Az apróvadvadászati idény közepén, a vaddisznóhajtások és terelések fő időszakában sajnos nem csak a terítéken fekvő vad mennyisége, de a vadászbalesetek száma is gyarapodik.
A vadászat veszélyes üzem, akár az autóvezetés. Ebből azonban véleményem szerint nem kell következnie annak, hogy rendszeresen fordulnak elő balesetek. Főleg úgy, hogy a legtöbb esetben nem műszaki hiba miatt történnek a sérülések, hanem az emberi hanyagság, oda nem figyelés, és nem ritkán a kapzsiság következményeként.
A vadásztanfolyamok elméleti és gyakorlati óráin is átveszik részletesen az ide vonatkozó tudnivalókat. A vadászatvezetők az eligazításokon ezerszer elismételik a fegyverkezelésre, töltésre-ürítésre, meg a tilos lőirányokra vonatkozó szabályokat. Mégsem sikerül betartani (betartatni) ezeket, és nem csak a „viszketős ujjú”, kezdőkkel, de olykor az „öregrókákkal” sem. A veszélyes üzem számomra azt jelenti a vadászat esetében, hogy a figyelmem nem lankadhat egy pillanatra sem, mert az eszköz, ami a kezemben van veszélyes. Inkább menjen el az a madár vagy nyúl, távozzék puskaszó nélkül a konda vagy a magányos kan – ha nem érzem biztonságosnak a lövést, nem engedhetem útjára a sörétrajt vagy a lövedéket, mert azt megállítani vagy visszafordítani már nem lehet, ha egyszer rágörbült a mutatóujjunk az elsütő billentyűre, – onnantól a felelősség kizárólag a miénk. A vadásztársak vagy a vadászatvezető jogos figyelmeztetésére, esetleg utóbbi intézkedésére (a megjelentek védelmében) ne felháborodás, hanem a józan mérlegelés és a tanulság levonása legyen az első reakciónk. Nem ér egyetlen fácánkakas, mezei nyúl, netán vaddisznó, de még egy sértődött vendég, esetleg elmaradó bevétel sem annyit, hogy kockáztassunk. Legyen szerényebb a teríték, de annyian álljunk ott, a máglyák fényében, mint ahányan a reggeli eligazításnál…
A vadászatvezetők felelőssége, hogy az engedetlen „sporttársakat” fegyelemre intsék, szükség esetén megróják. Ha baleset történik, őket veszik elő, az ő felelősségüket is vizsgálják. A vadászat résztvevőinek ezért kötelessége a szabályokat betartani, s minden egyes lövés előtt mérlegelni.
Tudom, a láthatósági kalapszalag és a mellény nem óv meg a söréttől, golyótól, de legalább az ezt viselőt nem nézik a sűrűben vadnak és vélhetőleg nem lőnek felé. Természetesen jobb lenne nélkülük részt venni a társas vadászatokon és nem úgy festeni a határban, mint holmi köztisztasági alakulat, de amíg a fegyelem laza, ez a „legjobb” látszatmegoldás. A legfontosabb azonban a higgadtság és a fegyelem! Gondoljunk csak bele, milyen szörnyű érzés lehet azzal a bűntudattal leélni életünk hátralévő részét, hogy a fegyelmezetlenségünk, kapzsiságunk miatt egy embert megsebeztünk, vagy rosszabb esetben elvettük az életét…
Forrás: ZV
