Nyomtatás
Találatok: 1896
muflonOvis musimon - ez a pontos neve az európai muflonnak. Páros ujjú patás kérődző, amely a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába, azon belül a Ovis nembe tartozó alfaj.
Szardínián és Korzikán őshonos. A történeti Magyarországra először a kiegyezés után egy évre, 1868-ban hoztak be a frankfurti és a brüsszeli állatkertekből a Nyitra megyei Gímesre. Innét került később, 1901-ben a trianoni haza területére, Füzérradványra. Napjainkban a telepítéseknek és az elkóborolt példányoknak köszönhetően a Kárpát-medence minden középhegységi területén előfordul. A hímet a tudomány kosnak, a nőstényt első bárányozásáig jerkének, azt  követően anyajuhnak, míg szaporulatát báránynak nevezik. Teste, mint a képen is látszik, barna, a hasa, a lába térdtől lefele, a far körüli úgynevezett „tükör", az arc és a fül fehér. A „férfiak" hátán fekete csík húzódik, két oldalán fehéres folt látható. A hímek tömege negyven-ötven, a juhoké harminc-harmincnyolc kilogramm körül jár. A kosok hátrafelé ívelő, csigavonalban hajló szarvat viselnek, amely fokozatosan oldalra és körben növekszik.

A szakértők szerint a nőstények is viselhetnek fejdíszt, igaz, ez legföljebb az állomány tíz százalékára lehet igaz. Hangja a birkafélékre jellemző bégetés, a kosoknál hallható mély morgás is, veszély esetén pedig éles füttyel riasztják egymást. A kosok másfél-kettő, a juhok másfél éves koruktól lesznek ivarérettek, de a hímek csak ötéves koruktól vesznek részt a csapat szaporításában. Október középétől december végéig párosodnak. A fiúk szaglásuk segítségével keresik fel az üzekedő lányokat: A riválisok rendre elpáholják egymást - e küzdelem legalább annyira látványos, mint a szarvasok párviadala.

Az aktus után a férj azonnal friss hús után néz - s legyünk őszinték, talál épp elég csapodár menyecskét vagy hitvest. A vemhesség huszonkét hétig tart, az ellés március vége és május eleje között történik. Egy, ritka  esetben két bárány jön világra, születés után azonnal talpra szökkennek, és követik anyjukat.
A nagy havat nehezen tűri: erdészek és vadászok sokat tudnának mesélni a hasig érő fehérségtől mindenféle gyulladást és megfázásos betegséget kapó, legyengült állatokról. Ha nagy a baj, jön a megváltó golyó - igaz, az efféle hóhérmunkának jó érzésű puskás még minimális mértékben sem örül.
Táplálékának zömét fűfélék teszik ki. Mást csak akkor vesz magához, ha nem talál füveket - ez általában télen fordul elő, amikor a jég vagy a nagy hó alól képtelen kikaparni a számára vonzó csemegét. Bendője kisebb mint a szarvasféléké, így azoknál többet kérődzik.

Csendben járva az erdőt könnyű becserkészni őket. Zöldbe-barnába öltözve, különösen eső után, amikor roppanó ág, zörgő levél nem árul el bennünket érdemes próbálkozni. Jó távcső sem árt, valamint a szélirány folyamatos figyelése is célszerű. Ha észrevesznek minket, meredjünk szoborrá - szerencsés esetben elalszik gyanújuk, s tovább legelésznek. Egyesek pont kevés nehézséget okozó belopásuk miatt ragasztották rájuk a címben szereplő nem épp dicséretes jelzőt.

Forrás: Magyar Hírlap