A kormány is besokallt a horrorvadászatoktól

Több helyen is véres mészárlások nyomaira bukkantak a napokban a kirándulók: vadászok hagytak maguk után zsigereket, levágott szarvasfejeket és lábakat. Az ilyesmi gyakran előfordul, legfeljebb régen nem került azonnal az internetre. Most viszont már a szaktárca ingerküszöbét is elérte.
Javában tart a vadászati szezon, és ezt még azok is észrevehették, akik nem hódolnak ennek a szenvedélynek. Az elmúlt napokban az ország legalább három különböző pontjáról (Őriszentpéter, Felsőtárkány, Egerbakta) jött hír arról, hogy kirándulók hajtóvadászatok véres nyomaiba botlottak az erdőben: nagyobb mennyiségű vért, szarvasfejeket és lábakat, illetve belsőségeket, egy helyen pedig rókatetemeket is találtak a turistautak közvetlen közelében. Őriszentpéteren például gyerekek bukkantak a vadászat maradványaira; egyikük állítólag sokkot kapott a látványtól.

Ráadásul egyik esetben sem orvvadászok nyomait találták meg a kirándulók, hanem a helyi vadásztársaság legális vadászatának maradványait. Az elejtett vadak kizsigerelése, a fej és a végtagok levágása egyébként bevett szokás minden vadászat után, de – a VS.hu által megkérdezett vadászok szerint – a maradványok kezelésére nincs egyértelmű jogszabályi előírás. Az őriszentpéteri eset után épp azért indult online petíció, hogy módosítsák a vadászati törvényt, és legyen egyértelmű, hogy „a megcsonkított testrészeket, zsigereket és egyéb szerves hulladékokat a vadásztársaságoknak megfelelő módon, és kellő távolságra szükséges a járt utaktól elhelyeznie”.
Bár a vadászati törvény valóban nem rendelkezik a maradványok sorsáról, a belsőségek veszélyes hulladéknak minősülnek, így elvileg meg kellene semmisíteni azokat. Azonban, ahogy egy Pest megyei vadász fogalmazott: nyilván „nem életszerű”, hogy állatifehérje-feldolgozóba vigyék azokat, ennek a költségeit senki nem fogja magára vállalni. A nagyobb vadásztársaságoknak van ugyan olyan helyük, ahová begyűjthetik a maradványokat, de annak is kicsi a realitása, hogy valaki éjjel 11-kor egy nejlonzsákkal kilométereket gyalogoljon egy-egy ilyen gyűjtőpontig, mondta.

Marad tehát az ősi, bár kissé fárasztó módszer: el kell ásni a zsigereket, a fejet és a lábakat. Pont erről feledkeztek meg a közelmúltban több helyen is. Az Őrségi Vadásztársaság elnöke, Nagy László a nyugat.hu-nak azt mondta: ők 50 centiméter mélyen el szokták ásni a levágott fejeket és lábakat, de a legutóbbi vadászattal túl későn végeztek. Mivel rájuk sötétedett, úgy döntöttek, hogy majd másnap elássák a maradványokat, de a gyerekek végül előbb odaértek.
Vannak ugyanakkor olyan vadászok, akik nem bajlódnak az ásással, hiszen a maradványok úgysem sokáig maradnak az erdőben: az olyan dögevők, mint a rókák vagy a hollók gyorsan elfogyasztják azokat. Akik ezt a módszert választják, legfeljebb csak annyit tesznek, hogy valami félreeső helyre, bokrok alá teszik a belsőséget és a levágott végtagokat, a többit rábízzák a természetre. Dobre-Kecsmár Csaba, a Bükki Nemzeti Parkban található Hidegkúti-völgyben vadászatot szervező Egeredő Zrt. vezérigazgató-helyettese szerint ők is így jártak el, csak a vadak a turistaút közelébe hordták a zsákmányt.

Forrás: VS