A jövőnket nem felélni, hanem óvni, becsülni kell a Fidesz zöldtagozatának alelnöke, Tengerdi Győző szerint. Úgy látja, a magyar erdő- és vadgazdálkodás jövője került veszélybe az elmúlt években. A fenntarthatóság és a gondos gazda elvét azonban nem hághatja át az állam sem, hiszen erdeink az ország egyik legfontosabb természeti erőforrásait jelentik. A hazai vendégvadásztatás például jelentős turisztikai erőforrás.
„Az erdők ügye nem választható külön a környezet fejlődésétől és jövőjétől, amelybe beletartozik a társadalmi és gazdasági, illetve a fenntartható fejlődés. Az erdő jövőjét, védelmét annak minden funkcióján keresztül vizsgálni és értelmezni kell, hiszen az erdő nemcsak a természetvédelem színhelye, hanem gazdasági jelentőséggel bíró eszköz is egyben" - mondta lapunknak Tengerdi Győző, a Fidesz zöldtagozata országos tanácsának alelnöke.
Az erdősültség aránya hazánkban húsz százalék. „Az erdőhöz köthető javak egyik legjelentősebb része a vadállomány. A vadállomány és vele együtt a vadgazdálkodás eszmei jelentősége messze meghaladja a gazdasági jelentőségét, hazánk olyan természeti kincse, amely bizonyos szegmenseiben világelső" - hangsúlyozta Tengerdi. Szerinte a természeti erőforrások megőrzésébe beletartozik a magyar vadállomány minőségének szinten tartása és fenntartható fejlesztése is. Ennek egyik mutatója a trófeás vad trófeaminősége. A magyar vadgazdálkodás nemzetközi híre nem új keletű, már a 20. század első felében is a világ élvonalába tartozott. Az 1971-es vadászati világkiállítás - a politikai berendezkedéstől függetlenül a magyar vadgazdálkodást újra nemzetközi reflektorfénybe emelte.
„A vadászatnak, egyéb jelentősége mellett, a kulturális szerepét is ki kell emelni. A magyar vadászati kultúra a német kultúrkörhöz tartozik, amelynek legfőbb értéke a trófea. Talán ez a legmagasztosabb vadászati kultúrkör, amely számos művészeti ágban maradandót ihletett. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük Csergezán Pál és Muray Róbert festőket, a természetbúvár-vadászíró Kittenberger Kálmánt, Széchenyi Zsigmond munkáit és végül talán a legnagyobb magyar érzelmű vadászt, Maderspach Viktort" - mondta az alelnök.
A vadgazdálkodás turisztikai aspektusa is köztudott, hiszen a 2007-es adatok szerint a bérvadászok által elejtett vad a teljes mennyiség mintegy felét tette ki, ezen belül harmincöt százalékát külföldi, míg a fennmaradó tizenöt százalékot belföldi vadász lőtte ki. Tengerdi úgy látja, az elmúlt években a szlovák, cseh, román, sőt az orosz vadgazdálkodás, illetve a volt szovjet utódállamok is felzárkóztak hazánk mögött a vendégvadásztatás piacán. „Magyarországnak akkor van esélye megmaradni a piacon, ha a vadásztatók ténylegesen átállnak a csomagban értékesített vadászatra. A külföldi vadász már a szolgáltatás igénybevétele előtt szeretné tudni, hogy mennyibe fog kerülni neki ez az élmény, hány vadat tud elejteni, és milyen szolgáltatást kap a pénzéért" - hangsúlyozta az alelnök.
Mint mondta jelenleg hazánkban a trófea nagysága, valamint az elejtett (kilőtt) vad egyéb paraméterei - például a trófea súlya, mérete - alapján számláznak. A vadászati piacon további nehézséget jelent, hogy a nagyvadállomány egyre jobban elfiatalodik. „Emögött az anyagi kényszerűség áll, hiszen a fizető vendég mindenáron lőni szeretne a vadászatra jogosult pedig bevételre akar szert tenni. A folyamat következtében kisebb trófeák kerülnek terítékre, mivel nincs idő megvárni, amíg a vad életkorban és trófeában kiteljesedik" - mondta Tengerdi. A szakember szerint olyan hosszú távú vadgazdálkodási koncepció alapján kell a hazai vadállományt nevelni, amely egységet teremt a kapcsolódó ágazatok képviselőivel. Fontos a szigorú állami vadászvizsga, a gyakorlati tudás és a vadászat kultúrájának kellő ismerete. A háromezer hektáros minimális vadászterület-nagyság fenntartása azonban a zöldtagozat szerint indokolt.
„A vadászat, az erdő jóléti funkciójának, az ökoturizmusnak, a falusi turizmusnak és a vidékfejlesztésnek a kapcsolatát el kell ismerni, együtthatásukat segíteni kell. Mindez csak úgy valósítható meg, ha egy erős állam megfelelő hatékonysággal és takarékossággal végzi a dolgát a törvénykezésben s a bürokrácia egyszerűsítésében" - hangsúlyozta az alelnök, aki szerint, ha az ágazat megkapja az őt megillető figyelmet úgynevezett zöldbankkal, speciális pályázatokkal, zöldkötvénnyel és egyéb állami eszközzel, akkor a környezetgazdaságot „húzóiparággá" lehetne tenni.
Forrás: Magyar Hírlap
