Terepi bemutató: A gazdálkodást és a folyamatos erdőborítást kell egyensúlyba hozni.

A folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás eredményeiről és lehetőségeiről tartotta nagyrendezvényét a Pro Silva Hungaria a Zalaerdő Zrt. Zalaegerszegi Erdészete területén.
A terepi bemutató a legfontosabb, hiszen mindenki arra kíváncsi, hogy az elméleti tudás különböző részletei hogyan valósulnak meg a gyakorlatban?  

Világhy András a Padár I. átalakító tömbről elmondta, hogy 90,76 hektár területű, aszfaltburkolatú üzemi út szeli át. Kiváló termőhelyen nagyszerű kocsánytalan tölgyesek, a tetőkön cseres tölgyesek a lábazatokban gyertyános-erdeifenyvesek vannak. Jó tölgy és bükk újulatot láthatunk mindenütt. Az erdészet területén ezen kívül még hat tömbben folyik az átalakító, folyamatos erdőborításra törekvő gazdálkodás.
Az első állomás a Padár 8 B erdőrész 5 hektár, 88 éves, csertölgy 56 százalék, bükk 21 százalék, kocsánytalan tölgy 10 százalék, gyertyán 13 százalék. A tetőn lévő, zömmel cseres részben történt az első lékvágás 2014-ben. Ügy jelölték ki, hogy a cserek közt lévő kocsánytalan tölgyek (továbbiakban KTT) mellett bontottak. A megjelenő bőséges újulatot a vad teljesen lerágta. A kudarc után bekerítették a lék területét s most már újra láthatók a KTT-ek. A hiányzó részeket bevetették makkal és beültették csemetével. Ez egy kényszerű megoldás volt, mert nem tudták kivárni a következő makktermést s kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan viselkedik a lékben a KTT.
A vadásztársasággal úgy egyeztek meg, hogy két ilyen léket kerítenek be, és ha 5-7 év múlva felújult, akkor átviszik a kerítést a következő lékbe. Így egy időben mindig csak 2 kerítés lesz. Legalább kétszer felhasználható lesz a kerítés anyaga, de lehet, hogy többször is.  

A kísérletek és a tapasztalat alapján úgy látják, hogy 300 m2 az ideális lék. Ha túlságosan nagyok, akkor hamar elgyomosodik, ha meg kicsi, akkor hamar benövi a környező állomány. A megfelelő égtájat és a fényviszonyokat figyelembe kell venni. A legideálisabb tájolás a tapasztalatok szerint az ÉNY-DK-i irány, de figyelembe kell venni a domborzatot is.
Számításuk szerint 50 év alatt átalakítható az erdőrész. A lékben már megjelent néhány elegy fafaj, vadcseresznye, mezei juhar, mely igen fontos. Azt tervezik, hogy ha nem lesz, akkor mesterségesen kell bevinni. Természetesen a KTT-et segíteni kell a cserrel szemben. Ha a lékben a KTT növekedése megáll – különösen a széleken – akkor néhány csert, vagy gyertyánt kivesznek. Azt tapasztalták, hogy 5 évet kibír a KTT komolyabb károsodás nélkül, fél- vagy teljes árnyékban.

Jó-e a cser nekünk vagy nem? – kérdezte Világhy András. – Nem jó, mert értéktelen a fája és ezen a jó termőhelyen a KTT sokkal értékesebb fát ad a gazdálkodónak. Viszont olyan tekintetben jó – különösen a tetőkön – hogy ha az éghajlatváltozás, vagy katasztrófa éri a KTT állományt, akkor még mindig ott van a cser bőséges termésével.
Az elhangzottakról és a látottakról élénk vita zajlott Kiss János moderátor vezetésével.
Horváth Iván felvetette, hogy nem kell bántani a csert, nem értéktelen fafaj, a Bakonyerdő parkettát készít belőle.

Bodor László elmondta, hogy a látottak nem átalakító üzemmód, hanem átalakító fahasználat, nem Pro Silva, hanem csoportos felújító vágás, mesterségesen beültetett csemetével. Figyelmeztetett, hogy a lék alsó és felső területe nem egyforma és az utóbbit kell figyelembe venni.
Varga Béla szerint jó az irány az erdészetnél és a szándék a lényeges, az hogy elhatározom, ettől az időtől a Pro Silva elvei, a folyamatos erdőborítás szerint dolgozom, ez a lényeg.

Dr. Szélesy Miklós a növedék és a levágható fatömeg kérdésével foglalkozott. Többen felvetették, hogy a klímaváltozás miatt a bükknek a kritikus termőhelyeken vége.
Jagicza Attila szerint ez már nem bükk klíma, javasolta a legközelebbi üzemtervezéskor átnevezni.
Világhy András szerint az átalakító üzemmódban a fahasználati mód a lényeges. Növedékfokozó gyérítésként kezelik.
Voltak, akik támogatták az elegy fafajok mesterséges bevitelét, de volt, aki a természetre bízná, mert idővel majd megjelenik.

