– Két arany-, egy ezüst- és két bronzérmes őztrófea került ki az idei szezonban a vadászterületünkről – mondja Tóth András, a Zákányszéki Földtulajdonosok Vadásztársaságának vadászmestere. – Idén összesen 34 őzbakot sikerült külföldi vendégvadászokkal kilövetnünk: 23-at szlovákok, 11-et pedig egy francia csoport ejtett el. Ez utóbbiból minősített ötöt érmesnek a Csongrád Megyei Trófeabíráló Bizottság. Az egyik aranyérmes trófeát nemzetközi bírálatra is bejelentették.

A vadásztársaság több mint két évtizede alakult, a 23 főből álló tagságot zákányszéki földtulajdonosok alkotják, akik saját területeik egy részén vadföldgazdálkodást is folytatnak. Ez azt jelenti, hogy elvetik és gondozzák a takarmánynövényeket, de a terményt nem takarítják be, hanem azzal a vadak téli takarmányozásának egy részét biztosítják.

 

– Ötezer-ötszáz hektáron folytatunk vadgazdálkodást, homokos, gyenge minőségű talajon, így ez az öt érem óriási sikernek számít: egyértelműen a tagok kitartó munkájának, a szakszerű vadgondozásnak és a megfelelő téli etetésnek köszönhető – magyarázza a vadászmester, aki már negyven éve van a szakmában. – A vadászterületünkön kevés az erdős rész, így elsősorban apróvadakra, azok közül is fácánra, nyúlra, a nagyvadfajok közül őzre, valamint lőhető dúvadakra lehet vadászni nálunk.

 

Az új vadászati törvény sem kedvez az ilyen rosszabb adottságú vadásztársaságoknak, mivel rájuk is ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint a nagyvadakban gazdag Zala környékiekre. Vagyis jóval kevesebb bevételből kell a törvényben előírt kötelezettségeknek eleget tenniük, ami akár a kisebb társaságok csődjéhez is vezethet egy idő után – fogalmazza meg aggályait a szakember. – Az érmekért nem jár anyagi juttatás. Ez erkölcsi elismerése a vadásztársaság egész éves munkájának.

– A trófeabírálat mindig is a vadászati hatóság feladata volt – tudjuk meg Kovács Gábortól, az első fokon eljáró hatóság, a bírálatot végző Csongrád Megyei Kormányhivatal Hódmezővásárhelyi Járási Hivatala Agrárügyi Főosztály Földművelésügyi Osztálya vezetőjétől. A vadászati törvény előírja, hogy a vadászati engedéllyel külföldi vendégvadász által elejtett nagyvadak trófeáját az elejtést követő 30 napon belül be kell mutatni bírálatra.
– Arról, hogy egy adott területen milyen a vadgazdálkodás színvonala, milyen az élőhely adottsága, a trófeák adnak pontos képet – magyarázza Szél István, a vadászati hatóság szakügyintézője, aki egyben az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának tagja. A módosított vadászati törvényben a jogalkotó már kiemelten foglalkozik a szakszerűtlen vadgazdálkodással, és annak elkerülésére próbálja ösztönözni a vadászatra jogosultakat.

Csongrád megyében az országban szinte egyedülállóan a trófeabírálatot a vadászati hatóság szakemberei a tájegységi fővadászokkal, valamint a vadászkamara szakembereivel együtt végzik. Ez a szakma érdeke, hiszen az objektivitás a minőségi vadgazdálkodás megőrzésének egyik garanciája.

– A vadászati törvény módosításáig volt egy időszak, amikor lényegében semmilyen szankcióval nem büntették a hibás kilövéseket. Az Országos Magyar Vadászkamara Csongrád megyei területi szervezete ekkor alapította az úgynevezett Spektív díjat, amit annak a vadászatra jogosultnak ítélnek oda, aki az adott évben szakmailag a legjobb őzbakhasznosítást produkálta – tájékoztat a szakember.

