Jól koordinált, humán- és anyagi erőforrással jól megalapozott és megerősített ágazati kutatásfejlesztésre van szükség.

A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya és az Erdészeti Tudományos Bizottsága tudományos ülést tartott 2016. november 17-én, a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Innováció az erdő-, vad- és faanyag gazdálkodásban címmel az Akadémia székházában.

Rédei Károly, az Erdészeti Tudományos Bizottság elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy olyan témák kerülnek terítékre, amelyek a kutatást és a gyakorlatot egyaránt érintik, innovatív értékeket képviselve. A globális klímaváltozás új erdőművelési, fatermesztési és agrárerdészeti eljárások bevezetését teszik szükségessé. A fa, mint környezetbarát nyersanyag a harmadik évezredben sem veszít jelentőségéből, és várhatóan tovább nő az igény iránta. Ugyanakkor hazánkban az innováció iránti piaci igény viszonylag alacsony – hívta föl a figyelmet a szakember. – Tudás, tőke és kapcsolathiány figyelhető meg ezen a téren. Éppen ezért jól koordinált, humán- és anyagi erőforrással jól megalapozott és megerősített ágazati kutatásfejlesztésre van szükség.

Ezt követően Németh Tamás akadémikus, osztályelnök nyitotta meg a konferenciát. Hangsúlyozta, talajosként úgy gondolja, hogy a talaj akkor működik jól, ha a talajt növényzet borítja, nem pedig bevásárlóközpont vagy autópálya. Az elmúlt huszonöt év alatt hét százalékról mintegy tíz százalékkal megnőtt a fedett területek aránya. Felhívta a figyelmet, hogy a tartamosságban gondolkodó erdészet és a talajtan rendszerét nehéz, szinte lehetetlen beilleszteni a mai tudománypolitikába. Ennek egyik oka a két tudomány időhorizontjában rejlik, mivel a politika csak négy években tervez.

Az első előadást Mátyás Csaba akadémikus tartotta (szerzőtársai:  Führer Ernő kandidátus, Illés Gábor PhD, Bidló András kandidátus, Fonyó Tamás) Az "eDTR" döntéstámogatási rendszer: egy új segédeszköz klímatoleráns célállományok kiválasztásához címmel.

Az előadó azzal a felütéssel kezdte mondandóját, hogy csupán a jéghegy csúcsát fogja megmutatni, egy projekt termékét. A munkában négy egyetem, továbbá erdészeti társaság és kisvállalkozás vesz részt.
Hazánk az elmúlt ötven évben „lecsúszott” a térképen, és a hőmérséklet tekintetében jelenleg a román alföldön helyezkedik el. Végig kell gondolnunk, hogy mit jelent ebben az összefüggésben a természetesség, az őshonosság. Mindez egyetlen erdőgeneráció ideje alatt zajlott le. Ha a változás ilyen ütemben folytatódik, akkor az időjárás a kedvenc fafajunk, a bükk alól „kihúzza a szőnyeget” – fogalmazott az előadó. – Ennek ellenére a felkészülésünk nem sikeres. Az okokat többek között abban látja, hogy sokan intuitív igazságokat tartanak igaznak bizonyítás nélkül. Mások a múltba menekülésben látják a megoldást. Megint mások egyfajta változatlanságot tételeznek a termőhelyek potenciálja és a fafajok tekintetében. Nagyon nehéz megmondani a minisztériumi íróasztal mellől, hogy az „x” erdőrészletben mit kellene csinálni. Napjainkban nagyon sok olyan előírás és megszokott módszer van a gyakorlatban, ami klímakockázat fokozónak tekinthető. Ezek közül egyet kiemelve: a vágáskor emelése folyamatos nyomás az erdőgazdálkodókra.

A klímaváltozásra való felkészülést tekintve ez két szempontból is hátrányos. Ha megnöveljük a generációk életidejét, akkor lassítjuk az alkalmazkodási lehetőséget. Másrészt minél idősebb ez egyed, annál inkább kitett a fertőzéseknek, a betegségeknek, a változásoknak.
Mindebben egyetlen dolog a biztos, hogy óriási a bizonytalanság.
Ezt a helyzetet igyekeznek egy döntéstámogatási rendszerrel segíteni, nem döntést hozni, csak javasolni.
Ez a módszer folyamatosan cserélhető adatbázison alapul. A rendszer a hagyományos fogalmi kategóriákon belül marad, nem borítja föl az eddig megszokott kereteket, azért, hogy a felhasználó ne kerüljön dezorientált helyzetbe.
A legfontosabb a klímaértékelés. Ezt fiziológiai alapokra helyezték. Führer Ernő kutatásaira építve a szárazságindexet használják a nyári vegetációs időszakra alapozva.
Az elmúlt évtizedek adatait elemezve megállapítható, hogy a legnagyobb változások a Dunántúlon következtek be. Az ottani bükkös zónák „eltűntek”. Ez nem jövő, hanem a múlt. A számos légkörfizikai modellből kialakított előrevetítésekből az látható, hogy egy új, eddig még nem tapasztalt klímaöv jelenik meg, a sztyepp. A füves puszta. Optimista forgatókönyv szerint nem lesz jelentős, borúlátó jövő alapján az ország felét is elfoglalhatja.

Természetesen a hidrológiai viszonyok sem mellékesek, ámbár a vita az erdészek és a vízügyesek között arról folyik, hogy az erdőnek milyen hatása van a vízkészletre. A talajvíz elsősorban az alföldi területeken játszik lényeges szerepet.
A termőhelypotenciál szerinti besorolási rendszer öt alaptényezőn nyugszik. E termőhelytípusok alapján választanak a gyakorlatban fafajt. A klímaöv meghatározása a múltat jellemző fafaj alapján történik. Egy most hatvan éves bükkös a hat évtizeddel ezelőtti állapotot tükrözi, nem pedig a hatvan év múlva várhatót. Holott új termőhelytípus fog megjelenni. Elkerülhetetlen lesz új fafajok, új származási helyű fajok számításba vétele, alkalmazása. Ez pedig felrúgja az eddigi szemléletet, az őshonosság szerepét, a tájidegenség, az exóták kizárását.
Ugyanakkor például a sztyepp övvel kapcsolatban semmilyen tapasztalattal nem rendelkezünk, nincs javasolt fafaj. Nyilván nem fatermesztési célú területek lesznek ezek.

A jelenlegi adatbázis az ERTI honlapján érhető el: www.ertigis.hu
Meg kell oldani a rendszer dinamikussá tételét. Végezetül tanácsadó központok létrehozását javasolta Mátyás Csaba, külön az erdészeti, mezőgazdasági és legelőgazdálkodási területekre.

Forrás: ForestPress