A Győr-Moson-Sopron megyei Vadászkamara február 7-én a KAEG Zrt. Rábaközi Erdészet Göbös-major Ökoturisztikai központjában megtartotta idei „Rókagyérítési napjait”.
A versenyt a megye vadászatra jogosultjai között írják ki. Idén egy könnyed továbbképzés volt a megmérettetés záróakkordja, amelyen az országos nagyvadapasztási programról is szó esett.

A reggeltől délutánig tartó szakmai előadások sorozatát Bakodi Gyula nyitotta. A növényvédelmi és agrokémiai szakmérnök a Kwizda Agro cég képviseletében a vadkár mérsékléséről szólt, majd részletesen ismertette a károk keletkezésének okait, valamint beszélt az ismertebb védekezési opciókról is, így a fix vadkerítésről, optikai szállal ellátott vadhálóról, villanypásztorról, stb. A bevezető után a cég „Forester” nevű termékét mutatta be, amelyet az hallgatóknak kiosztott termékismertető füzet „a láthatatlan vadkerítésként” jellemzett. Ezt a permetezhető szert a földek szegélyén kell alkalmazni. A vállalat szerint 90 százalékban védi a mezőgazdasági kultúrát a vadtól. A hatásmechanizmus a következő: az emberek már régen megfigyelték, hogy amerre a birkákat a juhász tereli, arra nem megy a szarvas, mert riasztja a nyáj bőr- és faggyú szaga. Ezt a faggyút alkalmazzák az új szerben is őz, szarvas és muflon távoltartására.

Bakodi Gyulát Pintér Csaba, a Győr-Moson-Sopron megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának vezetője követte, aki röviden ismertette a megye vadgazdálkodási helyzetét 1997-től egészen a tavalyi esztendőig. A vezető mindjárt az előadása elején leszögezte: a kormányhivatal dolga a vadállomány létszámának apasztása. Hangsúlyozta, hogy ez egy közös érdek a megyében gazdálkodó 67 vadászatra jogosulttal. Felhívta a figyelmet arra, hogy az erdősültség a megyében körülbelül 20 százalékos. Ezek után grafikonokkal ismertette a különféle vadfajokkal kapcsolatos számszerű adatokat: a vadászatra jogosultak becslését és az elejtések számát, amibe statisztikailag beletartozik például az elhullás is. Ezekből világossá vált, hogy bár a megye elsősorban apróvadasnak számít, majdnem annyi disznót (2012-ben 9047-et) lőnek itt, mint mezei nyulat (2012-ben 9063-at). A tavalyi adatok az előadás napjáig még nem álltak rendelkezésre, de a két évvel ezelőttiekből is világos, hogy bár a vaddisznó vadászatát nem korlátozzák, a vadállomány mégis folyamatosan növekszik.

A következő előadást prof. Csányi Sándor, a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) VadVilág Megőrzési Intézetének igazgatója, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke tartotta. Mint megjegyezte, ez volt a hatodik hely, ahol a nagyvadállomány apasztásával kapcsolatos kérdésekről tartott előadást. A SZIE azután kapott megbízást a Vidékfejlesztési Minisztériumtól egy országos nagyvadapasztási program kidolgozására, hogy 2013 nyarán Magyar Zoltán képviselő interpellálta Fazekas Sándor minisztert a vadkárral kapcsolatban, de a tárcához máshonnan is érkeztek jelzések a nagyvadállomány okozta gondokról. A kutató az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) táblázatain, grafikonokon mutatta be, hogyan alakult az utóbbi évtizedekben a nagyvadállomány: az adatokból az tűnik ki, hogy a ’60-as évekhez képest mára több mint 13 szorosára növekedett.

A professzor álláspontja szerint Magyarországon 50-70 éve mennyiségi vadgazdálkodás folyik, amely a minőség rovására is megy. Mindez már jól ismert problémákat jelent, így a mezőgazdasági és az erdei vadkárt, belterületen megjelenő vadat, az által okozott károkat, mindezek megelőzési és elhárítási költségeit, valamint állat-egészségügyi kérdéseket. Szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vaddisznó elszaporodása hazánk „utolsó apróvadas jellegű területeit veszélyezteti” (idézet a prezentációból). Azonban a nagyvadállomány növekedésének alábecsült velejárója a vad- és gépjármű ütközések számának megugrása is, további veszély pedig a zoonózisos megbetegedések fenntartása és terjesztése – vélekedik a professzor.

