A csúzai Csurman Krisztofer élete az állatok körül forog. Odahaza állattenyésztéssel foglalkoznak, két éve lovat is tart, de most már a vadak közelében is egyre több időt tölt. Különösen azóta, hogy a Hercegszőlősi Vadásztársaság tagjává vált.

Krisztofer igazi természetrajongó. Állatszeretetére nagy hatással volt otthoni környezete, hiszen családja mezőgazdaságból, állattenyésztésből él Csúzán. Tehenet, sertést, baromfit tartanak, saját fogyasztásra és eladásra is. A jószágokat a saját földjükön megtermelt takarmányból etetik.

Régóta szeretett volna lovat, ez az álma két évvel ezelőtt teljesült be. Villám, a pej csődör hét hónaposan került hozzá. Akkor még sok tanulás állt mindkettőjük előtt, Villámot be kellett törni. Lassan megismerkedett a lótartással, ebben nagy segítségére volt az internet, de a csúzai lovászoktól is sokat tanult.

A zenélést sem hagyta abba, amit szintén bele kell szorítania a szabadidejébe. Szorgalmasan gyakorol billentyűs hangszerén, már bővebb repertoárral rendelkezik. Több fellépése volt már, legutóbb egy halászléfőző versenyen mulattatott. Ami viszont most az érdeklődésének középpontjában áll, az a vadászat.

Középiskolás korában kezdett érdeklődni a vadászat iránt

– Amikor az eszéki magyar iskolaközpontban tanultam, sokat beszélgettem az iskola egyik szakácsával, Kettős Áron bácsival, aki szintén vadász. Sokat mesélt nekem az élményeiről, már akkor felkeltette az érdeklődésemet e tevékenység iránt – emlékezett vissza Krisztofer.

Így kezdődött. Aztán megtudta, hogy van vadászképzés Eszéken, s Csúzáról harmadmagával jelentkeztek a tanfolyamra. A háromhetes képzés elméleti és gyakorlati oktatást is magába foglalt, utána vizsga, és hamarosan egy ifjú és lelkes vadásszal bővült a Hercegszőlősi Vadásztársaság.

Rendszeresen részt vesz a vadásztársaság önkéntes munkáiban, a vasárnapi közös vadászatokon, de egyedül is vadászott már. Lelkesedését jutalmazta is a társaság: kapott vadászlest és egy kisebb erdőrészt, amelyet felügyelhet.

Nemcsak a társadalmi munka során mutatott lelkesedésével keltette fel a többi vadász figyelmét, hanem az első vadászati eredményeivel is – minden csoportos vadászaton ejtett zsákmányt. Többször lőtt fácánt és nyulat, eddig még csak apróvadakra volt lehetősége vadászni.

Arra az elejtett nyúlra a legbüszkébb, melyet csoportos vadászaton, negyven méteres távolságból sikerült elejtenie – eredményét vadásztársai is dicsérték. Nagyobb vadat eddig nem lőhetett, azt ki kell érdemelni.

– Mostanra már rendelkezem annyi „ponttal”, hogy elejthessem az első vaddisznót, így most erre összpontosítok. Rendszeresen figyelem az etetőt, eddig vaddisznónak még nyomát sem láttam a területemen. Szarvast és őzet már igen, arra viszont még egy ideig várnom kell, hogy ezekre lőhessek. Majd eljön annak is az ideje – mondja Krisztofer.

Szabadidejében legszívesebben a természetet járja, és az állataival foglalkozik. Egyedül is vadászik, de szívesebben vesz részt a vasárnapi csoportos vadászatokon. Jó társaságra, barátokra lelt a vadászok körében.

A vadásszá válás fontos határköve a vadászkeresztelő. Krisztofer már több apróvadat is ejtett, így már sor kerülhetett volna a beavatási ceremóniára. Ez eddig elmaradt, de ami késik, nem múlik. Talán hamarosan sikerül elejtenie az első vaddisznót, és utána még sok szép trófeával, vadászélménnyel gazdagodhat.

Forrás: Huncro.hr