Kecskemét - A KTE élvonalbeli labdarúgócsapatának játékosai a hétvégén a városföldi vadásztársaság jóvoltából beleleshettek a vadászok életébe.

Városföld határában a régi Dózsa TSZ-nél gyülekezett az ötven fős társaság. A vadászmester ismertette a napi programot és felsorolta a lőhető vadakat. Ezután autóba szállt mindenki: a konvoj elindult a kukoricaföldek között. A semmi közepén egy fehér sátort állítottak fel, ahonnan frissen sült kolbász illata jelezte, hogy reggeli következik.

– Most vagyok először vadászaton, nem is tudom mire számítsak – mondja Bori Gábor. – Bár egyenlőre azt sem tudom mit jelent hajtani – teszi hozzá a KTE labdarúgócsapatának középpályása.

– A klub egyik tulajdonosát, Rózsa Pált már régóta ismerem – magyarázza Polyék Imre, főszervező. – Többször volt már a csapat nálam vendégségben. Az ötlet egy győztes meccs utáni beszélgetésből indult. Olyan módszer ez, amit még a Barcelonánál sem alkalmaznak – mondja nevetve.

A kiadós reggeli után indult a vadászat. Negyven méterenként egy-egy ember - vadász, hajtó felváltva - haladt hatalmas U alakot létrehozva, egyetlen nyúlnak sem hagyva menekülési utat. A hajtók, vagyis a KTE játékosok feladata az volt, hogy fegyver nélkül segítsék a vadász dolgát.

Három óra és tíz kilométer után fél egy körül érkezett vissza a nagy csapat a vadászatról. A szállító teherautó mindkét oldalán lógtak az elejtett állatok, jelezve, hogy igen sikeres vadászaton vannak túl. A ruhákra akadt bogáncs, sár, és gaz mennyisége mutatta, hogy nem volt ez gyerekjáték.

– Nagyon sokat kellett gyalogolni – mondta Balogh Béla, a KTE bekkje. – Nagyon érdekes és élvezetes volt, Lencse Laci gondolkodik is a vadászvizsga letételén. A legtöbbünknek azért fárasztó volt, Szivics mesternek a bokája is kiment. Szóval, inkább egy bajnoki mérkőzés, mint még egy hajtás.

Képgaléria itt!

Forrás: Délmagyar