Egy nem várt meglepetés is nehezíti a Létavértes–Vámospércs közötti térség gazdálkodóinak életét.

Elszaporodtak a borzok a Hajdúság egyes részein, aminek egyáltalán nem örülnek a gazdák, hiszen nem kíméli sem a terményt, sem a haszonállatot. Szőlőtenyésztők arról számoltak be, hogy kénytelenek voltak a karós szőlőt lugasra cserélni, mert így a gyümölcsöt a borz nehezebben éri el és emiatt kevésbé tud kárt tenni benne.

Természetesen a vadászok előtt is ismert a probléma – reflektált megkeresésünkre Papp Zoltán, a megyei vadászkamara titkára.
– A kollégáim is érzékelik, hogy mostanában elszaporodtak a borzok. Régebben korántsem volt ez így, egykor szigorú védelem alatt állt az állat. Az utóbbi időben már június 1-jétől február végéig vadászható, de ennek ellenére a számuk folyamatosan növekszik, ezt a tapasztalatok és az adtok is visszaigazolják. Nappal sűrű aljnövényzetű erdőkbe vonul vissza, de elsősorban nyíltabb területeken keresi táplálékát. Jellegzetes mozgásáról, hangos csörtetéséről messziről felismerhető, bár óvatossága miatt ritkán látható. Alkonyat után aktivizálódik, a nappalt üregében tölti. Gyakorlatilag mindenevő, megeszi a gyümölcsöt, a mezőgazdasági terményeket, de a kisebb állatokat is. Ezzel az elszaporodott állománnyal már jelentős a mezőgazdasági és a vadgazdálkodási kártétele is – hangsúlyozta Papp Zoltán.

Legnagyobb eséllyel a vaddisznóknak létesített szórókon lehet vadászni: a malacoknak kitett táplálékra szívesen rájár, és így ha alkalom nyílik rá, a vadászok a lesről elejtik. A borznak nincs természetesen ellensége, a róka számít táplálék konkurensének. Mivel mindkettő kotorékban él, a róka időnként megpróbálja elfoglalni a borz üregét, de általában a ravaszdi húzza a rövidebbet.

Elkapják a gidákat
Varga Zoltán elmondta, a borzoknál jelenleg az aranysakál és a farkas is nagyobb problémát okoz. A toportyánnak (nádi farkasnak) is nevezett aranysakál az utóbbi tíz esztendőben gyakorlatilag az egész országban elterjedt. A táplálékláncban csúcsragadozónak számít, természetes ellensége az emberen és a farkason kívül – ahol megjelenik az ordas, ott az aranysakál jellemzően visszaszorul – nálunk nincs, és mivel igen rejtett életet él így, nehéz rá vadászni.

Az állat az akolállományok mellett az őzek szaporulatát is károsítja, ami nagyon komoly károkat okoz, hiszen az őzek szinte teljes szaporulatát elpusztítja. A vadászok beszámolója szerint az ősszel a Hajdúságban azzal szembesültek, hogy a suták mellett elvétve láttak gidát, mert azokat valószínűleg az aranysakál levadászta.

Elnéptelenedik az erdő
Míg az aranysakálra legalább korlátozás nélküli kilövési engedély van érvényben egész évben, a farkas ezzel szemben szigorúan védett. Annak idején mindenki örömmel vette, amikor húsz évvel ezelőtt Szlovákia irányából érkezve újra magyar területeken bukkant fel belőle néhány példány. Mára odáig fajult a helyzet, hogy a jelentős száma miatt az Északi-középhegységben már veszélyezteti a vadpopulációt.

– A fauna szempontjából örvendetes a farkas megjelenése, de egyben hihetetlen károkat is okoz, hiszen több helyről is jelezték a kollégák, hogy szinte teljesen eltűnt a nagyvadállomány. Ez nem azt jelenti, hogy kipusztult, hanem azt, hogy elmenekültek a falkák elől. Farkas ügyben érdemes lenne valami célravezető megoldást kitalálni, mert annak nincs értelme, hogy a védettsége a hasznos állomány rovására menjen – hívta fel a figyelmet a szakember.

Forrás: Haon