Mitől sikeres valójában egy fesztivál?
Ha az ember csak felszínesen gondolkodik, könnyű rávágni, hogy a látogatók száma az, ami megadja a siker érzetét egy szervezőnek. És valóban, a látogatói szám egy nem elhanyagolható, sőt fontos mérőszám, azonban nem minden. Lehetnek valahol sokan, a számok sugallhatják azt, hogy minden rendben van, ha azonban a hangulat és az összkép nem fesztiváli, akkor az a siker nem lenne nevezhető teljesnek. Az idén, Tamásiban nyolcadszorra, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és a Tamási Művelődési Ház által megrendezett TRÓFEA Vadgasztronómiai Fesztivál – a szervezők és a látogatók legnagyobb örömére - mindkettőben felülmúlta az elvártakat.
Nem csak a vendégek száma haladta meg jóval a tavalyit, hanem a hangulat is jobb volt. Szervezői szemmel külön öröm volt, hogy lefektetett célunkat idén is sikerült elérnünk, azaz sok-sok gyerek és család látogatott ki a Miklósvári Parkerdő szinte teljes egészét lefoglaló rendezvényre. Ha egy pillanatra lehalkult a zene, vagy az éppen zajló műsorszám, mindenhonnan gyerekzsivajt és kacajt lehetett hallani. Volt itt minden, ami a gyerekeknek vonzó lehetett. Ha az egész nap ingyenes ugrálóvár mesélni tudna, valószínűleg örömmel panaszkodna, hogy jobban elfáradt a nap folyamán, mint azok a gyerekek, akik a felnőttek számára talán érthetetlen módon, órákat tudtak a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül is ugrálni benne.
Nagy népszerűségnek örvendett a nemrég átadott műfüves pályán zajló gyerekfoci, az emberi erő által hajtott fakörhinta, a lábbal hajtható gokart, a délutáni gyerek-horgászverseny, az igazi látványosságot jelentő honfoglalás kori udvar, a hagyományos és modern íjászat, solymászbemutató és a még felsorolni is nehéz, számos egyéb programpont és attrakció is. A gólyalábas Langaléták gyerektekintetek százait vonzották.
A nagy csinnadratta és látvány, amit nyújtottak egyszerre volt csodálatraméltó és vicces a gyerekeknek, nem kevésbé a felnőtteknek. Minden látványosság, kipróbálható fesztiválelem ingyenes volt, így sokszor azt volt nehéz eldönteni gyerekfejjel, hogy mi legyen a következő, amit megtekintenek vagy kipróbálnak. Egész nap lovas kocsikázás folyt, valamint a Miklósvári Vadaspark is tágra nyitotta kapuját, hogy lakóit minél többen megismerhessék, természetesen azon a napon ingyen. Mindeközben az egész miklósvári városrészt a rotyogó bográcsok és sütőtárcsák tartalmának ínycsiklandozó illata, valamint alattuk ropogó tüzek elengedhetetlen, édes-kesernyés füstje borította be. Persze a gyerekeket kihozó felnőtteket is számos és érdekes program várta.
A STIHL cég által útjára indított „Timbersports Series” show-jára több százan voltak kíváncsiak. A reggeli borús, esőre álló idő után délutánra igazi, májusi meleg köszöntött Tamásira, így néha hosszú sor kerekedett a büfék, bor- és pálinkakóstoló pavilonok előtt. A közel ötven főző csapat remekműveit profi zsűri pontozta, melynek előkelő, II. helyezettje a Gyulaj Zrt. vadászházi szakácscsapata lett. Az első helyezett Széles András és csapata, míg a III. helyezett a Széchenyi Vadásztársaság csapata lett.
Az erdész, vadász szakma és életforma iránt érdeklődők szintén megtalálhatták a maguk ízlésének megfelelő programokat.
Az eseményt a Baranya Vadászkürt Együttes nyitotta meg. Ezt Szent Hubertus mise követte, Hegedűs János tamási plébános és dr. Mészáros István titeli c. prépost celebrálásában. Ezután a köszöntőket Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója és Ribányi József, Tamási város polgármestere mondta. A nap folyamán még lehetőség volt az elöltöltős, fekete lőporos fegyverek bemutatóját meghallgatni, valamint lőtéri körülmények között kipróbálni azokat.
A fenti, kezdeti gondolathoz hasonlóan itt is el kell, hogy mondjuk: a szervezők – legyenek bármilyen kreatívak és ügyesek is a programszervezésben – csak az előkészületeket és az elvállalt, egyébként nem kevés ilyenkor rájuk háruló feladatot oldották meg; a hangulatot, nagyobb részt mégis a fesztivál látogatói, főzőcsapatai, műsorszámai és fellépői adták, melyet ezúton is, külön köszönünk! A fesztivál sikerének kulcsa ők maguk voltak, élükön a látogatókkal. A fenti sorok alapján talán vád érhetne minket, miszerint minden szervező dicséri saját rendezvényét, és túlzóan mutatja be az adott nap sikerét, ezért hadd zárjam soraimat egy „független” résztvevő nap végi beszámolójával: „Nagyon jó volt! Mikor lesz ez legközelebb, mert ugye legközelebb is eljöhetek Tamásiba?!”. A gyerekprogram- szakértő kérdésére a válaszom csak ennyi volt: ”Igen, jövőre, amikor öt éves leszel!” (az interjúalany e beszámoló írójának ekkor még négy éves, fáradhatatlan unokaöccse).
További képek itt!
Forrás: ForestPress
