Kazincbarcika – Életem során ha valamit elterveztem, el is értem, így lettem vegyészmérnök, tsz-iparágvezető, majd bankár, de a mostani kinevezésem nem így jött, jóllehet a vadászat mindig a szívem csücske volt – mondja Kriston Nándor, akit nemrégiben (október 22-én) a kettős jelölés után jelentős többséggel választottak meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vadászkamara elnökének.

Negyedik generációs vadászcsalád a miénk: nagyapám, apám és egyik fiam is “megfertőződött” a Széchenyi Zsigmond által vadűzésnek és erdőzúgásnak nevezett tevékenységtől. Szerinte azonban jóval több jut az erdőzúgásból. Az én gyermekkoromat is szebbé tette apám intelme: “Fiam, becsüld meg az erdőt!” A vadgazdálkodásban is találok örömöt, no és a vadászbarátságok is végig követték az életemet. A jó ismerősök még közelebb kerültek egymáshoz azáltal, hogy közösen vadásztak. A családom is elfogadta a hobbimat, sőt Krisztián fiam – aki jogász és közgazdász végzettségű – néhány lépéssel ott van mögöttem.

A Sajóvölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetőjeként is sok impulzust kaptam a vadász énemtől – árulja el a titkát Kriston Nándor. A magaslesen világosodott meg sok minden. Ott raktam össze a részleteket, például hogy mennyi fantázia van a tőkeegyesítésben és miként maradhatnak meg a dolgozók. A tisztánlátáshoz a vadászles magánya és az erdő csendje kellett.

Megyénkben több mint négyezer vadász van. A kamarai tagság feltétele a vadászjegy kiváltásának. Borsod-Abaúj-Zemplén vadállománya nagyon szép, a ligetes, az alföldi, mezőségi részek is hozzájárulnak ehhez. Évszázadokra tekint vissza vadászati kultúránk. A vadgazdálkodás eredményeiről árulkodik a sok érmes teríték:szarvasbika, őzbak, vaddisznó és muflon. Azért erős a populációjuk, mert a vadászember odafigyel rájuk, eteti, védi is őket, szabályozza a génállományukat. Úgy intézik, hogy az életerősebb, a jobb tudjon szaporodni. A vadász gyönyörűnek látja a vadakat, az autósnak nem annyira szépek, gyakori az ütközés. Minden jóérzésű ember szemét-lelkét gyönyörködteti, ha a mezőgazdasági táblákon meglát egy őzet vagy vaddisznót. Nekünk vadászoknak adatott meg, hogy közel kerüljünk hozzájuk. Fontos, hogy a gyerekek az erdő lakóival már kicsi korukban megismerkedjenek, leljenek benne örömöt. Akik a cserkészút során megpillantják a fán a fészket, vagy felszedik az elhullajtott makkot, tisztább lesz a lelkük, jobban ráhangolódnak az életre is. Mi bemutatjuk nekik a természetet, az erdőt, a vadászatot, a hagyományt, a kultúrát. Az idős vadászok minden tiszteletet megérdemelnek, életük jelentős részét a vadak mellett töltötték, az ő tanácsaikra oda kell figyelni. Egy vadásztörténelmet tartanak életben. Ez alapozza meg a jövőt.

Életünk folyamán nagyon sok hatás ér bennünket, de megvan ennek a visszahatása is a környezetünkre. Ha valaki egyensúlyt tud tartani a munkája, a szakmája, a hobbija között, ha nem megy túlzásba a tisztelet valamelyik iránt, az meghozza a gyümölcsét. Anyagilag jobban szituált vadászokról beszélnek sokan, és elsősorban arról, hogy szerintük a hobbinál számunkra fontosabb a reprezentálás, az üzletépítés. Ez is lehetőség, de ez rossz irányba viszi a szemléletet. Nem szabad a vadászatot arra használni, hogy bemutassuk a környezetünknek, milyen gazdagok vagyunk és mekkora vagyonnal rendelkezünk, hatalmas tárgyi eszközök birtokában vadászunk. Fontos az alázat a természet iránt, a tisztelet mutatása és érzése.

