Egy kicsit talányos a cím, de mire végére ér az olvasással a kedves vadászcimbora, minden kiderül számára.

A Szamos áthatolhatatlan, vadregényes ártere kiváló életteret biztosít a vadnak, ebbe beleértendő a nyugalom, a könnyen megszerezhető élelem, és a védettség egyszerre. Tudja ezt a harminckét éve vadászó Bajnai László is, aki a Szamos-Kraszna közi Vadásztársaság vadászmestere és rendszeresen ellenőrzi is a vad mozgását a galéria erdőben. Nem kis meglepetésére az agancstisztítás után felfigyelt egy rendkívül különleges ágakkal rendelkező agancsosra. Első látásra még megszámolni sem volt ideje, de azt már akkor tudta, hogy nem mindennapi őzbak uralja a terepet. Azt is tudta, hogy elmondja a látottakat Dobos László mátészalkai vadászbarátjának, hiszen Zalából – öt éve tart a barátság –, érkeznek hozzájuk a vadászok. Nem volt kérdés, hogy dr. Tánczos főorvos úrnak kínálja fel Dobos László az elejtés jogát. A miértet nem kellene megmagyarázni és ez nem is az akar lenni csak érzékeltetésként írom le, hogy a szamosszegi és a mátészalkai vadászok télen vaddisznóhajtásra hivatalosak, ők pedig az őzbak vadászatával kedveskednek.

Nem részletezem tovább, két házaspár, dr. Tánczos Frigyes Attila és felesége, Börcsök Zoltán és felesége, valamint Boros László vadászbarát érkezett az április huszadikát követő hétvégére, hogy elejtsenek néhány lőhető őzbakot. Minden vadászat élmény, különösen az elejtőnek, a kísérőnek, de az igazi figyelem mégis a különlegesre összpontosult, ott lesz-e, ahol szokott, lővilág idején lép-e ki a galéria erdőből, a távolság vadászias lesz-e, és megannyi kérdés előzte meg a vadászatot. Egyáltalán Diána és Szent Hubertus melléjük szegődik e?

Péntek délután Bajnai László fajében az zakatolt, hogy el kell ejteni, mert még egy ehhez hasonló nincs a területen. Megművel szántó földeket elválasztó léniákon haladtak, közben távcsöveztek, de az autó mintha „érezte volna” merre kell haladnia, a Szamos felé vette az irányt. 

A vadászmester már időnként, lopva az órájára pillantott és számolta az időt, még két perc és vége a vadászatnak.

De, ni, csak, ott áll a bak az erdő szélén és nincs száz méterre. Ő az, lőni kell, mert ránk esteledik – szólalt meg Laci kissé rekedtes hangon. 

Egy mesteri lövéssel a bak helyben maradt. A tiszteletadás. a töret átadás és átvétel meghittségét csak az ámulat überelte, amikor meglátták az őzbak koronáját. Lett is számolás azonnal a jobb oldali szár ötágú, a bal lehet öt és lehet hat. Mindenesetre a neve megszületett azonnal Európa bakja lett a neve, amit jó féle szamosszegi szilvapálinka elfogyasztásával meg is erősítettek. A helybéliek még azzal is megtoldják, hogy a Küsz szegi, mivel ilyen gyönyörű neve van annak a Szamos partnak.

Summa - summarum, vasárnap délelőtt mindenki – vadász és vadásztató – boldogan állt meg a teríték mellett, ahol húsz őzbak elejtésének körülményeit eleveníthették fel és távoztak annak reményében, hogy a zalai téli vaddisznóhajtó vadászaton újra találkoznak.

A hitelesség kedvéért: a trófea páratlan tizenkettes, 641 gramm, 163,95 IP alapján aranyérmet kapott a bírálat alkalmával.

Forrás: Ninród