Lapunk hasábjain az elmúlt időszakban több alkalommal foglalkoztunk a garázdálkodó vadállatokkal, a tetemes vadkárokkal, sajnos medvetámadásról is kénytelenek voltunk hírt adni.
Kis Attila, a Katrosa Vadászegyesület elnöke felajánlotta: győződjünk meg mi is, milyen sok a medve, így társaságában három éjszaka figyeltük az állomány mozgását.

Letarolt kukoricaföldek

Az első medvelesre, valamint -hajtásra Balogh Tibor kézdiszentléleki polgármester, Baróthi Balázs alpolgármester, Kis Attila és munkatársai társaságában indultunk.

Kővárt céloztuk meg, az volt az elképzelés, hogy elsőként a Középpólyvár nevű tagban teszünk egy kört, de egy beérkező telefonhívás mindent megváltoztatott: vadőr telefonált, hogy egy kukoricaparcellából kirontó medve autóra támadt, így Kézdikőváron át Torja felé vettük az irányt, a Szármány nevű dűlő felé, amely bár az Aporok szülőfalujához eléggé közel esik, Kézdiszentlélekhez tartozik. A tagban eléggé sok a kukoricaföld, és a távolban is aranylottak a beérett, de kegyetlenül károsított parcellák.

A gyanú szerint a medve egy olyan parcellában rejtőzött, ami madártávlatból úgy nézett ki, mint egy labirintus: a vadállatok – vélhetően a vaddisznók is – hatalmas kárt tettek benne. Az egyesületi elnök utasítására a vad­őrök felvették a kapcsolatot a terület tulajdonosával, aki beleegyezett abba, hogy terepjáróval áthajtsanak a földön, hogy riasztólövéseket leadva a medvét kiugrasszák a csalamádéból.

Időközben megérkezett a csorda is, egy kisgyerek a kukoricásba akart futni az egyik jószág után, de a vadászok kiáltozására letett szándékáról, és az elbódorgott jószág is jobbnak látta a sík, áttekinthető terep biztonságát választani.

A helyszínen rövidesen megjelent a parcella kézdiszentléleki tulajdonosa, és kiderült: a kiszemelt földrészen nincs amiért riasztani, ugyanis a medve egy másik kukoricásba „költözött át”, így a terepjáróval ott hajtottak át a vadőrök, szabályos időközönként levegőbe lőve.

A medve azonban eltűnt, vagy egy tapasztaltabb, magányos példánnyal lehetett dolgunk, amely türelmesen kivárta, míg a csörte véget ér, és nyugodtan folytatta táplálkozását. A vadászok szerint az anyamedve nem ennyire türelmes, a bocsait féltve biztos, hogy elhagyta volna az átfésült területet.

Másfél óra alatt hat medve

Ezt követően a két terepautóval a Kővártól nem messze levő lesek felé vettük az irányt. Időközben a szél viharossá erősödött, a szemerkélő esőben eléggé kényelmetlen helynek bizonyult a fából készített, pár négyzetméteres építmény. Alulírott a két elöljáró és a vadászegyesületi elnök társaságában várta a medvéket, a három vadőr egy kb. 300 méterre található másik lesről figyelte a terepet. Két óra alatt mi két megtermett példányt vehettünk szemügyre, míg a másik lesen egy hárombocsos anyamedvét láttak, ami a kedvezőtlen időben magas számnak számít.

Az egyik mackót a közeli esztenát őrző kutyák megtámadták, és a nagyvad az irháját féltve visszairamlott az erdőbe, viszont a másik – egy kapitális példány – épp Kézdikővárt célozta meg. A les után még jó pár kukoricást tekintettük meg, ahol szintén riasztólövések leadásával, dudálással próbálták a medvéket vagy a vaddisznókat elűzni, de nem jártunk sikerrel.

