Szeleste, Acsád - Az acsádi erdőben jártunk, ahol egyebek mellett az is kiderült, hogy a vaddisznó ugyan még ilyenkor is talál makkot, de nagy szüksége van az eledelre.
A vadásztársaságoknak pedig sok pénzükbe kerül a vad etetése.

A vadat is jól kell tartani - mondja Gagyi István, a 9400 hektáron tevékenykedő Répcementi Vadásztársaság elnöke, és az acsádi erdő közepén, a januári napsütésben, déltájban, korgó gyomorral, bizony szívesen cserélnénk a közeli sűrűben zörgő szarvasokkal és őzekkel. Már csak a terített asztalért is, amit Kovács Tibor hivatásos vadász rittyentett az egyik etetőhelyen. Persze nem a mi kedvünkért: két-három naponta körbejárja a területet, és ellenőrzi, van-e elegendő élelem a vad számára.

A Répcementi Vadásztársaság évente 150-180 mázsa lédús takarmányt, 150 mázsa szemes kukoricát, 2-3 tonna szálas takarmányt és 200-300 mázsa rostaljat kínál az erdő lakóinak. Az etetés nem kevés pénzébe kerül a vadásztársaságoknak, kiváltképp most, hogy a takarmányárak az égbe szöktek, és tonnáját hétezer forintért adták. De az etetésen nem szabad spórolni. És ennek több oka is van. Egyrészt a jogszabályok, másrészt pedig a társaságnak is elemi érdeke, hogy az élelemmel a vadat az erdőben tartsa. Ellenkező esetben ugyanis amit megspórolna a vadetetésen, annak feltehetően többszörösét kellene kifizetnie vadkárként, hiszen a vad addig megy, amíg élelmet nem talál. Másrészt az etetés a sikeres vadásztatás záloga, ezért is fontos a vadat az erdőben tartani.

A vadat nemcsak télen, hanem egész évben etetik, igaz, ilyenkor, a hideg hónapokban intenzívebb az élelem-utánpótlás. Itt disznók makkoltak, mutat Tibor a fák alá. És valóban: ha nincs hó és túl hideg, a disznó még össze tudja kaparni a fák alól a makkot, ami szintén kedves csemege számára.

A vad nem csak éhes, szomjas is, és a befagyott vízfolyások, pocsolyák megnehezítik a dolgát. Ezért is fontos, hogy lédús takarmányt kapjanak.

Szeretik a répát, a kukoricát és a silót - magyarázza Tibor, és a távolban pihenő fácán láttán megemlíti, hogy az apróvadról is gondoskodnak: a fedeles etetőkbe magokat szórnak ki számukra.

Közben egy tisztáshoz érünk, ahol éppen előző nap szórta szét a kukoricát Tibor. A sárban hagyott láb- és dagonyanyomokból kiderül, hogy vaddisznók is lakmároztak itt nem is olyan régen. Megszemléljük a fára kihelyezett sótömböt, amiről megtudjuk, hogy az agancsképződéshez szükséges sót nyalhatja le róla a vad. Hiába: nem csak az ember, a vad esetében is fontosak a táplálékkiegészítők...

Közben Gagyi Istvánnal, aki nemcsak a Répcementi Vadásztársaság, de az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezetének és a Vasi Vadgazdálkodók Védegyletének is elnöke, a vadkárról is beszélgettünk. Elmondta: a megyében tevékenykedő vadászatra jogosultak 40 százalékának szinte már elviselhetetlen terhet jelentett a tavalyi vadkárok kifizetése. Egyrészt a magas terményárak miatt, másrészt mert a nagy szárazság miatt a vad nem csak az éhségét, de a szomját is a kukoricatáblákban próbálta csillapítani. A vadászatra jogosultak abban bíznak, hogy a február végéig tartó szezonban még sok sikeres vadászatot tudnak szervezni, és akkor talán pénzügyileg javul a helyzetük.

Képgaléria

Forrás: Vaol