1900. január 25-én született Fekete István, a természetleírásnak, a teremtett világ bemutatásának egyik legnagyobb mestere irodalmunkban.
Avatott ismerője a természet titkainak, a vadászatnak, halászatnak, a magyar földnek. Termékeny és sokoldalú író volt, Jókai után az ő műveit olvasták a legtöbben; művei nyelvezete olvasmányos, gördülékeny, sok helyütt költői; stílusa a legkiválóbb prózaírók sorába emeli a szerzőt.

Az író, mezőgazdasági szakíró apja iskolamester volt, egyik őse a francia forradalom menekültje, dédnagybátyja Damjanich János, az 1848-as tábornok, aradi vértanú.

Kaposvárott járta a gimnáziumot, Debrecenben, majd Mosonmagyaróváron végezte el a gazdasági akadémiát. A Baranya megyei Bakóca után Ajkán gazdatiszt, kitüntetett vetőmag-nemesítő, merinójuh-tenyésztő, aki értett a göbölyhízlaláshoz, a szeszgyártáshoz, s kitűnő vadász is volt.

Novellái jelentek meg az Új Időkben, szakcikkei a Gazdatisztek Lapjában, vadász témájú írásai a Nimródban. 1932-től 1949-ig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1936-ban a Gárdonyi Géza ifjúsági, történelmi regénypályázaton első helyezést ért el A koppányi aga testamentuma című történelmi regénye. 1938-ban az Egyetemi Nyomda pályázatán nagydíjat nyert a Zsellérek című regénye. A Magyar Színházban bemutatták a Hajnalodik című színművét.

1941-ben családjával Budapestre költözött, és sorra jelentek meg könyvei: 1941-ben az Öreg utakon, 1942-ben a Hajnal Bogdányban, 1944-ben az Egy szem kukorica és az Emberek között, 1947-ben a Gyeplő nélkül, 1948-ban a Tíz szál gyertya.

1949 után elhallgattatták mint írót, s csak a katolikus Új Ember közölte tárcáit, de ebből nem tudott megélni. Minden munkát elvállalt, volt uszálykísérő, patkányirtó, hivatalnok, szaktanár.

1955-ben Bölöni György segítségével visszatérhetett az irodalomba, kiadták két állatregényét, a Kelét és a Lutrát. Megjelent sokáig nélkülözhetetlen halászati tankönyve is. 1957-től sorra arattak sikert ifjúsági regényei: a Bogáncs, a Tüskevár, a Téli berek, a Vuk, a Hu, és Kittenberger Kálmán élete. 1970-ben hunyt el Budapesten. Számos kisfilmet is írt, 2000-ben posztumusz Magyar Örökség kitüntető címet kapott.

Forrás: Vadászat.net