verebek es vadaszok1Az elhivatott vadászok azt vallják: nem számít, ha hosszú órákat, kilométereket kell megtenniük hű társukkal azért, hogy megtalálják a sebzett vadat és megválthassák a szenvedéstől.

Gázolnak a bozótban, a sárban, az esőben, a forróságban. Ám mindezt egy percig sem bánják: hajtja őket belülről valamilyen megmagyarázhatatlan tűz…

Ebbe a zárt világba ritkán láthatnak bele a hétköznapi emberek. Pusztán legendákból lehet hallani a végeláthatatlan erdőjárásokról, az izgalmas kalandokról. Ám a fáma, sajnos, arról is keveset szól, hogy létezik vadászetika és nemes értékekkel megáldott belbecse a vadászoknak.

Nyílt napot tartottak

A Magyar Véreb Egylet és a Vadászkamara megyei szervezetének Vadászkutya Szakbizottsága nemrég bepillantást engedett ebbe a különleges univerzumba. Nyílt napot szerveztek a Zalavölgyi Vadásztársaság területén. A szakmabelieken kívül civilek is megtapasztalhatták, miként dolgozik egymásra utalva eb és gazdája. Azt is, hogy alig pár csepp, „száradt” vér is elég ahhoz, hogy a vadat akár egy nappal az elhibázott lövés után megtalálják. A rossz, téves társadalmi sztereotípiák eloszlatásához, miszerint a vadászok felelőtlen mészárosok, szintén kiváló lehetőséget nyújtott a program, ahol a főszerepet az utánkeresésben jártas, különböző felkészültségű vérebek és gazdáik kapták.

A szervezők részéről Kiss Norbert, az Országos Magyar Vadászkamara Zala Megyei Területi Szervezete Vadászkutya Szakbizottságának elnöke elmondta: noha a vadászatban is megtapasztalható a felgyorsult technikai fejlődés. Azonban mégis vannak olyan helyzetek, amiket manapság sem tudnának megoldani vadászkutyák segítsége nélkül. Lövés előtt felhajtják, fajtára jellemző viselkedéssel jelzik a meglapuló vadat. Azután pedig, ha szükséges, megkeresik, esetleg apportírozzák a lőtt vagy sebzett vadat. A vadgazdálkodás gazdasági-pénzügyi szempontból is eredményesebb a négylábúak révén, másrészt a vadgazdálkodók jogszabály által előírt kötelessége is, hogy a vadászterületük jellegének megfelelő, vadászatra kiképzett vadászkutyáról gondoskodjanak.

– A megyében egy átlagos vadászati évben 20000-22000 nagyvadat hozunk terítékre. Nagyjából a lövések 10 százaléka eredményez olyan sebzést, amikor a vad megtalálásához kutyára van szükség. A legjobb utánkereső kutyák segítségével a vadászatokon elkerülhetetlenül előforduló sebzések nagyjából 60-70 százalékát lehet terítékre hozni. A legalkalmasabb fajták a sebzett gímszarvas, őz, vaddisznó utánkeresésére a hannoveri-és a bajor hegyi vérebek, valamint az alpesi tacskókopók. Véleményem szerint a zalai vadgazdálkodásnak a jelenleginél több képzett, vizsgázott, magas szintű munkára alkalmas vadászkutyára, egyúttal a szükséges ismeretekkel rendelkező vadászkutya-vezetőre lenne szüksége. Ezért tűzte ki célul a 2017 októberében alakult bizottságunk egy vadászkutya képzési- vizsgáztatási rendszer felállítását, melynek egyik állomása volt az említett program is – összegezte Kiss Norbert.

