A vadgazdálkodásban jártas, vadászni szerető, és a törvényeket is tisztelő vadászember tudja – egy részük csak sejti –, hogy milyen nehéz eleget tenni minden követelménynek, ha a vadászterületet forgalmas közút szeli át. Erről legutóbb a Magyar Szó szombat–vasárnapi számában értesülhettünk, a magyarkanizsai község vadászegyesületei vezetőinek panaszából. Egyre gyakoribb, hogy nagyvad, csülkös vad – leggyakrabban őz – fut ki a ki tudja, milyen sebességgel száguldó gépjármű elé?!
Újabban pedig már a vaddisznó is „föliratkozott” az időnként autó elé ugró nagyvad listájára. Nem tudálékosságból, tájékoztatásként emlékeztetnénk a tisztelt olvasót: az őz meg a vaddisznó is eredetileg erdei vad volt.

A nagytáblás földművelés változatosabb növényzete meg az egyre terebélyesedő halastavak fokozatosan kicsalták őshonos területéről, hiszen itt most élelmet, jó rejtőzködőhelyet talált, és sokkalta szaporább is, mint korábban. Ahol pedig még olyanok az „adottságok”, hogy a szomszédos országhatár közelében tilos a vadászat: a vad ezt ösztönszerűen megérzi.

Mint ahogy ősi, örökölt ösztöne az is, hogy időnként átvált egy másik területre, akár Horgos, akár Magyarkanizsa határában, ha ott jobb életfeltételt, nagyobb biztonságot érez. És erről tehetnek-e a vadászterületek gazdái, elejét vehetik-e a nagyvad időnkénti területváltásának? Ne gondolja senki, hogy a kerítés megoldaná a bajt, mentesítené az egyesületeket a temérdek kártérítéstől. Éppen a múltkor mutatta a Magyar Televízió, hogy a 7-es autópályán egy őzbak a kerítést az erdő felől futva átugrotta és egy ideig versenyt futott a száguldó autókkal, mígnem elütötték.

Vajon hogyan képzeli el az illetékes bíróság vagy akár a biztosító: a vadászok lőjenek le minden nagyvadat, s akkor nem lesz baj a kártérítéssel? Megjegyezhetnénk: az őz sajátos törzsekben él, a vaddisznó pedig kondákban. Egyik se tűri meg a közelében a másik törzset, illetve kondát. Csak akkor mehet a másik területére, ha az onnan tartósan elvonult vagy kiveszett. Mit jelent ez? Azt is, hogy ha a magyarkanizsaiak kiirtanák őzállományukat, más falkák jönnének helyükre, mondjuk a martonosi, horgosi határból. Ne gondolják az íróasztal mellett ülők (elnézést a törvény puszta szigorát őrzőktől), hogy a vadállomány nagyfokú gyérítése lenne a legjobb megoldás. Ez azonban – véleményünk szerint – a vaddisznóra nem vonatkozik. Az nálunk tájidegen vad, nagy károkat okoz a mezőgazdaságban, de még a vadállományban is, hiszen mindenevőként sok apróvadat, madárfészket pusztít el. Vadászidényben ne sajnáljuk a fáradtságot, az éjjeli lesben állást, lőjük a megtermett kocákat, hiszen azok a szoptatási idényben a fiatal őzgidát is fölfalják.

Visszatérve a vad okozta közúti károkra: láttunk már „közönséges” mezei nyúl, fácán, de még kóbor kutya okozta karambolokat is. Talán azt is ki lehetne „jogilag” puhatolni: az illetékes vadásztársaság készíthetne-e, kirakhatna-e (saját költségén) a vad veszélyét jelző táblákat. Szigoríthatják bárhogyan is a törvényt, bírságolhatják az egyre szegényedő egyesületeket, a vad akkor is át akar menni az út másik oldalára.

Forrás: Magyar Szó