Idehaza – Európa más részeihez hasonlóan – kifejezetten szenzitív téma a „farkaskérdés”. Főként igaz ez a megállapítás az úgynevezett M237 kódszámú, „svájci farkas” utáni időkben. De vajon mi a helyzet a nagyvilágban? A The Guardian legutóbbi cikkében a kaliforniai helyzetet elemezte.


Az USA úgynevezett Golden State becenevű (az 1849-es aranylázból eredeztethető, jelentése arany állam) nevű államában, Kaliforniában egy évszázaddal ezelőtt, az 1920-as években lényegében a „kihalásig” vadásztak a farkasokra. Aztán majd 90 esztendővel később, a 2010-es évtized elején a ragadozók újból megjelentek ezen a környéken, hála a különféle természetvédelmi munkáknak, erőfeszítéseknek és a szigorú jogi védelemnek. Az államban hatályos veszélyeztetett fajokra vonatkozó törvény kimondja, hogy a vad illegális elejtése akár 100 ezer dolláros pénzbüntetéssel, vagy börtönbüntetéssel is járhat.

Az elmúlt tíz évben több falkát figyeltek meg itt, főként Kalifornia északkeleti sarkában. Az egyik legutóbb „felfedezett” falkára a Sequoia Nemzeti Park erdőiben találtak rá, lényegében egy kiváló adottságú rezervátum mellett, ami tökéletes búvóhelyet biztosít a vad számára, mivel nemzeti parkos területen nem folytatható sem vadászati, sem mezőgazdasági tevékenység.

Kalifornia nagyvárosaiban a farkasok visszatérését jellemzően pozitívan fogadták, ám a velük együtt élni kényszerülő polgárok – például a szarvasmarha-tenyésztők –, már nem ilyen boldogok, ezért a kérdés megítélése lényegében mégiscsak ellentmondásos. Láthatóan itt is a városi és a vidéki emberek között van véleménykülönbség, hiszen utóbbiakat főként azt bosszantja, hogy nem igen van lehetőségük a jószágaik – például vadászattal való – megvédésére.

A legtöbb vadvilággal való konfliktus Tulare megyében történik, ahol bár a farkasok nem jelennek meg a nagyvárosok „hátsó udvaraiban”, de egyértelműen keresik a területeiket, így óhatatlanul károkat okoznak a farmereknek.

– Egyetlen állat sem oszt meg minket úgy, mint a farkasok – nyilatkozta a téma kapcsán Jordan Traverso, a kaliforniai hal- és vadon élő állatokkal foglalkozó osztály kommunikációs vezetője, aki hozzátette: ha az emberek – beleértve a vadon élő állatok szerelmeseit is – rájönnek az új falka pontos helyére, akkor azoknak az ordasoknak a napjai meg vannak számlálva. El kell rejtőzniük – teszi hozzá Traverso –, mert míg Kalifornia baloldali szellemiségű városaiban sokan örültek a farkasok visszatérésének, a környezetükben élőket, akár megelőző cselekedetre is késztetheti a hír, a vad megítélése tehát nagyon ellentmondásos.

Az amerikai példán is látható, hogy a nagyragadozókkal való együttélés a világon mindenhol nagy kihívások elé állítja a szakembereket és a civil lakosságot egyaránt.

Forrás: Nimród