Az amerikai aligátorok akár a testtömegük 23 százalékát kitevő mennyiségű ennivalót is bezabálnak egyszerre. Ez olyan mintha egy 60 kilós ember nekiállna, és szőröstül-bőröstül fölfalna 14 kilogramm marhahúst! Egy új tanulmány szerint az aligátorok azért képesek erre, mert a szén-dioxidban gazdag vért a tüdejük helyett a gyomrukba irányítják. Míg a fiatal krokodilok sok puhatestűt és halat esznek, a kifejlett állatok inkább nagy emlősökre és teknősökre vadásznak, amit a gyomortartalom vizsgálata is bizonyít. Ha a prédaállat mérete nem lép túl egy adott határon, akkor egyszerre, egészben kapják be. A túl nagy zsákmányt a krokodilok zöme nagy darabokra tépi, és úgy nyeli le.

C. G. Farmer, a Utahi Egyetem biológusa és munkatársai most megfejtették a rejtélyt, miért heverésznek gyakran meleg helyeken az aligátorok és a krokodilok egy-egy kiadós zabálás után. Kívülről nézve ez a viselkedés meglehetősen nyugodalmasnak tűnik, de az állat belsejében rendkívül mozgalmas tevékenység zajlik.

Miért nem rohad meg a rengeteg táplálék a belekben?

A kutatók a krokodilok – egyébként az emlősökére nagyon hasonlító – szívének oldalán eredő extra aortára koncentrálták figyelmüket. Normális esetben a szív jobb oldala által kipumpált vér a hüllő tüdőartériáján át a tüdőbe kerül, ahol kiválasztódik a szén-dioxid és oxigénnel telítődik a vér.

Amikor a krokodil vagy aligátor teletömte a hasát, ez a vér a tüdő helyett elterelődik a gyomor irányába, ahol a szén-dioxid gyomorsavvá – emésztőnedvvé – és bikarbonáttá alakul, amely egyfajta beépített savlekötőként szolgál, amikor eljön az ideje. A gyomorsavlöket miatt a krokodilfélék 10-szer annyi emésztőnedvet termelnek, mint az emlősöknél mért legnagyobb érték. Ha nem így történne, akkor a megevett irdatlan mennyiségű étel megrohadna a beleikben.

A meleg időjárás fokozza a véráramlást

Farmer szerint a táplálék megrothadhatna a gyomorban is, de ha az időjárás kellően meleg és elősegíti e hidegvérű élőlények folyadékáramlását, akkor az emésztés 10–20 napot vesz igénybe, ennyi idő alatt csekély az esélye az élelem megrothadásának az állat belsejében.

A vérátirányítás legalább két további előnnyel is jár a kutatók szerint. Az egyik az állat lopakodó vadásztaktikával függ össze. Mivel ezek a nagy hüllők rávetik magukat a zsákmányukra, megragadják és rögtön megfojtják, hatalmas mennyiségű tejsav szabadul föl az izmaikban. (E sav miatt érezzük magunkat fáradtnak torna vagy fizikai munkavégzés után.)

A krokodilok a gyomrukba áramló vér segítségével szabadulnak meg a tejsav potenciálisan halálosan nagy adagjaitól.

A véreltérítés haszna a fiatal egyedeknél

A véreltérítési folyamat hasznos lehet a fiatal krokodilok esetében is, amelyeknek az idősebb, rangsorban előrébb álló krokodilok közé préselődve kell versengeniük a napos helyekért. Mivel ők is képesek gázban gazdag vért küldeni a gyomrukba, ez serkenti a gyorsabb véráramlást, mielőtt még kitúrnák őket a napos foltokról.

A tudósok egyébként már régóta vitatkoztak arról az ismert tényről, vajon miért kerülheti ki a krokodil vére egy ideig a tüdőt. A két leggyakoribb elmélet az volt, hogy ez elősegíti az állatok tartós víz alatti merülését, illetve segít az emésztésben.

A mostani kutatások ez utóbbi elképzelés helyességét támasztják alá.

Forrás: NGO