A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2014. november 14-én Siófokon rendezte meg a II. Országos Vadgazdálkodási és Vadkár Konferenciát, amelynek központi témája a mezőgazdasági vadkár alakulása, okai és felmérésének módszerei voltak. A szép számban megjelent közönség kiegyenlítetten képviselte mind a vadászati, mind a mezőgazdasági szakembereket – emellett a hallgatóság körében erdészek és vadkárszakértők is jelen voltak. A konferencia célját, a párbeszédre való törekvést ennél a vegyes összetételű vendégseregnél semmi sem példázza jobban.
Ugyanezt a párbeszédet, az együttműködés fontosságát hangsúlyozta nyitóbeszédében Győrffy Balázs, a NAK elnöke is. Kiemelte, hogy a jól szervezett vadásztatás-vadgazdálkodás munkahelyeket, turisztikai vonzerőt jelent, ami a vidéki emberek javát szolgálja. A vadászati ágazat éves szinten 20 milliárd forintos bevételt termel, ezt 1.400 vadászatra jogosult (és a nagyjából 60.000 hazai vadász) „produkálja”, akik átlagosan 6.500 hektáron gazdálkodnak és összesen mintegy 3.300 hivatásos vadászt foglalkoztatnak, és biztosítják családjaik közvetlen megélhetését. Utalt a „Visegrádi négyek” agrárgazdasági vezetőinek szeptemberi hazai konferenciájára, ahol szintén téma volt a vadkár kérdése és kiemelte, hogy a 2015-ben induló új Európai Uniós támogatási rendszer „zöldítés” nevű elemétől (melyről a későbbiekben Madarász István beszélt részletesen) az apróvad állományának növekedését várják. Emellett párhuzamot vont a vadkár mértéke és a növekvő nagyvadállomány közt, potenciális kockázatként kiemelve a vad-gépjármű ütközések okozta balesetek számának emelkedését is. Itt kitért a konferencia helyszínválasztására is: Somogy megyében 20 éve folyamatosan nő a kifizetett vadkár mennyisége, jelenleg hazánkban itt a legmagasabb ez az összeg. A probléma megoldására javaslata a nagyvadállomány csökkentése, ennek megvalósításához a lelövési tervek emelésében, a nőivar és a szaporulat szabályozásának módszerváltásában látja a legcélravezetőbb módszert. Hangsúlyozta, hogy a cél, a vadkár csökkentése közös, de minden fél által elfogadható megoldásra kell törekedni például az új törvény idevágó passzusainak kialakításakor - ez a kompromisszumos javaslat kidolgozása komoly közös munkát igényel.
Bitay Márton államtitkár üdvözletét - aki egyéb elfoglaltságai miatt nem lehetett jelen a konferencián – Szabó Ferenc adta át a jelenlevőknek. Köszöntőjében beszélt a NAK és az FM együttműködéséről és a kapcsolat továbbfejlesztéséről a Vadászkamara felé is. Hangsúlyozta, hogy a vadászoknak – a vadgazdálkodás céljának megfelelően – összhangra kell törekedniük a környezettel, a fenntartható vadászat elveit kell követniük, hisz a hazai vadállomány páratlan gazdasági és genetikai értékek hordozója, amit csak átgondolt tervek alapján lehet kezelni. Kiemelte a nagyvad magas létszáma miatti konfliktusokat, szorgalmazta a korrekt kárfelvétel és -térítés gyakorlatának alkalmazását az ágazat többi szereplőjével való jó együttműködés értekében. Hangsúlyozta, hogy a vadkár ellen a legtöbbet a vadászok tehetnek – véleménye szerint ilyen kifizetések mellett a vadászat csak a vadhúsból befolyó összegek miatt lehet nyereséges. Emellett kitért arra is, hogy a hazai 60.000 vadász egyenrangú félnek kell, hogy tekintse a földtulajdonosokat, az erdészeket és az autósokat is, és az egymás mellett élés, a vadászat megítélése érdekében igazodniuk kell például a közel 3 millió autóshoz is. Győrffy Balázshoz hasonlóan ő is a nagyvadállomány apasztásában látja a megoldást például a vad-gépjármű ütközések számának csökkentéséhez – viszont a kérdésben a Ptk. pontosítását ígérte, azzal kiegészítve, hogy a Kamara a vadgazdálkodási ágazat szereplőinek érdekeit fogja képviselni a kérdésben. Zárógondolatként szorgalmazta a vadászatra jogosultak közti együttműködésben már meglévő jó példák követését.
