Nincs is jobb vadász mulatság a téli havas vadászatoknál, legyen az apró, vagy akár nagyvad vadászat.
Bár idén talán kissé késve érkezett és változatos időjárásúnak ígérkezik a tél. Számos vadászt próbáló lehetőséget tartogat a havas táj, ekkor nyílik az egyik legjobb alkalom a róka vadászatára. Megoszlanak a vélemények melyik a hatékonyabb, a téli, vagy a tavaszi gyérítés, mind kettő mellett szólnak érvek és ellen érvek.

A dúvadgyérítés főleg a téli hónapokra esik. Ennek egyszerű oka volt, a rókának a gereznája ekkor a legszebb, és egészen a legközelebbi időkig ez ösztönözte a vadászokat a téli „fagyoskodásra”. Egy-egy sikeresebb jager, komoly bérkiegészítést tudhatott magáénak a szűcsök által a szebbnél-szebb, dús róka gúnyáért, amikből bundák, nyakbavalók és kézmelegítők készültek. A modern kor sokszor tévesen értelmezett állatvédelmi munkája nyomán az emberek lemondtak az efféle ruhadarabokról és így már se bunda, se szűcs, se rókavadászat.
A másik ok, ami a téli vadászat mellett szól, az elejtésének nagyobb esélye. Ekkor takarás kisebb, kevesebb a búvóhely, a hóban könnyűszerrel lehet követni nyomait. A hívás és a csapdázás is eredményesebb a télen „koplaló” rókáknál. Természetesen nem feledkezhetünk meg a koslatásról sem, hisz ilyenkor, az oly óvatos állatok figyelmetlenebbekké, óvatlanabbakká válnak.
Olybá tűnik, hogy a téli vadászat mellett már le is tehetjük voksunkat, azonban ez nem ilyen egyszerű. A télen „kipucolt” területeken érvényesülni fog az úgynevezett szívó hatás, ami annyit tesz, hogy a tavasszal kóborló fiatalok előtt „üres”, benépesítésre váró területek lesznek. Nem kell megküzdeniük a régi lakókkal. Így nem hogy csökkentjük, hanem még növelhetjük is rókaállományunkat, ami legkevésbé szokott a vadgazda célja lenni, tekintve milyen ütemben fogynak apróvadjaink.

A tavaszi vadászat már inkább a létszámról, mint sem a prémről szólt, régen és ma is. Állományapasztás céljára a leghatékonyabb időszak. Az ivadék gondozás időszakában már kevés a párt kereső kósza róka. A legtöbb egyed megtalálta helyét. Az ismert hívási módszerekkel (egér hang, nyúlsírás, gidahang, stb.) ekkor is sikeres lehet a vadászat.

Vadgazdálkodási szempontból pedig a tavaszi apasztást tekinthetjük hasznosabbnak, ugyanis az ekkor terítékre került rókák helyét, nagy valószínűséggel már nem fogja újabb elfoglalni, hisz a fiatalok csak év vége fele hagyják el családjaikat.
Sokak a szaporulat elpusztítása miatt ellenzik, félreértelmezett állatvédelemből a tavaszi vadászatot. Az elejtett szülők híján, nincs ki táplálja az almot, ami végül elpusztul. Ilyenkor a kotorékozások során a szukával együtt kölykök, vagy csak kölykök kerülnek elő a rókavárból.

Azt azonban el kell döntenie minden vadgazdálkodónak, hogy rókát, vagy fácánt szeretne. Na nem mintha a „rókák nemzetsége” lenne egyedül felelős az apróvad állományunk csökkenése miatt. Legalább annyira hozzájárult, a mezőgazdaság fejlődése, vagy a vaddisznó állomány növekedése.

Azonban a gyakori intenzív tenyésztésből származó madarak egyik legnagyobb napszámosa, ez szinte biztos, és mint ilyennek, csak kis számban van helye vadászterületeinken. Minden legális eszközt (csapda, fegyver, stb.) meg kell ragadni és alkalmazni, hogy állományát egy olyan szinten tarthassuk, ami mellett az apróvad regenerálódhat és életképes törzsállományok alakulhatnak ki.

Forrás: Vadászlap