Fémiparos szakemberként kezdte, azután volt hivatásos vadász, egy időben a szomszédos társaságnál vadászmester, ma pedig már országos hírű puskaműves és fegyverműszerész az Endrefalván élő Kuris László.
Mivel már gyermekkorában megérintette a vadászat nemes szenvedélye, esetében igen szerencsés módon találkozik a hivatás és a hobbi!

– Gyerekkoromban Szécsényfelfaluban laktunk. A családból a nagybátyám vadászott, édesapám pedig gyakran elkísérte. Úgy kellett elszöknie otthonról, mert mindig mentem volna vele! Már gyerekként kijártam a vadászatokra, hajtottam, segítettem, amiben csak tudtam, most már bevallhatom, néha a puskát is a kezembe vehettem… Nem volt az rossz, a háború előtt létezett olyan is, hogy gyermek vadászjegy. Ismertem egy idős, pályáját a régi világban kezdő vadásztársat. Ő még Flóbertet használt, és az édesapja felügyelete mellett ismerkedett meg a vadászattal, a természettel.

Különben nekem is mindig volt otthon légpuskám, azután is, hogy Szécsénybe költöztünk.

– Hogyan kezdődött a vadászpályája?

– Saját jogon 1982-től vadászom. A régi, híres endrefalvi Aranykalász Termelőszövetkezet Vadásztársaságban kezdtem, ahová nem volt könnyű bekerülni. Úgy sikerült a dolog, hogy jártam a társasághoz segíteni, mindenféle munkát vállaltam, hogy a vadászok, a vadászat közelében lehessek. Egyszer Bobál Gyula bácsi szólt egy vaddisznóhajtáson, hogy indul Salgótarjánban vadgazdálkodási tanfolyam, úgyis le kell vizsgázni, menjek el rá. Amint végeztem, tag lettem és megvehettem az első puskámat, egy 16-os Merkelt. Akkor még csak sörétest tarthattunk, a golyóshoz nagyon körülményesen, évekkel később lehetett hozzájutni. Ez a helyzet 1987-ben változott meg.

A termelőszövetkezet vadásztársaságában négy-öt év után megválasztottak az ellenőrző bizottság tagjának, majd vadászmesternek is. Ezt 25 évig csináltam, szép időszak volt, de nagyon nehéz. Mellette a szécsényi társaságnál hivatásos vadászként dolgoztam.

– Hogyan lesz valakiből puskaműves?

– Szeretni kell a fegyvereket! A légpuskámat már gyerekkoromban is szétszedtem, összeraktam, javítottam, ha kellett. Szécsényből Endrefalvára 1996-ban költöztünk. A fiam akkoriban hozott egy diófatus kezdeményt, amit egy asztalosmester próbált kifaragni, de feladta. Nekem viszont sikerült megcsinálnom, még arra is emlékszem, hogy egy Izs bock tusa volt. Ezt látta egy békésszentandrási puskaműves barátom. Ő azt mondta, hogy aki elsőre ilyet tud, annak érdemes komolyabban is foglalkoznia a szakmával. Nem azonnal, de sikerült beiratkoznom Csongrádra, a Diana Szakképző Iskolába. Az első évben fegyverműszerésznek képeztek bennünket. Különféle hadi- és maroklőfegyverekről tanultunk, csak a második évtől foglalkoztunk vadászpuskákkal.

Persze a fegyverműszerész végzettséget is megszereztem, akkor még műhelyt is lehetett nyitni ezzel a szakmával. Remélem, nem tűnik dicsekvésnek, de a fegyverműszerész és a vadászpuskaműves szakmát is jeles eredménnyel szereztem meg. Nem volt persze könnyű, havonta egy hetet Csongrádon kellett tölteni. Viszont ennek köszönhetően szereztem néhány jó barátot.

– Valamilyen előképzettség kell-e a puskaművességhez?

