Tucatnyi sólyom, egy szirti sas és a végén csak kevés fácán – mert itt nem a teríték a lényeg. Még a vadászati törvénybe is belekerült a hagyományos vadászati módok térnyerésének támogatása.

Az augusztusi siófok-kiliti Gazdanapon kezdődött. Ott írták alá az együttműködési megállapodást a vadászok és a solymászok, s most íme, vadászok és solymászok valóban együtt készülődnek fácánhajtásra a kiliti hidegvölgyi horgásztónál. Ködoszlatók is a nimródok, hiszen mire az eligazítás véget ér, fölszáll a köd és kisüt a nap.

Ritkaság, hogy egy vadásztársaság a területét adja solymászathoz – halljuk és azt is, hogy Somogyban hasonlóra még nem is nagyon akadt példa, ezt a megyei vadászati hatóság jelen lévő szakembere is megerősíti. Hiszen bár ezúttal a vadászok sem hoztak fegyvert, ám ugyanúgy csak vizsgával, vadászjeggyel rendelkezők vehetnek részt a solymász vadászaton, amelyen fácánzsákmány reményében vágnak neki kutyákkal és tucatnyi sólyommal a Sió partjának.

És egy szirti sassal! Ez a sólyomnál jóval nagyobb madár a társas vadászat különlegessége, általában rókára és nyúlra mennek vele, néhol farkasra is.

A solymász nem egy különleges, fegyvertől borzadó vadászfajta, hiszen sokan vannak, akik mindkét, sőt, a vadászíjász változatot is bírják, „űzzük a vadat”, ahogyan egyikük fogalmaz. A solymásznak vadászvizsgát kell tenni, azután solymász elméletből és gyakorlatból is vizsgáztatják, végül természetvédelemből, hiszen védett, vagy fokozottan védett madarakkal vadásznak. A magyar solymászat is felkerült nemrég az UNESCO világörökségi listájára, ezen kívül hungarikum és a szellemi kulturális örökség része.

Kutya és madár összhangja, a vadász alkalmazkodása a madárhoz, a természethez – ebben rejlik a résztvevők szerint a solymász vadászat szépsége. Vagyis nem a terítékben, hiszen ahogyan a balatonalmádi Tóth János is mondja, jóval kisebb a zsákmány, mint egy fegyveres vadászaton, itt több az esélye a vadnak, ugyanakkor hagyományőrzés, a vadászati tradíciók életben tartása. Az várható, hogy lesz néhány szerencsés sólyom, amelyiknek sikerül zsákmányt ejtenie, de az a fácán, amelyik gyorsabb, ügyesebb, jobban ismeri a terepet, az megússza.

Egy meredek zuhanással, szakszóval vágással lecsap

A sólymos egyéni vadászati mód, társas vadászatokon is egyszerre csak egy ragadozó lehet a levegőben. Egy csoportban az a solymász megy elöl, aki a madarát röpíti. Az általában angol és magyar vizslák állják a vadat, jelzik a solymásznak, ha valahol a közelben fácán lapul.
 

Ha héjával, vagyis alacsony röptű solymászmadárral van a vadász, akkor ökölről indítja a madarát, mintegy utánadobja a zsákmánynak. A magas röptű sólymot ellenben először elengedi, az szabadon fölröpül száz méter magasra a solymász fölé, és amikor a felröppentik a fácánt, a sólyom és egy meredek zuhanással lecsap. Egy madarat egy nap kettő-háromnál többször nem lehet röptetni.

– Olyan élménynek vagyunk „előidézői”, ami amúgy naponta százszor is megtörténik a természetben – így Tóth János, a Magyar Solymász Egyesület korábbi elnöke. – Megfigyeljük, ellessük a pillanatot, amint egy ragadozó támad és zsákmányt ejt.

A lőfegyverek komoly technikai fejlődésével egy időre háttérbe szorult a sólyomvadászat, ám újra reneszánszát éli. – Az, hogy egy vadmadárral a kezünkön mászkálunk és vadászunk vele, nem egy hétköznapi szituáció, extrém sportnak is mondható – folytatja Tóth. – Kevesen gyakorolják hazánkban, százas nagyságrendben, ezért is örvendetes, hogy vannak olyan vadásztársaságok, melyek teret biztosítanak erre, mert számukra is fontos a tradíció, az, hogy fennmaradjon. Ez is azt bizonyítja, hogy nemcsak „puskás emberek” vagyunk, hanem igazi vadászközösségek.

Forrás: Sonline