Sok vízi állatéhoz hasonlóan a vidra európai népessége is fogyatkozik.
A vízszennyezés, a vizes élőhelyek pusztulása, az orvvadászat miatt korábban összefüggő állománya szétesett. Ám hazánk még mindig „vidranagyhatalomnak” tekinthető, az állományszám állandónak mondható, élőhelyét elsősorban a dunántúli és az alföldi halastórendszerek jelentik. Noha fokozottan védett (eszmei értéke 250 ezer forint), a magánkézben lévő halas- és horgásztavak tulajdonosai gyakran fegyverrel vesznek elégtételt a vizeiket dézsmáló állaton. Márpedig a természetvédők szerint a vidra a vizes élőhelyek csúcsragadozójaként kiemelt védelmet érdemel: jelenléte jelzi, hogy az élőhely állapota egészséges.

Ezért minden olyan intézkedés, ami e faj javát szolgálja, az egész vízi környezet előnyére válik. A legtöbb menyétféléhez hasonlóan a vidra teste is megnyúlt, orsó alakú, végtagjai rövidek. Testhossza 70-80 centi, plusz a 30-40 centis farok. A hím súlya 10 kiló körüli, a nőstény ennél kisebb. Az ujjai között feszülő úszóhártya, a hosszú farok és a hajlékony test mind a vízi életmód kellékei. Bundája is ehhez szabott: sűrű, tömött szőrzetű és zsíros, azaz víztaszító.
Elsősorban halfogyasztó, de nem veti meg a békákat, rákokat, sőt a vízi rovarokat sem. Olykor jóllakottan – a tógazdák nem kis bosszúságára – játékból is halászik, sorsára hagyva a megsebzett vagy megölt halat. A vidra magányos vízi ragadozó, a hím és a nőstény külön vadászterületet tart fenn. Ritkán kerül szem elé, mert rendkívül óvatos, leginkább éjszaka aktív.
A párok nászidőszaka alig két hétre korlátozódik, ezt követően a hím és a nőstény elválik egymástól. A találkozásra, illetve a párzásra az év folyamán bármikor sor kerülhet. A vemhesség ideje 60-70 nap, melynek leteltével a nőstény 2-3, ritkán 5 kölyköt hoz a világra.

A vidramama egyedül neveli kicsinyeit. A kis vidrák két hónaposan már úszóleckét kapnak és gyakorolják a zsákmányszerzés fortélyait. Ha a kölykök elérték a 8–12 hónapos kort, az anyjuk szabályosan elkergeti őket maga mellől, és éli tovább magányos vízi életét.

Forrás: Szabadföld