Kissé csípős, téli este fogadta az érdeklődőket december 10-én a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetének központjában.
A több mint egy tucatnyian voltak ismét kíváncsiak, az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest megyei Szervezetének Kulturális Bizottsága által immár sokadjára megrendezett „Pest megyei vadászok klubdélutánjára”. Az érdeklődőket ez alkalommal is Bíró Gabriella köszöntötte, az est témája ezúttal a vadászkutyákkal kapcsolatosak voltak.

A résztvevők két szaktekintély – Buzgó József és Ujhelyi Tamás – segítségével nyertek betekintést a Magyar Véreb Egylet munkájába, a hazai vérebezés történetébe, helyzetébe és ismerkedhettek meg a kutyák szaglásával.

Buzgó József előadásából megtudhattuk, hogy milyen nehéz is a vérebes munkája, miért is van rájuk szükség. Kiemelte, hogy mekkora értéket mentenek meg a vadgazdálkodásnak, ami az elmúlt esztendőben meghaladta a 400 millió forintot. Beavatta a közönséget a vérebezés és a Magyar Véreb Egylet múltjába, a kezdetektől, a két világháború közti „aranykoron” át, az 1971. Vadászati Világkiállítást követő fellendülésen keresztül egészen napjainkig, kiemelve azokat a véreb vezetőket, akik nélkül ma nem tarthatna itt a hazai vérebes kultúra.

Szünetet alig tartva Ujhelyi Tamás vette át a „stafétát”. A gödöllői Egyetemen is oktató szakember a kutyák szaglását illetően osztott meg pár ismert és új tényt, amelyek sokszor meglepték a hallgatóságot.

A kutyák szaglásáról mindenki tudta, hogy jobb, mint az emberé, de hogy kb. 44 szer több szaglósejtjük van, hogy mennyire más dimenzióban mozog a szaglásuk, az még a kutyásokat is elámította. Rávilágított pár régi vadász, utánkereső szokás tudományos hátterére, amire csak napjainkban derült fény.

Sok információt osztott meg a kutyák szaglásának vadászaton kívüli felhasználásáról is, megannyi területet mutatott be, ahol az ember segítségül hívja a jó orrú ebeket, legyen az nyomkeresés, vagy éppen a rákkutatás.

A kötetlen beszélgetésbe, a megannyi történetbe annyira belefeledkezett a társaság, hogy észre se vették, hogy közben már a nyolcat is elütötte az óra…

Forrás: Vadászlap