Csernáton, a medveparadicsom

Az akciót másnap megismételtük, indulásunk előtt a már terepen levő Kis Attila SMS-ben jelezte: alig egy óra alatt 14 macit számlált. A helyszín egyébként Felsőcsernátontól egy kőhajításra, az Ikafalva felé vezető műúttól nem messze található. Öthektáros, szétdúlt napraforgótábla mutatja, hogy ez bizony medvés hely, de ez szemlátomást nem érdekli azokat, akik az erdő szélétől pár méterre autóból – mozifilmként – nézik a medvék sétálását, rá sem hederítve a vadőrök többszöri figyelmeztetésére.

Nem félnek? – kérdem az egyik bámészkodót, s nemleges válaszából meg vállvonásából ítélve nincs tisztában a veszéllyel. Autóval valamelyest fennebb hajtunk, biztonságunkat két fegyveres vigyázza. A medvék szó szerint özönlenek ki az erdőből: a magányos állatoktól az egy-, két- vagy éppen hárombocsos anyamedvéket is bőven van lehetőségünk szemügyre venni, esetenként az infratávcsőre sincs szükség, ugyanis a vakító holdfényben jól látszik a masszív körvonalak mozgása, az erdőből recsegő-ropogó hangok hallatszanak, a reflektor felvillanása után dübörög a talaj a menekülő állatok súlyától, az anyamedvék gyomorremegtető üvöltéssel figyelmeztetik a bocsokat a veszélyre.

Pedig nincs, amitől tartaniuk: nem lehet kilövéssel ritkítani őket, így magyarázható, hogy a három megfigyelőponton látott medvék számát összegezve negyvenhárom a végeredmény, és az estének koránt sincs vége! Kis Attila elmondja: ez a szám még akkor is magas, ha az esetleges átfödések miatt a 43-at megfelezzük, a csernátoni vadőr pedig kiegészíti: 24 év alatt soha nem látott ilyet. A faluban fognak a kutyák, a portákon a gazdák füttyögtetéssel biztatják a házőrzőket a folyamatos csaholásra, szemlátomást nem érzik biztonságban magukat Bod Péter szülőfalujának lakói.

Pénteken repetát tartunk, a megfigyelt terület ugyanaz. A látvány ismétlődik, a medvék rá sem hederítenek a falu fényeire, az ebek csaholására, a fel-felvillanó reflektorra: a mezőt veszik célba, pedig a vadőrök tonnaszám hordják ki az erdőbe a táplálékot.

Milyen a veszélyes medve?

Úgy tűnik, az életterük beszűkülése, illetve a magas állományszám miatt sok bundás számára vonzóvá váltak az addig elkerült, lakott területek, és nem törődnek a veszéllyel. Vagy éppenséggel sejtik: semmi baj nem érheti őket. Hiszen nyolcvanezer hektáron mindössze hat példány kilövésére kapott engedélyt a Katrosa Vadászegyesület, ami a mint­egy 250 példányhoz képest csepp a tengerben.

Ezt keserűen-kénytelenül veszik tudomásul a vadőrök, akik nap mint nap kockáztatják az életüket az erdőben, hiszen a törvény szigorú, a medve védett állat, és úgy tűnik, fontosabb az embernél. A megoldást a ritkítás jelentené, de amint egy korábbi számunkban megírtuk: Kovászna megyében egyelőre 37 medve, 37 farkas és 38 vadmacska lőhető ki – legalábbis a Környezetvédelmi Minisztérium 2014/1575-ös számú rendelete értelmében, amelyet a kormányhivatal sajtóosztálya juttatott el szerkesztőségünkbe. A dokumentum pontosan részletezi, hogy a megye területén működő 15 vadásztársaság közül melyik hány egyed kilövésére jogosult.

Vadmacskára és farkasra 2015. március 31-ig lehet vadászni, a medvére a határidő a felhasznált módszertől (les, hajtás) függ. Ezen felül külön kilövési engedélyt lehet kérni abban az esetben, ha a medve, farkas vagy vadmacska bejár a településre, veszélyt jelent az emberre, túlságosan megközelíti a háziállatokat, esetleg kárt tesz a juhnyájakban vagy tehéncsordákban.

Forrás: http://www.hirmondo.ro