Szimbiózisban él a tölgyfa gyökerével, ott fejleszti ki a termőtestét. A kinézete a feketediófa terméséhez hasonlít, belső mintázata pedig az agyvelőhöz.
Ezt a szarvasgombáról mondta egy szakértő.
Lássuk be: mi is olyanok vagyunk, mint a szarvasgomba. Kicsit.
Most már riadt gyanakvással hegyezem fülem, amikor fűrészt hallok a lakótelepen. Mint erdőben a vad, hogy vajon mikor jön a simabőrű a villámló bottal. S járván-kelvén, dúlás nyomait vizslatom a régről ismert ligeteken. A minap is vágtak a Tócósban, kiderült, engedély nélkül. Úgyhogy sose lehet tudni. Mindenkor szűkölve lesem a telep egyik különlegesen szép fasorát. Az egykor odáig érő Thomas Mann utcának mára már csak megsárgult térképeken követhető vonalát őrzi. Vajon mikor jön el annak is az ideje?
Tölgyek, hársak, vén diók láttak engem felnőni. Vadgesztenyék, madárcseresznyék. Engem, téged, titeket, őket.

Ágaik levágásakor a mi gyökereinket metszik el. Nem véletlen hallom több született debrecenitől: ahogy látja tombolni a fűrészt, egyre kevésbé érzi otthon magát.
Vannak még, akik szimbiózisban élnek a tölgyfa gyökerével. És belső mintázatuk hasonlít az agyvelőhöz.

Forrás: Haon