Ausztria negyedik legnagyobb városában, az Alpok kapujának is nevezett Salzburgban rendezték meg február 22-én az immár 16. alkalommal kiírt Szarvasbőgő Európa-bajnokságot, amelyen a Vadászati Kulturális Egyesület által menedzselt magyar csapat – eleddig egyedülálló módon – két dobogós helyet is szerzett.

A FeHoVá-nál jóval nagyobb „Die Hohe Jagd & Fischerei” vadászati kiállítás és vásár kísérőrendezvényeként megtartott kontinensviadalon összesen tizenegy ország bikaimitátorai képviseltették magukat. Külön érdekesség, hogy francia versenyző először léphetett színpadra a komoly presztízsértékkel bíró nemzetközi bőgőversenyek történetében.

A délelőtti csapatvezetői és bírói értekezletet követően a résztvevőknek alkalmuk nyílt arra, hogy alaposan szemügyre vegyék a tíz csarnokban látható közel ötszáz kiállító standját. A legérdekesebb tapasztalatokat – dióhéjban – a következőkben lehetne összefoglalni: a fegyveres és optikai termékeket gyártó vagy forgalmazó cégeknél egyetlen puska sem volt lelakatolva, leláncolva, sőt, még a golyós „lőszerszámok” zárdugattyúit sem vették ki a látogatókban maradéktalanul megbízó standbérlők. A vadászruházat frontján talán a legszembetűnőbb különbség a FeHoVá-hoz képest az volt, hogy terepszínű gúnyák kizárólag az íjászok háza táján bukkantak fel, másutt kifejezetten vadászias, elegáns öltözékeket kínáltak, érvényesítve a vásári kedvezményt, ami azt jelenti, hogy akár a bolti ár 30-40 százalékáért hozzá lehetett jutni a márkás holmikhoz. Itthon sajnos ez a hozzáállás már a múlté… Megdöbbentő volt látni ugyanakkor a műanyag zöldséges ládákból néhány euróért „kiturkálható” trófeákat, zergekampókat, őzagancsokat, vaddisznóagyarakat, s szintén mellbe vágta a zöldhatóságok által folyamatosan vegzált magyar vadászlátogatókat, hogy potom pénzért bárki vásárolhatott a különféle védett – sőt, akár CITES listás – madarak és emlősök preparátumaiból.

A változatos programok sorában talán a kutyás bemutatók voltak a legnépszerűbbek, a brutálisan nagy területen elhelyezkedő vásár fő attrakciója azonban minden kétséget kizáróan a délután három órakor kürtös felvezetéssel megkezdődő szarvasbőgő EB volt.

A maroknyi magyar delegáció tagjai a meglehetősen rendhagyó körülmények ellenére egy kiváló hangulatú – ráadásul a mi szempontunkból igencsak eredményes – rendezvénynek lehettek aktív résztvevői, illetőleg szem- és fültanúi. S hogy miért volt rendhagyó a „körítés”? Mert a zárt pavilonban, ahol a színpad állt, a végeláthatatlan sorokban elhelyezkedő sörgarnitúráknál körülbelül 5-6 ezer ember üldögélt, evett-ivott, énekelt, kiabált – és dohányzott!

A csarnokban szinte „harapni” lehetett a füstöt, és a folyamatos morajlás, az állandósult alapzaj, az evőeszközök csörgése, a korsók összekoccanása szinte lehetetlenné tette a zsűri tagjainak a munkáját: a kabinokban alig lehetett hallani a versenyző által keltett hangokat. Mindezek dacára szépen folydogált a verseny a megszokott mederben, a különbség az előző évekhez képest csupán annyi volt, hogy a magyar bőgőket sokkal magasabb pontszámokkal jutalmazta a bírói kar, amelynek tagja volt Takáts Péter, a Vadex Zrt. hivatásos vadásza is.

Az első versenyszámban a teheneit terelő hárembika hangját kellett utánozni, a másodikban pedig két különböző, ám egyenrangú agancsár harcra hívó strófáinak tapsolhatott a szépszámú nézősereg. A mezőny fele ezután kiesett a versenyből, a hazánkat képviselő Kasper Áront, Kasper Mátét és Molnár Renátót azonban ez a veszély egyáltalán nem fenyegette, az első két kört mindhárman magabiztosan teljesítették. Az utolsó diszciplína, a bőgés végén bágyadtan mörcögő, öreg bika fáradt hörgése azután alaposan megszórta az élboly addig fej-fej mellett haladó tagjait.

Az eredményhirdetés az egyéni pontszámok és a helyezések ismertetésével kezdődött, fordított sorrendben: hátulról-előre. Szerencsére a mi fiainkat csak a névsor végén szólították az oklevelek átvételére. A dobogósokhoz érve Kasper Máté nevét még nem olvasta a műsorvezető. Amikor a harmadik helyezett Miroslav Policeknek gratuláltak, már tudhattuk, hogy megvan az első két hely valamelyike. Azután végre a mikrofonba mondták Kasper Máté nevét, s az egész magyar küldöttség önfeledt csatakiáltásban tört ki, és még az sem szegte az ünneplők kedvét, hogy az újdonsült Európa-bajnok a lengyel Tomasz Malinszki lett, két ponttal megelőzve Mátét. A szurkolók örömét még tovább fokozta, hogy a csapatverseny végeredményének ismertetése során a bronzérem átvételére az alig pár ponttal a lengyel és a cseh alakulat mögött végző magyar együttes képviselőjét, Wallendums Péter delegációvezetőt kérték fel.

A szarvasbőgő válogatottunk ezzel a parádés eredménnyel feledtetni tudta az elmúlt évek gyengébb szerepléseit, ráadásul a három fiatalember történelmet írt: a csapatversenyek krónikájában tudniillik még sohasem állhatott dobogóra Magyarország!

Forrás: HuntingPress