Vannak persze olyanok is, akik azt hiszik, abból áll a vadászat, hogy minél több vadat agyonlőni. Ez legalább annyira veszélyes álláspont, mint az előző. A vadászat nem ördögtől való dolog, az érem fontos, de nem ez a lényeg. Az igazi vadász tudja, érti és magáénak érzi Beethoven és Schubert vadászkürtre írt szólamait. És – ha lassú folyamat eredményeként is – elsajátítja a hasznos és káros vadak ismeretét, azok “természetrajzát”, a vadkímélést, a vadászati időtilalmakat, de azt is hogy a vadat nem csak elejteni, de etetni is kell, védeni, gazdálkodni vele. A jobb módú és a szegényebb vadászok is megférnek egymás mellett, vadászbaráti nexust tartanak. Az nem jó, ha valaki Don Quijoteként egyedül harcol mindenkivel. Az érték az, ha az emberi kapcsolatok pozitívan mutatkoznak meg e nemes hobbiban, szórakozásban, kikapcsolódásban- nem megélhetési vadászként. Ha megbomlik az egyensúly, akkor hibás úton járunk.

Úgy lettem 15 éve a Háromkő Bérc Vadásztársaság elnöke, hogy nehéz helyzetben elsősorban gazdasági, pénzügyi szakemberként kerestek meg. Válságkezelőként kerültem a vezetésbe. Tudatos munkával, szem előtt tartva a gazdálkodást, rendbe hoztuk anyagi pozíciónkat, a hangsúly ezután a vadgazdálkodásra terelődött. Nagyon jó baráti szellem alakult ki, ez is szerepet játszhatott abban, hogy a vadásztársaság elnöki címére jelöltek. A Háromkő Bérc Vadásztársaság – mely a Putnok – Bánhorváti – Uppony közötti övezetben tevékenykedik, a Lázbérci-tó közelében, összefüggő 4200 hektáros vadászterületen – eredményeire, a kiváló közösségi életre igen sokan felfigyeltek a megyében. Ideális vadászbirodalom ez, nem megy rajta át műút, 70 %-a összefüggő erdő. Körzetünkben főleg vaddisznó található, de a szarvas-és az őzállomány is egyre nagyobb, öröm a fácánállományunkat látni, a Sajó mentén pedig vadkacsa tanyázik. Vadásztársaságunk az Uppony felett 100 méterre levő három sziklakőről, sziklafalról kapta a nevét. 37 tagunk van, mind itteni lakosok. Itt van földjük, és a régi vadásztagok gyerekei is itt vannak, a tagság egyharmada ezért 30 év körüli. A Sajóvölgye Takarékszövetkezetből már hatan is a vadásztársaságunk tagjai: szeretik is a vadászatot, nemcsak az elnök miatt jöttek.

Ars poeticám a fiatalokkal való foglalkozás és az öregek megbecsülése. Ápoljuk a vadászhagyományt és kultúrát teremtünk. Odafigyelünk arra, hogy balesetmentes legyen a vadászat. Székfoglaló beszédemben kijelentettem: olyan ember vagyok és leszek ezután is, aki szeret beszélgetni, meghallgatni a problémákat, hogy minél korrektebb megoldást találjunk rá közösen. A kulturált vadászat megteremtése a célom, létrehozok egy olyan bizottságot, amely célirányosan dolgozik ezért. El kell vinni jó hírünket a civil lakosság felé. A természet szeretete, népszerűsítése csak összefogással lehetséges. Teammunkát képzelek el. Ha egyet értünk, haladunk előre, ha gáncsoskodnak, orra bukunk. A magunk kedvére csináljuk, de az ökológia hasznára is.

Hogy mi volt eddigi legemlékezetesebb vadászsikerem? Nem tudok egyet kiragadni, több is van. Apám mellett bandukoltam suttyó gyerekként, Borsodbótán lőttem meg első őzbakomat. Ez az idő távolából már talán megbocsátható, mindenesetre máig ható élményt jelent. Soha nem felejtem el, apám éjjel költögetett, hogy menjünk járjuk be az erdőt, szedjünk gombát. A hátizsákot teleraktuk tinóruval, indultunk hazafelé, kijöttünk az erdőből, s a tisztáson előttünk egy őzbak. Céloztam, s aztán apám hátra szólt: “Fiam, keress helyet az őzbaknak!” Bár megtehetném, de külföldön nem vadászok, csak itthon. Szeptember 20-án a Gödöllői Dombságnál levő Acsán lőttem egy páratlan 22-es aranyérmes szarvasbikát. A szarvasbőgés a gyengeségem, olyankor nehéz elmozdítani. Szívemhez igen közel áll a közös vaddisznó-hajtóvadászat. Itt találkozik a vadászbarátság, a természet, a vad, minden egy csomóban. Fagyos téli reggelen kimenni az erdőbe. Érezni a maró hideget és annak tisztaságát. Kezet fogni a vadásztársakkal. A végén pedig örülni a terítéknek. Egyszerre öröm és gyász is a vadászat. Egyik érzés sem hatalmasodhat el, mert akkor baj van – hangsúlyozta Kriston Nándor.

Forrás: Magyar Online