Mindennek okait a nőivar és a szaporulat alulhasznosításában, az elkötelezettség és a tartamosság hiányában és a szakmai ésszerűtlenségben, így a nagyvad megtelepülésének elősegítésében és a nőivar védelmében látják a tudományos műhelynél.

A már a VM-nél lévő, elkészült program célja a 15 évvel ezelőtti nagyvadsűrűség elérése körzetenként és megyénként a rendelkezésre álló adatokból kiindulva, reálisan tervezhető és végrehajtható, megemelt nagyvadelejtési tervvel. Az előadáson Csányi Sándor kitért arra, hogy nem jók a kiindulási vadlétszámbecslési és terítékadatok, amelyeket azonban a vadászatra jogosultak továbbítanak feldolgozásra, így az OVA és a megyei vadászati hatóságok „hozott anyagból” dolgoznak. Megjegyezte azt is: más országokban is hasonló a helyzet, csak tendenciákat lehet megfigyelni az adatokban, így amikor állományapasztást szeretnének elérni az illetékes hatóságok, évről évre kicsit emelnek a terven, míg a növekedés meg nem áll.

Az előadáshoz egy érdemi javaslatot érkezett az egyik hallgatótól: amennyiben a minisztérium megpróbálja megvalósítani a programot, jogi keretet, lehetőségeket is biztosítson, így bizonyos esetekben az éjjellátó céltávcső használatát.

Könnyedebb témáról szólt – mintegy étvágygerjesztőnek, ebéd előtt – Peteli Gábor „Az elejtéstől a tálalásig” című előadásában. A borász, gasztronómus, és a magyar nyelv szerelmese (ahogy ő maga mondja, ételész és italász) meglehetősen eklektikusan, helyenként ezotérizával és filozófiával fűszerezve ismertette meg a nagyérdeművel konyhatechnikai elképzeléseit a vadhús helyes konyhai előkészítéséről, a fűszerezésről, a helyes, egészséges élelmiszerekről és ételekről.

Végül, de nem utolsó sorban ebéd után Láng Zoltán okleveles könyvvizsgáló, adószakértő vette végig a leggyakrabban felmerülő adózási kérdéseket, amelyek miatt főhet a vadásztársaságok feje.

Az előadások és rövid szünet után a hallgatóság az ökoturisztikai központ udvarán már elkészített terítékben gyönyörködhetett, amelyen 73 róka, 9 borz, 1 nyest és 1 aranysakál feküdt. Utóbbi először esett a Rókagyérítési Napokon: Lővön, a TAEG Zrt. területén lőtték. A verseny végén az a három társaság részesült díjazásban, amely tagjai a legtöbb rókát (és egyéb szőrmés kártevőt) ejtettek el egy hét alatt. A legeredményesebb jogosultaknak dr. Jámbor László, a megyei vadászkamara elnöke, Pap László, a KAEG Zrt. főmérnöke és Orbán Henrik, a kamara titkára adta át az díjakat. A képzeletbeli dobogó felső fokára a Csapod-Himod-Hövej Földtulajdonosi Közösség állhatott, ahol 16 rókát, 2 borzot és 1 nyestet hoztak terítékre a verseny hetén. Második helyen a Sopronhorpácsi Nimród Vt. végzett, 8 rókával. A harmadik helyezett holtversenyben 7-7 rókával a Beledi Nimród Vt. és Dózsa Vt. lett, de mivel az utóbbi társaság területe nagyobb, ők leszorultak a dobogóról.

A Győr-Moson-Sopron megyei „Rókagyérítési Napok” továbbra is egy példaértékű kezdeményezés, amely – mint az jól látszik – megmozgatja a megye vadászait.

További képek itt!

Forrás: HuntingPress