Ezután Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet nevében köszöntötte a jelenlevőket, és egyben átadta dr. Semjén Zsolt, az OMVV elnökének üdvözletét is - aki egyéb elfoglaltságai miatt szintén nem lehetett jelen a rendezvényen. Beszédében kiemelte, hogy nem csak most aktuális a vadkár kérdése, de most végre kellő figyelmet kap a téma, és az ilyen fórumok lehetőséget adnak arra, hogy korrekt megoldás születhessen, hiszen minden érintettnél közös az érdek: a károk csökkentése. A 2015-ös új törvény lehet a legjobb lehetőség a megfelelő jogi szabályozások kialakítására, de ehhez az kell, hogy a felek párbeszédet folytassanak. Kiemelte, hogy a vadkár esetében nem az önrész mértékének kérdése, hanem a megelőzés és az együttműködés a legfontosabb, emellett korrekt, minden érintett félre vonatkozóan világos szabályozásra is szükség van mind a teendőkről, mind a szankciókról. A vadkár kérdését három részre bontotta: kiemelte, hogy ha a rendezés első lépése a becslés és a kártérítés áldatlan állapotának megszüntetése lenne egy egységes protokoll alapján (ennek a Kamara jogszabályi keretet kíván adni), ezután következik a vadkárszakértők helyzetének tisztázása (azaz ki, milyen feltételek mellett lehet kárszakértő), majd a szakértők megszerzett tudásának folyamatos frissítésére, továbbképzésükre „szorító” jogi keret kialakítására van szükség. Elmondta, hogy a vad-gépjármű ütközések kérdését záros határidőn belül tisztázni fogják, de hozzátette azt is, hogy a védett állatok által okozott károk kérdése is rendezésre vár – ezek együtt gondolkodást és együtt munkálkodást igényelnek.
A köszöntők után az első előadást prof. dr. Csányi Sándor tartotta meg „A mezőgazdasági vadkár alakulása az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján” címmel. Az expozé alapját az OVA adatai jelentették, melyek segítségével elsősorban a nagyvadállomány növekedése és a környezetre gyakorolt hatásának erőteljesebbé válására világított rá. Utalt arra, hogy egész Európában ugyanilyen tendenciákat látni, így módunk van más országok legjobb gyakorlatát átvenni, és a hazai környezeti feltételekhez igazítva alkalmazni őket. Bemutatta, hogy a hasznosítási adatok (az egyetlen pontosnak tekinthető alapadat) a ’60-as évekbeli 21.500 nagyvad/éves számról a 2012-2013-as idényre 290.000 nagyvad/évre, azaz közel a 13 szorosára emelkedtek. Természetesen ez nem azonos mértékben nőtt minden megyében, de a hasznosítás mértéke legalább 5 megyében kiugróan megemelkedett. Véleménye szerint az éves tervek készítésekor jelentős tartalékokat hagynak a vadgazdálkodók, és még az így bevallott csökkentett számok alapján kiadott lelövési terveket sem mindig tudják teljesíteni. Kiemelte, hogy a jövő útja a nagyvadállomány tartós csökkentése, és ehhez átgondolt, hosszú távú apasztási programra van szükség. Három fő problémára hívta fel a figyelmet: az egyik a vaddisznó állományának növekedése (amit helyenként a vadgazdálkodók elő is segítenek) és terjedése, a másik a nőivar alaptalan kímélete, míg a harmadik az apasztási programokkal szembeni ellenállás a vadgazdálkodók részéről. Kitért arra, hogy a kár nem csak közvetlen vadkár formájában jelenhet meg, hanem az emberi életet és javakat is potenciálisan