem egész 20 percig tartottak – beleértve a fordításukat is.

Ezután következett a Magyar vadászkitüntetések átadása:

A Vadászkamara Aranyérmét a magyar vadászat egyik karizmatikus egyénisége Kemény Dénes kapta a köv indoklással:

„ A magyar vadásztársadalom 56.000 tagja ezzel a kitüntetéssel szeretne tisztelegni Kemény Dénes vadászkamarai tag, kivételes sportéletútja elismerésképen.

A kitüntetettek közt még szerepelt Sukerek János, Kollár István, Börzsönyi Zrínyi Vadásztársaság, Burkus József, Győrvári Ferenc, Bors Richárd

Nagy megtiszteltetés érte a szlovák vadásztársadalmat! A Magyar Természeti-Vadászati Örökségért Érdemkereszt kitüntetésben részesült Ing, Marian Č͎ a Szentantali Szlovák Erdészeti és Vadászati Múzeum igazgatója.
Indok: „A szlovák és magyar vadászati kultúra és hagyomány megőrzésében és ápolásában kifejtett tevékenységéért.”
Č͎ Marian nemcsak egy a magyar vadászati kultúrát is képviselő és bemutató múzeum igazgatója, hanem Ő az országos „Szlovák Vadászünnepségek” kiötlője és az Ő vezetése alatt az idén már 18. alkalommal rendezték meg ezt a hagyományőrző vadászati akciót a Selmecbányához közeli Szentantalban, miközben 18 év alatt a fénye semmit se kopott.
A szlovák és a magyar vadászok nevében erről a helyről is gratulálunk Číž Mariánnak a rangos magyar elismerésért.

Az arany szarka díjat hárman vehették át – Győri István, Slezák István és Török Pál személyében. Nekik viszont én gratulálok tiszta szívemből, mert jól tudom, hogy mi az előzménye annak, amiért a „szarka jelvénnyel” értékelve voltak.

Végső soron de nem utolsó sorban a kitüntetettek sorát az a Török Henrik zárta aki nemrég volt 60 éves és szinte az egész aktív életét a vadászatnak áldozta. Érdemei elismeréséül Henrik a Magyar Vadászatért Érdemérem kitüntetést kapta.

A következő program a Szt. István templom udvarán megrendezett St. Hubertus mise volt. A misét Beer Miklós Váci megyés püspök celebrálta, aki a nemzetközi vadásznap szervezőbizottságának is a tagja. Ő a vadásznap „lelki atyja” és mindenhol ott van, mindenkivel elbeszélget és a megjelenésében is egy karizmatikus személyiség, akit nem lehet nem észre venni.

A vadásznap bemutató programcsomagját a Szlovák Vadászszövetség solymászai nyitották. Önmagukat nyújtották csakúgy a legények, mint az a pár ragadozó és az egy énekes madár, amelyet a MO-i törvények engedélyeztek az országba behozni. Csak a reményemet merem kifejezni, hogy ezen a téren a jövőben a helyzet magyarhonban is pozitívan fog változni és nem azok lesznek egy drákói szigorral kezelt nemzeti törvénnyel ütve és vágva, akik a ragadozómadár védelem nagykövetei és egyértelműen (bizonyíthatóan) a legtöbbet tesznek a madarak védelmében. Szlovákiába ezt már régebben felismerték és ennek lett a következménye az, hogy úgy a vadászok mint az állami és önkéntes természetvédelem igyekeznek egymást bevonni a munkájukba és azon célkitűzéseikbe aminek a vezérmondata mindhárom fél számára az, hogy „Ismerd meg és védd!”

Délután nagyon gazdag kulturális program állt a látogatók rendelkezésére. Mivel mindenhol én sem tudtam részt venni a teljesség igénye nélkül pár helyszínt és műsort azért megemlítenék.


A kiállítások közt a legelőkelőbb helyet foglalta el VALACZKAI Erzsike kiállítása. A művésznő nem „vadászfestőnek” hanem inkább vadábrázoló festőnek vallja magát. Az is - CSUPA NAGYBETŰVEL! Az elfáradt láb a kinti forgatag sok látnivalójában eltompult elme a művelődési házban összeállított Valaczkai tárlaton igazán magához tért. A festményekről sugárzik az erő, az ábrázolás oly valósághű, hogy kivétel nélkül szinte mindenkit lenyűgöz. Társaságom tagjainak volt bátorságom előre jelezni, hogy ha másért nem hát ezért érdemes lesz Nagybörzsönybe utazni. A hazafelé úton egyértelműen igazat adtak nekem.

Nagyon szép volt a szakértelemmel összeállított trófea szemle is melynek szintén a község központjában található művelődési ház adott otthont.
A színpad közelében volt látható Štefan Beňo fafaragó gyűjteménye, melyből néhány darab megvásárolható is volt.

A színpad és a nézőtér mögött a vadásztársaságok sátrainál a hangulat igen csak otthonias volt. Keveredett a társaság folytak az étel és az ital kóstolók. Új ismeretségek születtek és régebbi ismeretségek értek barátsággá. A főzőverseny zsűrije megkezdte az ételek értékelését.