E léknél még Világhy András elmondta, hogy az erdész szerepe igen fontos, a jelölés után a termeléskor ott kell lennie, mert ha gond van, azonnal tud korrigálni. Különösen a felső koronavetület nagyságát pontosan csak a kivágáskor láthatjuk.
A következő lék ugyanebben az erdőrészben volt, itt több a KTT és kevesebb a CS. Az erdő a domborzat közepén van, kissé lejtős a terep.
Mikulásik Márton kerületvezető erdész, az erdő gazdája a mutatta be a jelölés módját. A cseres tölgyesben olyan foltot keresett, melyben van KTT, lehetőleg a leendő lék felső részén. Itt megbontotta az állományt, a CS fafajt kijelölte. Előtte nem volt semmilyen tölgy csemete. A kitermelés után a fény hatására megjelentek a KTT csemeték és néhány elegy fafaj is. Semmilyen ápolást nem végeztek, a vad még nem találta meg a néhány éves csemetéket. Egy száraz nyáron nagyobb lett az ovális lék, de egy csapadékos idő után szűkebb lett.
Kiss János nem siettetné, több türelmet, hosszabb időt javasolt az elegy fafajok megjelenésére. A természet majd megoldja.

Varga Béla a gyertyán árnyaló, értékfa növelő hatásáról beszélt. Javasolta, hogy a lék szélén lévő KTT fákat tartsák addig, amíg értéknövedéke van. Nagyon fontosnak tartja, hogy egy erdőrész területén hol indítják az első belenyúlást. Kitért arra is, hogy nem az elnevezések, fogalmak a lényegesek, hanem az, amit látunk a terepen.
Az utolsó helyszín Padár 8/G erdőrészben volt, melynek területe 12,37 ha, 78 éves, CS 29 százalék, KTT 21 százalék, KST 5 százalék, EF 15 százalék, GY, 26 százalék, B 4 százalék.
2011-ben vágták a léket, előtte núdum gyertyános volt. Disznós lapnak nevezik, méltóan nevéhez, mindent összetúrtak, szinte felszántották a területet, még a pionír EF sem tudott megtelepedni. A lék közepén egy hatalmas ember nagyságú szederinda folt van, melyben néhány B, GY, KTT, VCS található.  

Ez az áldatlan állapot adta az ötletet, hogy a lékeket be kell keríteni. Felmerült a kérdés, hogy jó-e ez nekünk? Negatív példa? Az ideális állapothoz csak közelít. Valami biztos, hogy nőni fog, az a néhány csemete kijön majd a szederindából, de nem lesz példaértékű újulat. Volt, aki azt mondta, hogy az eredeti elegyetlen gyertyánoshoz képest nem negatív, jobb lesz. Az ilyen területek átalakítása nem gazdaságos, sok a kockázat benne.
A brutális vadkár láttán Világhy András elmondta, hogy a vadásztársaságot folyamatosan bírságoltatták s így egyezett csak bele az erdőrészenkénti két kerítésbe.
Igen fontos a közelítő utak első kijelölése, mert utána mindig ezt kell használni.
Másnap a Nagykapornak határában lévő Remetekertnél találkoztak a rendezvény résztvevői. Elöljáróban Horváth Iván elmondta, hogy Nagykapornak a középkorban megyeszékhely is volt. Bemutatta a terület gazdáját Szarka Miklós kerületvezető erdészt, - aki az eddigi munkákat irányította - és pont most adja át a munkát utódjának, Schweighard Balázsnak, mert nyugdíjba vonul.

Szakács László nyugdíjas kerületvezető erdész a Remetekert kultúrtörténeti múltjáról emlékezett meg. A területen a törökkor előtt Boldogasszonyháza település volt. A környék mezőgazdasági terület volt, feltehetőleg még az erdőrezervátum is. A falu a törökkorban elpusztult, lakói elmenekültek, részben Nagykapornakra. A terület nagy részét benőtte az erdő. A török után nem tértek vissza a lakók, de egy részét mezőgazdaságilag művelték. Az utolsó területet a kápolna mellett a XIX. század végén ültették be.
1770-ben még élt egy remete a volt falu helyén. Innét ered a Remetekert elnevezés. 1855-ben nagy tífuszjárvány volt Nagykapornakon s lakosság a Remetekertbe menekült. A megmenekülés emlékére később is visszajártak, s így búcsújáró hellyé alakult.   

A kápolna 1924-ben épült fel s ma is zarándok- és búcsújáró hely. A környéken kiépített parkoló, padok, asztalok várják a vendégeket. Ezeket a Zalaegerszegi Erdészet létesítette és tartja karban.
A Nagykapornaki egész erdőtömb és az előző napon említett Padári is 1945 előtt a Nagykapornaki Apátság birtoka volt. Jól karbantartott erdők voltak a múltban, már a XVIII. század végén és a XIX. század elején szakembereket alkalmaztak, felmérték az erdőket és kezdetleges üzemterv szerint gazdálkodtak. Az Erdészeti Lapokat kezdettől járatták.
Az erdőterület kisebb változások ellenére 50 százalék körül volt, egyik legerdősültebb helység a megyében. A fafajok hasonlóak voltak, mint a maiak. 60-70 százalék tölgy, 20-30 százalék bükk. Előfordult ezen kívül a gyertyán, cser, nyír, szelídgesztenye és a fenyő is. Sokkal vegyesebb erdők voltak. Természetes felújítást alkalmaztak, szálalás is folyt és 10-től a 60 évesig minden korosztályú fafajt megtaláltak.

Vissi Géza az OEE Helyi Csoportjának titkára megemlékezett Hajdú Tiborról, az erdészeti hatóság igazgatójáról, aki aktívan részt vett Zala Megyében a kezdeti Pro Silva előkészítésében.
Ezt követően a résztvevők a Remetekert Átalakító Tömböt keresték fel, mely az erdőrezervátum védőzónája, területe 120 ha. Kép és szöveg: Szakács László

Forrás: ForestPress