Fácánkert | Ami eleinte egy szimpla családi versengésnek indult, az ma már hobbija a fácánkerti Hanol Gábornak. A természetfotós a képeivel egy olyan világot szeretne megmutatni az embereknek, amit elképzelni is nehezen tudnak.
Csodabogaraknak tartják őket, mert órákat, napokat töltenek el egy saját kezűleg épített szűk kunyhóban, ahol várják, hogy az előre megálmodott kompozíciót lencsevégre kapják.
– A természetfotózás úgy jött, hogy a haverjaimnak sok videót készítettem. Vettem egy olyan fényképezőgépet, ami HD-ben vesz fel videót. Majd elkezdtem használni a gép fényképező funkcióját, a kertünkben verebeket fotóztam – elevenítette fel a kezdeteket Hanol Gábor. – Eközben keresztapám vett egy tükörreflexes Nikon gépet. Ő a Duna-parton fotózott. Kialakult közöttünk egy háziverseny: kinek a képe jobb? A Spektrumon láttam egy filmet a madárfotózásról – nagyon megtetszett a dolog. Imponált, ahogy rákészültek a feladatra, a leseknek köszönhetően nagyon közel lehet kerülni a madarakhoz. Úgy gondoltam, ezt én is meg tudom csinálni. Ács a szakmám; a kettőt lehet ötvözni. Időközben kiderült, hogy ismerem az ország egyik legnagyobb szaktekintélyét – akit mentoromnak tekintek –, a neves természetfotóst, dr. Kalotás Zsoltot. Úgy próbáltam elkészíteni a képeimet, amire még ő is azt mondja, ez a szint. 2011-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a természetfotózással, több helyen bunkereket építettem. Léptem egy kategóriát, megvettem a Nikon D90-es gépemet egy hordozható Tamron 150-600 milliméteres teleobjektívvel. Ahogy mondani szokták, szintet ugrottam.
Ma már nagyon jó technikai eszközök állnak rendelkezésre az elképzelt képi világ elkészítéséhez.
– Bridge képpel kezdtem. Ez átmenet a kompakt és a tükörreflexes között nem cserélhető objektívvel. A gépet gyorsan kinőttem. Kalotás Zsolt folyamatosan instruált, és szép lassan kezdtem átbilleni azon a ponton, amikor több jó képem lett, mint rossz. 2015 áprilisában leszereltem a katonaságtól, több lett a szabadidőm. Három hét alatt megépítettem a lest – kis tóval – a kertünk végében. Megnyílt előttem a világ: jó látni a madarakat közelről anélkül, hogy elüldözném őket – tette hozzá a 33 éves férfi.
A néhány méterről történő figyelésre szükség is van, hiszen a természetben másodpercek alatt nagyon sok minden történik.
– Amikor elkezdtem a természetfotózást, volt a veréb és a galamb. Amikor megépült a les, rájöttem hogy rengeteg más madár van, amelyek nagyon félénkek, óvatosan kell körülöttük mozogni. A beazonosításukban sokat segítettek a madarászfórumok – tájékoztatott a természetfotós. – Idén először fényképeztem Fácánkertben gyurgyalagot, amely löszös partfalakban lakó madár. Miután megláttam, utána néztem a színpompás madár fészkelési szokásainak. Este kimentem, csináltam egy 1x1 méteres partfalat. Másnap megjelentek, a harmadik napon pedig beköltöztek. A vonulásukig itt voltak, költöttek is. Idén visszavárom őket. Eddig több mint húsz fajt sikerült megfotóznom. Reggel, délelőtt olyan madármozgás van, hogy egyszerre akár több fényképezővel lehetne fotózni. Volt olyan nap, hogy ezer képet készítettem. Ahogy fejlődik az ember, egyre kritikusabb magával szemben.
A világ legismertebb természetfotósai olykor heteket töltenek el egy kényelmes lesben.
– Időigényes hobbi. A tavaszi-nyári időszakban napkelte előtt kimegyek, ekkor szépek a fények. A madármozgáshoz igazítva tájoltam be a lest. A leghúzósabb egy kilenc és fél órás fotózásom volt, még sem tudtam semmi értékelhetőt felmutatni. Ez februárban történt, mínusz 12 fokban. Nem született meg az a kép, amire rákészültem. Szeretném megmutatni az embereknek azt a világot, amit elképzelni csak nehezen tudnak. A legjobban sikerült gyurgyalag fotómon a madár csőrében egy bögöly látható – közölte Hanol Gábor.
Vannak olyan témák, amit már szétfotóztak, és annyira nem érdekesek.
– Annyira nem érdekfeszítő, csak nekem még nem sikerült jó rétisasos képet készítenem. A ragadozó madárról készült képekből sok van. Az elkészítéséhez sötétben kell jönni-menni. Vadövezetben kell felállítani a lest, és csak két-három hét múlva lehet kimenni, hogy a madarak megszokják a tereptárgyat.
Idén a gyurgyalag volt a témám, de a megfotózásukhoz még mindig vannak ötleteim. Szintén tetszik, és egyszer sikerült lencsevégre kapnom búbos bankát. Odúlakó madár, készítettem is egyet, de idén még nem raktak fészket. Azért is szeretem a természetfotózást, mert minden hónapban történik valami érdekes, amit csak meg kell látni. A fotózáshoz ugyanakkor szerencse kell: jókor, jó időben, jó helyen kell lenni.
Sokakat érdekel a fotózás, de nem sok olyan fanatikus van, mint a fácánkerti fiatalember.
– Minden embernek más tetszik. Többnyire természetet fotózok, mert mindig érdekelt az élővilág. Láttam olyan képet, amely fotótechnikailag nem volt tökéletes, de a kép mondanivalója ellensúlyozta a kép hibáit – fejtette ki a fotós. – Ízlések és pofonok különbözőek, de mindenkit meg lehet érinteni. Olyan fotót nem lehet csinálni, ami mindenkinek tetszik. Ez benne a jó, a kihívás.
Több les és fotóturista utak a tervekben
A természetfotósok mindegyike más-más aspektusból közelíti meg a dolgokat, de nem széthúzó társaság, tudnak örülni egymás sikereinek. Hanol Gábor tervei között szerepel a gemenci fotózás. Leendő bázisának a taplósi gátőrházat nézte ki magának, mivel ott sok lehetőség van a jobbnál jobb képek elkészítéséhez. Szürke gém, rétisas, ölyv, kárókatona és a vad. Véleménye szerint nem lehet csak madarakat fotózni, ha bejön, akkor a rókát, a vaddisznót is le kell kapni, hiszen mint mondja, semmit nem szabad kihagyni. Ehhez ideális helyszín lenne a Duna, Sió és Tószeg határolta háromszög.
Tervben van egy egyesület alapítása is. Pályázati pénzből több olyan fekvőlest szeretne építeni, ahol egyszerre akár három fotós is elférne. Szimbiózisban lehetne élni a természettel úgy, hogy nem zavarják az ökoszisztémát. Ez egyfajta ökoturisztikai látványosság is lehetne. Emellett fotóturista utak szervezése is a leendő nonprofit szervezet megvalósítandó elképzelései között van.
Forrás: Teol