Közben több ismerőssel is összefutottam és sokan megtiszteltek jelenlétükkel a társaságom asztalánál. Ízletes ételek és könnyű csallóközi borok mellett sok-sok témában cseréltünk véleményt. Közben meglátogatott bennünket Pechtol János az OMVV ügyvezető elnöke az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára és Dr. Kun Edit jogtanácsos. Az éppen társaságomban lévő Dr. Kókai Tamás a Vadászati Információs Portál tudósítója és Molnár Attila a nemrég megszerkesztett Vadász fórum egyik alapítója és moderátora rövid eszmecserét folytatott Pechtol Jánossal arról, hogyan lehetne közvetlen kapcsolatot tartani a két internetes média látogatóival – pontosabban fogalmazva, hogyan lehetne a látogatók kérdéseire a lehető legilletékesebb és legszakavatottabb válaszokat kapni. Pechtol úr kissé csodálkozva vette a kérdést és megígérte, hogy amennyiben nem működne a védegyleti vagy kamarai segítség a két érdekképviseleti szervezet regionális szintjein, akkor az ilyen esetben Ő személyesen vállalja a segítséget ha kell akár az internetes médián keresztül is. Mivel nekem működő és korrekt - szinte napi kapcsolatom van a MO-i vadászati vezetéssel az ígéreteik kivitelezésében nincsen okom kételkedni. De ha már oda kerülne a dolog, hogy a nyilvánosság bekapcsolásával szeretnék majd tartani a kapcsolatot a fórumozók az országos vadászati vezetéssel akkor nem lenne elhanyagolandó az sem, ha a két fórum látogatói a MO-i vadászati vezetés felé tett kérdéseiket olykor szelídebb retorikával fogalmaznák meg.

Kora délután Szelényi Noémi operaénekes előadásában vadászdalok hangoztak el - vadászdalok Artemiszhez címen. A csinos és fiatal operaénekesnő már a Hubertus misén felhívta magára a figyelmet úgy a hangjával, mint a megjelenésével. Nem csalódtam a majdnem félórás színpadi előadásában sem. További sok sikert kívánok a művésznőnek és mivel tudom, hogy szemezget a vadászattal is kívánom, hogy a vadászat gyakorlását is majd művelje olyan kifinomult érzékkel mint ahogyan a hangjával bánik.

Délután 4 órakor került sor a főzőverseny kiértékelésére. Négy díj került kiosztásra – két díjat magyarországi versenyzők és két díjat a Szlovákiából érkezett vadászok vehettek át. Direkt nem úgy írtam, ahogy ezt Stohl Andris is hangsúlyozta, hogy „az első két helyen szlovákok végeztek….! Mosolyogtam egyet mert tudom a meztelen igazságot.


Mivel a nem mindennapi örömömre a második díjat a Diósförgepatonyból érkezett, tehát az én vadásztársaságom készítette étel kapta és ismerem az étel készítőit, valamint tudom, hogy pont olyan tisztességes és becsületes vadászok, mint a Magyarországról érkezettek és azt is tudom, hogy a nemzetiségük is magyar. Az első díjat nyert csapatnál ugyan ez a helyzet. Az, hogy honnét jöttünk az egy más dolog.

Idén augusztusban pl. ezt írta az egyik magyarországi Vadászati .. Portál tulajdonosa a portáljához tartozó silány színvonalú olvasói fórumán a szlovákiai magyarság egyik képviselőjéről – „Magyarnak vallja magát ………, egyébként meg egészen másképp viselkedik”. Hát, hogyan kell magyarként viselkedni? Az hogy valaki tisztességes, őszinte és becsületes stb. (mely jelzők jelentését a jelzett portál tulajdonosa talán nem is ismeri ...) az nem elég? Mióta kategorizálnak valakit úgy, hogy „nem viselkedik magyarként ?” Mert amíg a kettő (a tiszteség és a magyarság tudat) nem ugyanaz - addig baj van! Szerintem a szent lélek hét ajándékából nem lehet nemzetiségi kérdést csinálni….
De mi nem is csináltunk. Mentünk megünnepelni a megszolgált második helyezést a főzési versenyben. Jött is a sátrunkhoz sok-sok aranyos tisztességes ember és senkit nem érdekelt a nemzetiségi hovatartozása vagy az, hogy ki honnan jött. De így volt ez mások sátránál is és így van ez rendjén.


Stohl Andris a nők kedvencévé vált de mindez csak látszat volt, mert az asztalunknál nem voltak kíséret nélküli hölgyek …. Közben megnéztük a Desperadot meghallgattuk Földi Lászlót és ettünk ittunk mulattunk addig, míg a kutyák is elfáradtak mellettünk.

A Dupla Kávé melódiáinál már újra magunkéi voltunk és indultak a táncos lábak. Megnéztünk egy tüzes-showt, ami nagyszerű előjátéka volt az esti tűzijátéknak. Magyarországi szakemberek mesterei a látványos égi show-k megkomponálásának. A nálunk tapasztaltak látványban meg sem közelítik a Nagybörzsönyben bemutatott tűzijátékot.
A lenyűgöző égi látványosság után Dj Kuti szolgáltatta bakelit lemezes diszkóra táncoltunk addig, míg nem láttuk illőnek, hogy megköszönve a szíves vendéglátást útra keljünk hazafelé.
Egy csodálatos nap állt mögöttünk. Köszönjük a magyar vadászati érdekképviseletek munkatársainak a Pest-megyei vadászati vezetésnek, a Nagybörzsönyi önkormányzatnak a Börzsönyi Zrínyi Vadásztársaságnak a nagyszerű szervezést és a lehetőséget, hogy ott lehettünk köztetek. Külön nagy tisztelettel köszönjük neked kedves Homolya Laci és Zsuzsa asszony. Én tudom, hogy mit jelentett ez nektek. Egész nap a háttérben ugrásra készen álltatok, csakhogy minden rendben menjen. Fellélegezhettek - NAGYSZERŰ VOLT !
Homolya Laci majd szeptember 27-i után Požanán a bőgő szarvasok közt egy jót mulatunk a nagybörzsönyi szeptember 13. emlékére.


Kép – Takács Frigyes
Szöveg – Takács Frigyes