Amolyan munka vadászat volt.Szerződéskötés előtti egyeztetés, terepbejárás, ötletelés.Konténertelepítést megelőző ránc simítás. Főként a vadászmester homlokán.
Ennek okán a vt. IB. Vendége voltam,ami a központi területén történő vadászatra adott jogosítványt, és a sikeres vadászatra nagyobb esélyt.Kora délután indultunk neki a területnek. Igazából ez az amit látni kell! Mert leírni én kevés vagyok. A színek rendezetlensége amiből a távolban egy harmonikus egység borul az őszi, talán már téli tájra, hát az maga a csoda. És mintha ez valakinek még nem lett volna elég,akkor a lemenőben lévő Nap súrló fényei, amik még egyszer,talán utoljára ebben az évben, melegséggel öntik el a levelek utolsó mohikánjait. - Már ezért megérte… - gondoltam az autóban zötyögve. Sokfelé láttunk őzeket, fehér tükrűket hetykén pattogtatva szaladtak biztosabbnak vélt fedezékük felé.A választásom egy kis dagonyás,tisztásra esett. Sózó is volt rajt. És a mi a lényeg, egymagányos fenyő állt a szálas erdőtől 10 – 15 méterre. Minden ideális nyíllövésnyi távolságra. Mert természetesen íjjalvadásztam!!!

Elő a mászóles és már a fatetejéről személtem a világom. Attila barátom magamra is hagyott, innentől rajtam álla vásár. Csendes, bóbiskolós magányom nem tartott sokáig, Vuk rokona látogatott meg, a legfrissebb eseményeket szimatolva. Kicsit zaklatottnak tűnt,biztos a hátrahagyott szagunk miatt. De azért konzekvensen, körözve vizsgálta át a környéket. Halk cincogással ragasztottam a földhöz és abban a pillanatban már visszavonhatatlanul hasította a levegőt a vessző. Ebből én csakegy neon zöld pontot láttam. Mint a nyomjelzős lövedéknél. Egy kis led világít a vessző végében. Hangos reccsenéssel csapódotta földbe. És eközben határozott léptek távolodó zaja. Fejben rakom össze az eseményeket, hol rontottam el. Sokat nem tűnődhettem hibázásom okának felderítésén, mert megfontolt lépések hal kneszét hozza egy finom fuvallat. – Ez az! – mondom magamban. Újvessző az íjra. A neszek közben lépésekké erősödnek. És rögtön hárommá. Sratégia már kidolgozva, jobbról balra jönnek a disznók, át előttem, a dagonyánál meglövöm. Csakhogy! A disznók fél óra toporgás után sem léptek ki a spalétból. Egymásnak fufnyálva és morogva mászkáltak a takarásban. És aztán egyszer csak csend lesz. Elmentek…


Nem telik el negyed óra sem, igazából nem tudom mennyi telt el, szerintem ennyi, újra hallom a finom avarcsörgést. Irányba fordulok a lesemen, és már kihúzott íjjalvárom őket. Ez egyik cserje vaddisznóvá válik. 15 méterre van,minden mozdulatom lassított felvételként hat. Lámpa villan, a vörös fénynél kicsit igazítok a célzáson. Csonttörő reccsenés! A disznók újra távolodó hangokká válnak. De egyhang nem jut messzire!

Telefon Attilának, kapkodó hangon mesélek az adrenalin hatásának mámorában. Mire lekászálódom már ott is van a fa alatt. A rálövésnél megtaláljuk a vesszőegy részét, ami félig véres volt. Nem jó jel, de nem is olyanrossz. Nem röpült át rajta, de volt benne az biztos. Fél óra keresés után sem találtunk egy csepp vért sem. Ehhez kutya kell,hozzuk meg a verdiktet. Kicsit lógatom az orrom hazafelé az úton.Kutyust a honom alá csaptam, és már robogunk is vissza. Magabiztos csapázás után, 30 méterre találta meg a kanomat! Talán hegyomláskor hallani ilyen robajt, ahogy lelkemet elhagyták a Rolling Stones –ok.

Utolsó falat, töret átadás!

A száraz tények:

15 m lövés távolság, 30 m menekülési táv.

Mindkét lapockacsontot átütötte, és a másik oldalon a bőr alatt fogyott el az energia. A hegyet is itt találtuk meg benne. A magas lövés miatt, szinte csak befelé vérzett, a szőrön sem találtuk vért!!! 60 kg zsigerelt súly. Az agyar hossza, 12,5 és 12,6 cm lett!

Forrás: Long Range Shooting