Beszélgetés Nyúl András fővadásszal.


Nyúl András fővadász, a 2009-es nemzetközi vérebverseny győztese segítségével betekintést kaphattunk abba a világba, hogy mit is jelent egy vadászember számára a vizslája.

 “A vizsla egy rendkívül sokoldalú kutya. Használhatjuk apróvad vadászatra, nagyvad vadászatra, gyakorlatilag mindig velünk lehet. Ez egy olyan lehetőség, amit mostanában egyre kevesebben használnak ki. Úgy gondolom, hogy a vadászkutya nem egy eszköz, hanem egy társ.”

 

– Minden vizsla alkalmas arra, hogy felvegye azt a rengeteg ismeretet, amely szükséges ahhoz, hogy kitűnő vadásztárs legyen?

– A vadászkutyáknak, a vizsláknak szenzációs öröklött tulajdonságai vannak, zömében nem a kutyán múlik az, hogy megtanulja-e, amit várunk tőle, sokkal inkább gazdáján. A kutyánk odafigyelést igényel, főleg a fiatalkori tanítása. Ezért kétségtelen, hogy áldozatot kell hozni érte, de ezt busásan kárpótolja. A vizsla rendkívül komoly mozgásigényű kutyafajta, vele mindig menni kell. Rá kell szánni az időt és a fáradságot, meg kell tanítani a kutyát a különböző feladatokra, hogy azokat úgy hajtsa végre, ahogy azt a vadászat gyakorlata kívánja. Egy nagyvadvadászaton, például egy cserkelésen vagy egy lesen, ha a kutya felteszi az orrát és elkezd egy irányba figyelni, rögtön megmutatja nekünk, hogy hova kell néznünk leginkább, honnan várható a vad felbukkanása.
 

A vizsla egy igazi mindenes kutya, ebből következik az is, hogy nem tud 100%-os teljesítményt nyújtani bizonyos dolgokban. Az utánkeresésben nem versenyezhet a vérebbel. Vízi munkában egy jól kiképzett véreb a retrieverekkel veszi fel a versenyt, egy jó orrú német vizsla megközelíti a pointerek teljesítményét. De az a csodálatos a vizslában, hogy mindezt tudja. A véreb apróvadvadászaton nem lehet velünk, akármennyire is szenzációs kutya. A retrieverek – habár jelzik a vadat –, nem állják meg. A vadmegállás szenzációs esztétikai élményt ad és nagyon praktikus is a vadászat gyakorlata szempontjából. Ezeket az élményeket a vizsla tudja megadni nekünk.

A kutyának a szaglása, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a hallása és a látása is felülmúlja az emberét. Amikor ülök a lesen és látom, hogy a kutyám valamelyik irányba elkezd erősen figyelni, én azonnal abba az irányba nézek, mert tudom, hogy ott a legvalószínűbb, hogy valami felbukkanjon.

A vadászkutyák tevékenységének alapja, hogy olyan dolgot csinálnak, ami genetikailag beléjük van kódolva. A kutya tanításának is az a lényege, hogy ezt a pozitív érzetet benne megtartsuk, megerősítsük, így motiváljuk egy-egy feladat végrehajtására. A kutya addig fegyelmezetten vár, amíg elhozási parancsot nem kap, akkor indulhat el érte, illetőleg akkor engedheti el, amikor erre ismét parancsot kap. A fegyelmezettséget –  lábnál jöjjön, visszahívható legyen, le lehessen fektetni, meg lehessen állítani, ne önkényesen rohanjon el bármiért – egy kutyának meg kell tanítani. Miután megtanulta, ez már akár játékként is felfogható és látszik a kutyán is, hogy milyen szívesen csinálja. A gazdájának abban van nagy felelőssége, hogy fel tudja mérni, mi az, amit kér a kutyájától.

Forrás: Sefag Zrt., Hazai Vadász