Közel két évtized után helyi védettséget kapott az abonyi Kaszáló erdő és a környező gyepterület, amely több védett növény- és madárfaj mellett az Európában és hazánkban fokozottan veszélyeztetett és védett, kékvércsék (Falco vespertinus) egy fogyatkozó, ám máig jelentős kolóniájának otthona.

A döntés előzményeiről Palatitz Péter, a kékvércse védelmi uniós Life program vezetője az MTI-nek szerdán elmondta: helyi és környékbeli természetbarátok szakemberekkel, illetve hivatásos természetvédőkkel karöltve mintegy két évtizede harcolnak a kékvércsetelep legfőbb költőhelyének számító abonyi Kaszáló erdő megmentéséért. A kezdeményezés azt követően indult, hogy a területen elterjedt és máig jellemző illegális fakitermelés veszélybe sodorta a Magyarországon és az EU-ban egyedenként 500 ezer forint természetvédelmi értéket képviselő ragadozó madarak és velük együtt több más madár-, illetve növényfaj néhány tíz hektárra tehető életterét.

Az akkori helyhatóság a 90-es években elindította a helyi védetté nyilvánítás folyamatát, a procedúra azonban hosszú időre megrekedt. Nemrégiben a téma újra napirendre került és augusztus közepén a Pest megyei város önkormányzata a helyi védettségre vonatkozó véglegesített határozatot is elfogadta – tájékoztatott a programvezető.
A döntés értelmében nem csupán a Kaszáló erdőt, de az azt körülvevő mintegy 400 hektárnyi, zömmel Natura 2000-es védettséget is élvező gyepterületet ugyancsak oltalmába vette a település. Abony ezzel hivatalosan is kötelezettséget vállalt olyan ritka növény- és állatfajok állományainak fenntartására, mint a területen megtalálható hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), horgas bogáncs (Carduus hamulosus), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), valamint a kék vércsék fészkelőhelyét biztosító vetési varjú, (Corvus fugilegus), továbbá a térség fontos karakterfajaként számon tartott szalakóta (Coracias garrulus), kis őrgébics (Lanius minor) és tövisszúró gébics (Lanius collurio) állományainak fenntartására.

Az abonyi kékvércsetelep jelenlegi állapotáról Palatitz Péter kifejtette: míg a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékességi területének szélén fekvő élőhelyen az ezredfordulón 60 párra becsülték a kékvércsék költőállományát, addig napjainkban 20 párra apadt a kolónia. Ez a szám azonban még mindig jelentős az országos szinten 1000-1100 párból álló állományt figyelembe véve – hangsúlyozta. Ráadásul Abony határában zömmel még természetes módon, vetési varjak fészkeiben költenek ezek a madarak, miközben a hazai példányok 70 százaléka műfészkekben látja meg a napvilágot – tette hozzá.

Forrás: MTI