Novemberben elkezdődnek a hajtóvadászatok. Gyakorlott vadászvezető ezért úgy állítja össze a vadászati tervet, hogy maradjon szabad hely az időjárás szeszélyei miatt félbeszakított vagy lemondott vadászatok újratartására.

Az ilyen esetekben a hatósági engedélyezés a vadászat időpontjának az áthelyezése a vezetőknek csak egy rutinfeladat.

Meg kell becsülni, ami van

A társasvadászat hangulata, legyenek annak bármilyen összeszokottak és megértők is a résztvevői, elsősorban az eredményektől függ. Sajnos a 20-30 évvel ezelőtti nagyterítékű fácánvadászatoknak vagy hajtókat próbára tevő nyúlstráfok ideje lejárt. Sok társaságnál azért még van annyi vad fácán és mezei nyúl, hogy a társasvadászat résztvevői ne térjenek haza üres kézzel. Ha meg tudjuk becsülni ezt a keveset is, akkor érdemes csinálni.

Csak akkor van helyünk egy társasvadászaton, ha meg tanultunk mások sikerének is örülni és a sikereket közösként felfogni. Mérgelődni, vádaskodni, egymást bosszantani nincsen értelme, mert nem a vadászok tehetnek az apróvad drasztikus csökkenéséről. A társasvadászaton szigorú szabályok uralkodnak, amely betartását a vadászat vezetője diktálja és a betartásukért minden résztvevő felel. A fegyver használata mögött mindig ott áll a hatványozott balesetveszély. Legyen csak szó a szófecsér sörétes fegyverről vagy a jóval  komolyabb golyós puskákról, a használatuk maximális odafigyelést és fegyelmet igényel. Egy társasvadászaton legyen bármilyen demokratikus is a légkör, csak egy ember irányíthat és az a vadászat vezetője. Senkinek nincsen joga kétségbe vonni a vadászat vezetőjének az utasításait, viszont akkor is végre kell hajtani minden parancsot, ha a társasvadászat valamelyik résztvevőjére nézve ez előnytelen.  Fegyverrel a kézben egy társasvadászaton nincs helye semmilyen engedetlenségnek esetleg ebből eredő vitának.

Figyelni a kutyákra

A társasvadászatok fontos kellékei a vadászebek is. Mindig vegyük figyelembe azt is, hogy akár a hajtásvonalban, akár elállóként dolgozzunk együtt a vadászkutyákkal, illetve azok gazdáival a vadászkutyák kezelőinek a figyelmét megosztják a kutyák. Ebből eredhetnek pillanatnyi megtorpanások, átszervezések vagy igazítások, amit gyakorlott vadászok szinte észrevétel nélkül meg tudnak oldani. A vadászkutyák legnagyobb figyelmet a vaddisznóhajtásokon követelik meg. A  kutya terelte disznó jól vezethető, de ha megzavarja őt a puskák zaja, az emberek hangja vagy az emberek szaga, a disznó megzavarodhat és ilyenkor könnyen támad. Az ilyen disznó támadáskor elsősorban a kutyák kerülnek veszélybe, de ha a disznó belekerül az ember szagösvényébe, akkor előfordulhat, hogy rátámad az emberszag kiváltójára. A disznó látása gyenge, a mozdulatlan és jó széllel álló embert sok esetben pár méterre se veszi észre, és elrohan mellette. 

Nem hadgyakorlatra megyünk

Mindig aktuális és kényes téma a vadász öltözéke. Ez sehol nem domborodik ki annyira, mint a társasvadászatokon. A vadászati szabályzat előírta megkülönböztető jelzéseket lehet szeretni vagy nem szeretni, de használni kell őket. Viszont felesleges túlzásba vinni. Elállóknak elég egy narancs vagy sárgászöld karszalag vagy kalapszalag. A hajtásban résztvevőknek viszont kell a színes mellény. Egy társasvadászat ritkán folyik zárt területen. A hajtásba bekerülhetnek kívülálló megkülönböztető jelzést nem viselő emberek (mezőgazdasági munkások, gombászok, turisták stb.) is. Vigyáznunk kell, nehogy beleessünk a megszokottság hibájába, és mást nem veszünk figyelembe csak a megkülönbözető színű jelzés viselőjét! Történt már így vadászbaleset és sajnos több közlekedési baleset is. Ami a vadászhagyományokat és az erre alapuló vadászetikát illeti, kérem a vadászkollégákat, hogy a társasvadászatokon ne használjanak terepszínű vadászruházatot. A vadászat hagyományos színei az egyszínű zöld és a barna sötét árnyalatai. A vadászkalap is sokkal praktikusabb, mint az amerikai eredetű baseball sapka. Ne csak önmagunkat, hanem elsősorban a kollégákat és a meghívónkat tiszteljük meg azzal, hogy nem hadgyakorlatra jelentkezünk be, hanem társasvadászatra.

Forrás: Új Szó