A solymászat gyakorlásához a kényelmi, praktikussági és a biztonsági szempontokat figyelembe vevő felszerelésekkel vértezik fel magukat e nemes sport képviselői. Ezen szempontok mindegyike egyforma súllyal esik latba, mivel ezeket a felszereléseket naponta több, olykor 6-8 órán keresztül viselik, cipelik.

Arról nem is beszélve, hogy imádott madaraink számára is komfortosnak, biztonságosnak kell lenniük. Ezek a kellékek védik meg karunkat az acélos markok szorításától, segítenek a madárnak nyugodtnak maradni, a zsákmány szenvedéseit megszüntetni.

Általában többrétegű, válogatott minőségű marha, szarvas vagy bivalybőrből készülnek. Céljuk az alkar és kézfej megóvása a karmoktól, és a madár számára a biztosabb kapaszkodás segítése. A jó kesztyű nem bántja, nyomja a kezet sehol és teljes komfortot nyújt a madárnak. Fajcsoportonként más-más kesztyűt igényelnek a madarak, hiszen egy szirti sas szorítását, igényeit összehasonlítani egy karvalyéval lehetetlen. A kesztyűn történik az etetés is, egyes solymászok ehhez külön kesztyűt használnak, mások minden alkalom után megtisztítják drót- vagy gyökérkefével, az ételmaradékok eltávolításáért, így megelőzve betegségek, fertőzések kockázatát.

A solymász fején levő sapka mibenléte nem kardinális kérdés, de nem is erről van szó. Bizonyos madarak, így a sólymok, néha a héják, sasok is művészi kivitelezésű sapkát viselnek. Ez a rendkívül praktikus eszköz kizárja a külvilág zavaró tényezőit a madár számára, így teljes lelki harmóniában várhatja a vadászatot. Ezáltal a madár nem ugrál, nem töri magát, nem ijed meg a hirtelen elévágódó gyermekcsapattól, traktortól. A sapkák szakmai berkekben eredetük, alkotórészeik száma szerint több csoportba oszthatóak, például holland, ázsiai, perzsa, kirgiz. Általában díszes kivitelűek, tollforgóval a tetején, hímzéssel, vagy akár miniatűr festménnyel az oldalán. Ez az eszköz a legkényesebb munkát igényli, hogy a madár szemét még véletlenül se bántsa, kényelmes legyen.

Ezen eszközök ebben a sorrendben a madár lábától indulva vannak felhelyezve. A béklyó mindig finom, puha bőrből van, nem szorítja a lábat, nem zavaró tényező. Megkülönböztetünk hagyományos, mandzsettás és Aylmerli béklyót. Mostanában egyre jobban terjed a mandzsettás típus biztonságossága miatt. A béklyók az összecsavarodást gátló forgó-karikához vannak rögzítve, az meg a pórázhoz, ami 1-1,5m hosszú bőr, vagy hegymászózsinór. Ez csak az ideiglenes rögzítéshez használatos, repítés közben a solymász zsebében pihen.

A tarisznya a felszerelés, a zsákmány és egyéb dolgok szállítására való, mint minden hagyományos vállravaló. A tarkózótőr, mint neve is mutatja, a zsákmány kegyelemdöfésére szolgál, éle nincs, csak hegye, mivel sokszor a madár lábujjai közt kell vele dolgozni,és fennáll a veszélye, hogy éles késsel megsértjük a madár lábát. A csörgők a gazba, fedésbe esett vadászmadarat segítenek megtalálni, lábra, vagy farokra szerelt kivitelekben használjuk. Az ülőkéken a madarak a nap nagy részét töltik.