– Fémiparos szakmával könnyebb helyzetben van az ember. Mielőtt hivatásos vadász lettem, előbb a salgótarjáni Bányagépgyárban, utána az endrefalvi szövetkezetben voltam esztergályos, marós, gyalus és köszörűs – ez a szakma a gépi forgácsolás, én ezt tanultam. Akik nem rendelkeztek fémiparos alapismeretekkel, nehezebben maradtak meg a puskaműves pályán is.

– Mit gondol a vadászlőfegyverek kötelező műszaki vizsgáztatásának megszűnéséről?

– A vadászoknak könnyebbség, kevesebb határidőre kell figyelni, de azért arra jó volt a vizsgáztatás, hogy a hibákat kiszűrje! Most erről a fegyvertartóknak maguknak kell gondoskodniuk.

Különben ami a műszaki hibákat illeti, néha elképesztő felelőtlenségek is előfordulnak. Megesik, hogy kívülről belefúrnak vagy marnak a csőbe, a tokba, vagy az elsütőszerkezetet megreszelik finomítás céljából. Ez különösen az egylövetű Izs golyósok esetében fordul elő. Ennek a fegyvertípusnak is lehet finomítani a sütését, de ehhez egy rúgót kell elgyengíteni, nem reszelni, vagy csiszolni! Ilyenek után fordulhat elő, hogy a puska magától elsül kisebb ütődésre is, vagy akár összezáráskor. A szakszerűtlen módosításokkal teljesen el lehet rontani egy fegyvert, a hozzá nem értő barkácsolásnak bizony, sokszor alkatrészcsere a vége. Ez persze még mindig jobb, mint a baleset…

Láttam már hosszában szétnyílt puskacsövet, amit néhány, nagyon apró csavarnak kifúrt lyuk okozott. Ezeket a kis furatokat pontosan, szakszerűen helyezték el, mégis végzetesen meggyengítették a cső anyagát.

Kuris László műhelyében nézve gyönyörű, faragott puskatusokat is látni. A mesterek persze a megrendelő igényei szerint dolgoznak, de Kuris László műalkotásnak beillő munkáin a díszített és a simán maradó fafelületek arányai csodálatos összhangban vannak. A jó munkához persze minőségi faanyag is kell, ami eléggé ritka.

– Az asztalosok általában öt centi vastag pallókat vágnak a diórönkből, de ez puskatusnak már vékony. Legalább hét centisre kell hagyni, mert a száradás és a nagyolás után úgy egy centi lemegy belőle. Ilyen anyaghoz nehéz hozzájutni, ezért én szoktam venni ládon álló diófát is, amit magamnak alakíthatok olyanra, amilyenre kell. A faanyag több év alatt szárad ki akkor is, ha a megfelelő körülményeket – például cseréptetős ház padlását – tudjuk biztosítani a kalodába rakott faanyagnak. Ilyen helyen kap egy minimális nedvességet, amire szüksége van az egyenletes száradáshoz, de a cserép alatt meleg is van. A pallók végeit vízzáró anyaggal is be kell vonni, mert ott gyorsabban távozik a nedvesség, emiatt keletkeznek rajta repedések. Azt tarják, hogy centinként kell egy év a kiszáradáshoz, ezt az időt nem is célszerű lerövidíteni. A mesterséges szárítás gyorsítja a folyamatot, de a több évi pihentetést így sem szabad kihagyni.

Az amerikai feketedióból is lehet jó tust készíteni, nagyon szép faanyag, de a minősége nem éri el az európai dióét. – Mik a szakmai tervi a jövőben? – Lehetőség nyílna rá, hogy mesterképzésen vegyek részt. Még gondolkodom, hogy belevágjak-e, de hát ez egy olyan szakma, ahol mindig lehet újat tanulni. Úgyhogy lehetséges, újrakezdem a csongrádi utazásokat!

Forrás: DHKM/A-Faragó Zoltán