veszélyezteti a vad-gépjármű ütközések mellett például a zoonózisok terjesztésével is. A károkért kifizetett összegekben nem jelenik meg a megelőzésre fordított pénz, de a kárelhárítás költségei mellett a térítések összegei is emelkednek: évente átlag 2,1-2,5 milliárd forintot fizetnek a vadgazdálkodók a vad által okozott károkért. A térített károk Somogy megyében a legmagasabbak, itt 20 év alatt 25-30%-kal nőtt ez a kiadás, de Somogy mellett a legjobb vadgazdálkodási adottságú régiókban, Baranya, Veszprém, Zala és Vas megyékben is ugyanilyen növekedés tapasztalható a kártérítésekben. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági vadkár nem jelent országosan azonos problémát, hiszen legsúlyosabban térségekre koncentráltan jelenik meg, így a helyi viszonyoknak megfelelően kell kezelni a helyzetet és a nagyvadállományt is.
Prof. dr. Náhlik András „A nagyvad által okozott mezőgazdasági vadkár és ökológiai összefüggései” című előadásában elmondta, hogy az európai gyakorlattal szemben hazánk kiemelten kezeli a vadászati adatok, köztük a vadkárra vonatkozó mutatók összegyűjtését. Általános európai tapasztalatként elmondható, hogy a számok alapján a vadkár közel 95%-át a vaddisznó okozza (a maradék 5% a gímszarvas számlájára írható), és a nagyvadállomány populációdinamikája és a vadkár közt egyértelmű összefüggés van: a sűrűség növekedésével a kártétel is nő – de emellett a mezőgazdasági táj szerkezete, az erdősültség mértéke, a búvóhelyek száma vagy hiánya mind-mind fontos tényező a vadkár alakulásában. Az adatok alapján látszik, hogy az 1986-ban és 1991-ben megemelt hasznosítások után a vadkár mértéke csökkent, s ugyanezt a képet mutatta a 2001-2002 közti kvótarendszerben megnőtt elejtési számokat követő kárcsökkenés is. Utalt arra, hogy a kép itt sem teljes, hiszen a pénzbeli kifizetésen kívül más kárkompenzációs formák és módok nem jelennek meg a statisztikákban. Kitért arra is, hogy más-más időpontban okozott vadkár eltérő súllyal okoz tényleges terméskiesést, mert a növények képesek regenerálódni, így fontos, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően értékeljük a kár mértékét. Emellett ismertette egy Zala megyei kutatásuk eredményeit is: kétéves TÁMOP-projekt keretében kimutatták, hogy az erdősültség mértéke és a tábla erdőtől való távolsága nagyban befolyásolja a vadkár mértékét - a szegélyektől mért távolság növekedésével csökkent a kár, és ugyanez a táblaméret csökkentésekor is beigazolódott. A vad mozgását a kerítések erősen befolyásolják, pláne, hogy sem a vaddisznó, sem a szarvas mozgáskörzete nem nagy, és jellemzően a táblák, az erdő szegélyét használják. Javaslataiban kiemelte, hogy a most beüzemelt kár-előrejelző rendszer működéséhez több és pontosabb adatra van szükség, így előzetes képet tudnak adni a gazdáknak a kár várható nagyságáról és helyéről. Ehhez azonban teljes adatközlésre van szükség mindkét fél részéről, mert a jelenleg csak Zala megyére elkészült előrejelzés csak ezek után lesz alkalmas országos döntéstámogatási rendszerré való bővítésre. Javasolta továbbá új kárfelvételi technikák használatának bevezetését, pl.: a drónok alkalmazását a vadkáros foltok minél pontosabb felderítéséhez.
Forrás: HuntingPress