Gazdinak és kutyának is sokat kell tanulni

Azonban tévedés azt hinni, hogy kellő tanulás nélkül bármelyik e fajta kutya képes felkutatni a sebzett vadat. Mindez igaz a gazdákra is, akiknek szintén sokat kell tanulniuk ehhez a korántsem könnyű munkához. Ahogy a hozzáértők mondják: a sikeres utánkeresések alapja a kutya és vezetője közötti összhang, a szoros és feltétel nélküli bizalmi kapcsolat. Csak koncentrált és összehangolt munkával lehet a legnehezebb körülmények között egy sebzett vad csapáját vér nélkül, több órán vagy akár napon keresztül követni és a vadat terítékre hozni. Az eredményes, különösen a nehéz utánkeresés mindig közös siker kutya és vezetője számára, melyből 49 százalék a kutya, 51 százalék pedig a vezető teljesítménye. A plusz egy százalék a vezető kitartását és elszántságát jelenti, amivel a kutyáját motiválni tudja a legnehezebb feladatok megoldására és a végső siker elérésére. Jelen esetben a vadat terítékre hozni még akkor is, ha arra a legkisebb esély is van. Vannak helyzetek, amikor nem lehet megtalálni a vadat, nincs értelme tovább menni, azonban ezt is a vezetőnek kell tudni felismerni és a döntést meghozni.

Tévedés tehát azt hinni, hogy minden elejtett vadhoz egyenes út vezeti a kutyát és a gazdát. Rengeteg a nehezítő körülmény, köztük a különböző szagok. Még az erdőben tavasszal tonnaszám előforduló medvehagyma is zavarhatja az ebet, pedig egyik-másik fajta orrában több ezer szaglóreceptor van.

Hidegvölgyi Cili, több véreb társához hasonlóan, használja is eme kiváló képességét. Bőszen haladt előre a mesterséges csapákon, amiket a sebzett „vad” hagyott hátra. Szabad szemmel szinte láthatatlan volt a vércsepp a leveleken, de a kutya érezte. Néha hátranézett gazdája és a népes kíséretére, a koronára, aztán ment tovább. Meg is lett végül a vad, amit a nyílt napon szarvasláb helyettesített. Amint meglelte, hangosan ugatott, „szemmel” kergetőzött vele, aztán – szó szerint – örömfutkozásba kezdett. Mindenkinek eldicsekedett vele, milyen ügyes. Hasonló képességekkel rendelkezik a Hidegvölgyi kennel másik éke, a hat és fél éves Boróka is, aki Kozma József, a Zalavölgyi Vadásztársaság hivatásos vadászának, a Magyar Véreb Egylet tagjának büszkesége, neveltje.

vereczkeybalintverebe

– Nem elég, ha jó alomból származik a kutya – fogalmazott a szakértő. – Évekig tartó tanulás után válhat alkalmassá az utánkeresésre. A vezetőre ez szintúgy igaz. Ahogy az is, hogy érteni kell az állat testbeszédéből. Manapság jóval többen tartanak vérebet, mint néhány évtizede, annak ellenére, hogy e fajta esetében nem házi kedvencről, hanem kimondottan munkakutyákról van szó. Még úgy is, hogy a vérebek nem éppen intelligens kutyák. Viszont kiváló orruk, szaglóképességük van. Ezt össze kell hozni a kutya „agyával”, azaz képezni kell őket, hiszen erre a feladatra lettek anno kitenyésztve Németországban – állította Kozma József.

Hazánkban kevés „vérebes” van, a „vizslások”, a „hajtókutyások” tábora népesebb. A vérebtenyésztő szerint ennek egyrészt az is az oka, hogy a vérebek nagyon sok, napi szintű tanítást igényelnek. Meg kell velük ismertetni számos helyzetet is: legyenek ezek különböző zajok, ingerek, emberek, állatok. Mint azt, hogy órákon át az adott vad szagát kövessék. Különbséget tudnak tenni a vaddisznó, a szarvas, az őz között, még a vér alapján is. Azért persze olyan nincs, hogy a sebzett vadat minden esetben megtalálják. Horzslövés, gyenge sebzés esetén nem mindig járnak sikerrel.

– A munkánk elsősorban erkölcsi kötelesség. Azonban egy jól dolgozó véreb évente akár több millió forintos értéket ment meg a vadgazdának– emelte ki Kozma József. – Mindig addig kell menni az adott vad után, amíg mindketten bírjuk. Olyan kihívás minden egyes utánkeresés, ahol a kutya is, a vezető is megmérettetik. Nem azért, hogy az adott terület gazdájának meglegyen a bika, amit megsebzett. Saját magunk számára fontos, ott legbelül, hogy sikerrel járjunk…

Forrás: Zaol
0
0
0
s2smodern
powered by social2s