Ábel László Svájcban élő elektromérnök hobbija a tengeri búvárkodás és a vadászat. Ez utóbbi szenvedélyének néhány eredményét mutatja be az alábbi beszélgetésben.
- Október végen négy napra elutaztam a Pireneusok francia oldalára zergére vadászni. Itt a zerge egy külön faja él, a Pireneusi zerge.
Reggel 2200 méterről indultunk és lefelé cserkeltünk a nagy kövekkel, sziklákkal, erdővel borított hegyoldalban. A Pireneusokban a terep nem olyan meredek, mint az Alpokban vagy a Kárpátokban, ám ennek ellenére nem egyszerű a vadászat. A sziklák miatt néha igencsak meg kellett gondolni, hogy hova lép az ember. A hegytetőn nagyon erős, csípős szél fújt, magamra vettem minden ruhát, ami csak volt nálam. Október végén van a zergeüzekedés, így elég jó volt a mozgás.
Mikor pillantották meg az elsőt?
Egy fél órás cserkelés után találkoztunk az első zergékkel.
Az első reggel 24 zergét láttam, délután meg több mint tízet.
A szomszéd hegyoldalban a kísérő észrevett egy jó zerge bakot, ami erősen sántított. A jobb első lába volt sérült. A távolság nem volt kicsi, 387 méter volt, de mivel a zerge alig tudta használni a jobb első lábát, ezért bevállaltam a lövést. Az ismeretlen puska, a nagy távolság és az erős oldalszél megtette a hatását. A zerge a hibázás után bicegve beugrott a szikla mögé...
Sebzés sem volt?
A lövés a zerge elé a sziklába csapódott be. A közel 1000 méter szintkülönbség legyűrése és öt óra cserkelés után megpihentünk egy menedékházban, majd délután egy másik hegyoldalt látogattunk meg. Itt is jó mozgás volt. Az egyik sziklára kiállt egy igen jó zerge bak és egy pillanatra elfeledve a nőstényeket, minket kezdett el figyelni. A zerge bak 308 méterre volt, majdnem szemben állt és felfelé, közel 30 fokban kellett célozni. Mondtam a kísérőnek, hogy megvárom, amíg a zerge bak befordul, de a kísérő szólt, hogy a bak el fog menni a nőstény után. Ha most nem lövök, akkor nem biztos, hogy az erdőben megint látjuk a bakot! Végül útjára engedtem a 300-as magnumot, a zerge bak bejelzett, de aztán lábra kapott és leugrott a szikláról.
A kísérő melegen gratulált, de valamiért rossz érzésem volt.
Vérnyomokat találtak?
A rálövés helyén elég sok vért találtunk, és a nyomok alapján a bak egyenesen lefelé futott, de aztán 40-50 méter után egy csepp vért sem találtunk... Közben ránk sötétedett, így elhatároztuk, hogy másnap reggel kutyával jövünk vissza. A sziklát bozótos erdő vette körül, ahol a bak észrevétlenül bárhol elfeküdhetett.
A következő reggel egy fiatal vérebbel jöttek segíteni. Annak ellenére, hogy öt vadász és egy véreb mozgott az erdőben, a környező sziklákon több mint 12 zergét számoltunk össze. A fiatal véreb háromszor indult neki, és mindig más és más úton ment ki a sziklák közül... Egyre kevesebb reményem maradt arra, hogy megtaláljuk a zergét.
Végül üres kézzel jöttünk le a hegyről.
A kísérő látta, hogy nagyon el vagyok keseredve, és mondta, hogy szerinte, ha ezzel a 300-as magnummal eltaláltam a zergét, akkor az előbb vagy utóbb, de meglesz!
Neki lett igaza! Pár nap elteltével kaptam egy e-mailt, hogy a rálövés helyétől alig 150 méterre megtalálták a zerge bakot kimúlva a sűrű bozótban. A kampót lásd a képen!
Visszatér még erre a helyszínre?
Valószínűleg jövőre megint elmegyek ide, de akkor már sokkal óvatosabb leszek a lövéssel!
Milyen géppel fotózik?
Vadászat közben nem tudom egyszerre magammal vinni a nagy NIKON D800-as gépet és a többi vadász felszerelést, ezért általában vadászatnál csak egy kis NIKON Coolpix AW110-es vízhatlan fényképezőgépet viszek magammal - amiben van beépített GPS, magasságmérő, iránytű stb. - és egy SONY Full HD videót.
Ezek szerint külön fotótúrákat is tesz?
Igen.
Köszönöm a beszélgetést. (z.z.)
A zergékről
A nemrég önálló faj státuszába emelt pireneusi zerge nélkül a zergének a következő hét alfaját különböztetik meg:
Alpesi zerge (Rupicapra rupicapra rupicapra), az Alpokban él, relatíve gyakori alfaj;
Kárpáti zerge (Rupicapra rupicapra carpatica) a Kárpátokban fordul elő Romániában, viszonylag gyakori alfaj;
Balkáni zerge (Rupicapra rupicapra balcanica) a Balkán-félsziget hegységeiben honos viszonylag gyakori alfaj;
Török zerge (Rupicapra rupicapra asiatica) Anatóliában élő viszonylag gyakori alfaj;
Kaukázusi zerge (Rupicapra rupicapra caucasica) a Kaukázusban él, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mint veszélyeztetett alfajt tartja számon. Az 1990-es évek elején a Kaukázusban még több, mint 15 000 zerge élt. A vadorzás és a térségben zajló politikai konfliktusok miatt azonban populációi drasztikus hanyatlásba kezdtek az utóbbi 15 évben;
Tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica), a Magas-Tátrában, a lengyel-szlovák határon élő alfaj. Mivel kevesebb, mint 250 vadon élő egyede ismert, a Természetvédelmi Világszövetség a kihalással közvetlenül veszélyeztetett kategóriába sorolta. Fő veszélyeztetője az alfajnak a túlzásba vitt turizmus az élőhelyén;
Kartauzi zerge (Rupicapra rupicapra cartusiana) a Chartreuse-hegységben, Franciaország délkeleti részén élő alfaj. 150 jelenleg élő egyedével a zergék leginkább veszélyeztetett alfaja.
A zergék összes egyedszámát mintegy 400.000-re becsülik. Ebben azonban nincs benne az a jelentős létszámú betelepített populáció, amely Új-Zéland déli szigetének magashegységeiben él. Új-Zélandra 1907-ben telepítették be. Az első állatokat I. Ferenc József osztrák császár adományozta a szigetországnak.
Forrás: ForestPress