 

Hazánkat január elsejétől a különböző ökológiai adottságok alapján ötvenkét tájegységre osztották fel. – A Földművelésügyi Minisztérium a tájegységi fővadászok bevonásával kezdte meg a trófeabírálati irányelvek kidolgozását, amelyek ugyancsak a minőségi vadgazdálkodást segítik majd – mondja Pinjung Emil, az Alsó-Tisza menti tájegység fővadásza. – Az elsődleges feladatunk az, hogy felvegyük a kapcsolatot a vadászatra jogosultakkal, és megismerjük az aktuális vadgazdálkodási problémákat, majd hatékony szaktanácsadást, szakirányítást végezzünk – fejti ki.

 

– A vadászati hatóság csak a megfelelően kikészített, azaz zsírtalanított és kifehérített trófeákat bírálja el – veszi át a szót Nagy Tímea vadászati szakügyintéző. – Fontos, hogy a hatóság maradandó módon feltüntesse a trófeabírálati ügyszámot is a trófeán. A gépjárművel elütött és az elhullott őzbakok bírálatát ingyenesen végzik, egyébként 2500 forintot kell fizetni értük, az érmesekért pedig 5000-et. – Idén eddig összesen 1672 őzbak trófeát bíráltunk már el április 15-e óta – összegzi az adatokat Hevér Zsolt vadászati szakügyintéző. – Éves szinten ez a szám háromezer körüli, aminek 15-21 százaléka lesz érmes.

 

 

– Általában a 350 gramm tömeget és 20 centimétert meghaladó szárhosszak felett már érmes trófeáról beszélhetünk. Ezeknek a bírálata jóval összetettebb, mivel ilyenkor sokkal több tulajdonságot kell értékelnünk – avat be a szakma rejtelmeibe Soós László, a Maros– Csongrádi Tájegység fővadásza. Éremesélyes trófeáknál szemügyre veszik annak színét, szabályosságát, a rózsák, ágvégek szépségét, megfigyelik a koponyán található varratok elcsontosodását, a fogak kopását, megmérik az úgynevezett terpesztés nagyságát, amely az agancs ágai között mért legnagyobb távolságot jelenti. Valamint egy vízzel teli tartályba merítik, és megállapítják a köbtartalmát is. Mindezekre pontokat adnak, így kapják meg a trófea összpontszámát.

 

Százhatvan nemzetközi pont felett az Országos Trófeabíráló Bizottság is minősíti az agancsokat. Amennyiben kimagasló eredményt ér el a trófea, akkor a Földművelésügyi Minisztérium minisztere nemzeti értékké nyilváníthatja. Ahhoz, hogy minél több érmes trófeájú őzbak kerüljön ki a vadászterületekről, a vadászati hatóságnak, a tájegységi fővadászoknak és a vadászatra jogosultaknak az összehangolt, kitartó és következetes munkájára van szükség, amiben Csongrád megye évek óta élen jár.

 

A trófea a görög „trophain" szóból ered, jelentése: harci zsákmány. Vadászati értelemben az elejtett vad egyes testrészei, amelyet konzerválással őriznek meg. Nagyvadtrófeának számít a gímszarvas, dámszarvas, őz agancsa, a muflon csigája, a vaddisznó agyara. A múlt század végéig a vadászok szemrevételezéssel bírálták a trófeát, és csak néhány sajátság alapján rangsorolták. Az első nyilvános trófeakiállítást 1871-ben rendezték meg a budapesti Lovardában, ahol a trófeabíráló bizottság már mérte és rangsorolta a szarvasagancsokat. 1925-ben a Budapesti Állatkert igazgatója, Nádler Herbert új bírálati képletet dolgozott ki, ami Európa-szerte ismertté vált. 1937-ben Berlinben a Nemzetközi Vadászati Tanács létrehozta az úgynevezett C.I.C. formulát, amelyet 1954-ben egységesítettek minden trófeás vadra vonatkozóan. Azóta is ezekkel a képletekkel bírálnak el minden trófeát. Hazánkban 1970 óta kötelező minden nagyvadtrófeát bírálatra bemutatni.

 

Forrás: Délmagyar