Az őzbakot április derekától szeptember végéig vadászhatjuk. Ezzel a leghosszabb ideig vadászható nagyvadunk a most már vöröscsuhás agancsos dalia. A legeredményesebben április végén, május elején, illetve az üzekedés ideje alatt lehet puskavégre keríteni, ám az említett mintegy fél év alatt, kisebb-nagyobb sikerrel bármikor vadászhatjuk. A siker titka nagymértékben a vadászat módjától függ, ugyanis az őzbakot vadászhatjuk barkácsolva, cserkelve, lesből vagy hívással.
Ahogy minden vidéknek megvannak a maga sajátosságai, így az eredményes őzbakvadászat módja is vidékről vidékre változik. Sajnos az utóbbi években divattá vált a bakvadászat legmodernebb, de cseppet sem vadászias módja, az autós vadászat is. A külföldi fizetővendégek igényei diktálta vadászati mód, amikor terepjáróval körbeszáguldják a területet, és napjában akár öt-hat bakot is elejtenek, több szemponból elítélendő. De a bevétel biztosításának egyetlen lehetséges módja. De térjünk vissza a hagyományos őzbakvadászathoz.
Lehet, hogy a legszebb, de vidékünkön a vadászat legritkább változata a barkácsolás. Alkalmazásához nélkülözhetetlen a vadászkocsi és a kellőképpen betanított ló. A lassan haladó fogatról a vadász és kísérője könnyen lepattanhat, és míg a vad az elhaladó kocsit figyeli, addig kényelmesen, pontosan célzott lövést adhat le.
A cserkelés az őzvadászat erőt és tudást leginkább igénylő válfaja. A cserkelés egy, legfejebb két ember szórakozása. A tereptől függően eredményes lehet hajnalban és este, de akár a déli órákban is találkozhatunk lőhető bakkal, ha csendesen és lassan tudunk járni. Itt a vezetővadász tapintatán és tudásán múlik a siker, hiszen nem valószínű, hogy az egyenlőtlen, hegyes terepen kifulladt és ziháló vendég jól is tud lőni, nem beszélve arról, hogy futva nem lehet cserkelni.
Az őzhívást leginkább az üzekedés idején lehet alkalmazni, azaz, július derekától augusztus derekáig. Ehhez elengedhetetlen az őz biológiájának alapos ismerete, és a sípot kezelni tudó vadász. Ha egy kicsit is félrefújjuk a csalisípot, vagy ha az túl hangos, netalán hamis hangot ad, akkor csak elijesztjük a vadat. Még akkor is, ha megannyiszor is szerelmi mámorban úszik. A sutával legelő, kergetőző bakot nem lehet hívni, ugyanis nem hagyja ott az üzekedő sutát. Síppal csakis magányos bakokat lehet becsapni. Tudni kell továbbá azt is, hogy a sípra elsősorban fiatal, éretlen bakok reagálnak, az idős, tapasztalt daliák még a nász idején is felettébb óvatosak, tehát ne kapkodjunk, legyünk türelmessek. Nemegyszer az öreg bak akkor ugrott be, amikor a fiatal elsőfüves siheder már-már eltaposott bennünket.
Az őzet lesből főleg tagolt, erdős területen vadásszák. Igaz, a mi síkvidéki mezőgazdasági művelés alatt aló területeinken is alkalmazható lehetne ez a vadászati mód, hogy ha lennének hozzá megfelelő magaslesek, fára épített ülőkék vagy akár leskunyhók. Az őz, főleg a bak, kifejezetten teritoriális állat, tehát ha vadőrünk jól ismeri a rábízott területen levő vadállományt, minden bizonnyal tudja, melyik parcellán mikor van kint a kilövésre szánt bak, vagy bakok.
Az idei bakvadászat első három hete után lassan elfogynak a külföldi bérvadászok, és a hazai nimródok „visszakapják” a területeiket. Tehát számukra is elkezdődik az őz vadászata. Hogy miként, melyik vadászati móddal ejtik el idei bakjukat, az egyéni ízlésük, szabad idejük, illetve pénztárcájuk vastagságától függ. Ha nem kizárólag az őzpörkölt imádata hajtja őket, és mivel kiválóan ismerik saját terepüket, lehet, hogy valamennyi őzvadászati mód kombinált alkalmazása a legcélravezetőbb számukra. Mindenesetre kívánok mindannyiuknak sok csendes, akácillatú, pacsirtadalos hajnalt, friss, aranyló alkonyt és szép élményeket, amelyeket egy derék bak agancsával örökítenek meg.
Forrás: Magyar Szó
