Az új év első napján az egyesületek többségénél véget ért az apróvad vadászatának idénye. A törvény ugyan a hónap derekáig lehetővé teszi a fácán vadászatát, de sajnos oda jutottunk, hogy a fácán elfogyott. És ami nincs, arra vadászni sem lehet.

A puska azonban nem hallgatott el, csak most már nem a fácánra meg a nyúlra vadászunk, hanem arra, ami még van: vízivadra és ragadozókra. A vízivad vadászata csak ott lehetséges, ahol halastó vagy nagyobb folyó van, amelyik még nem fagyott be. Tehát a vízivad vadászata is erősen behatárolt, de ragadozó van mindenütt. Méghozzá igen szép számban.

Az idén a róka és a sakál párzása valamivel korábban kezdődött a megszokottnál. Javában tart náluk a lakodalom, és ezt az időszakot feltétlenül ki kell használni, ha eredményesen akarjuk apasztani a számukat. Ha valaki veszi a fáradságot, és megvárja az alkonyt vagy az estét a határban, minden irányból hallhatja a szerelemre áhítozó rókák kaffogását, olykor pedig a sakálok lidérces üvöltését is.

Ha jó széllel közelítünk egy-egy lábon álló kukoricás felé, még akár a dohányosok is megérezhetik azt a jellegzetes penetráns „illatot” amellyel a rókafiúk megjelölték a területüket. Az ilyen sűrűket, kukoricákat érdemes meghajtani, mert több dalia is pihenhet benne az éjszakai dáridó után. A hajtáshoz nem kell sok ember, a nagy létszám tévhit. Igaz, többen nagyobb területet tudnak lefedni, ám két-három egymással összhangban levő ember, egy jó vizsla közreműködésével elegendő ahhoz, hogy megmozgasson egy 10–30 hektáros táblát. Csupán az elállónak kell ismernie a váltókat, és ha jól helyezkedik, biztosan lövéshez jut!

Lehet továbbá próbálkozni a sípolással is, de ahhoz kiváló hallás és türelem szükséges. Amikor ilyen hideg van, és hómentes a táj, könnyebben ugrik be a róka a nyúlsírásra vagy az egércincogásra. Csakhogy a szerelemittas vöröskabátos daliák nem mindig buknak az ilyen csábításra, mert most egy sokkal erősebb parancsnak, a fajfenntartásnak tesznek eleget.

Vannak azonban sípok, amelyek a szerelemre vágyakozó szuka hívóhangját utánozzák, ilyenkor ez lehet célravezetőbb. Aki jól tudja kezelni a sípot, kimagasló eredményeket érhet el a ragadozógyérítés terén. De tudni kell azt is, hogy a félrefújt síp inkább elijeszti, mintsem behívja a rókát, ezért rengeteget kell gyakorolni és hallgatózni ahhoz, hogy elsajátítsuk a csalisíp helyes használatát.

A les is jó módszer a ragadozók vadászatára. Ehhez azonban ismerni kell a területet, a járatos kotorékokat, és azokat a helyeket, ahol rendszeresen van róka vagy sakál. Les alkalmával segítségünkre lehet a dögkút is, azt azonban ajánlatos még szeptember végén, október elején elkészíteni, hogy odaszokjanak az állatok. Ha így jártunk el, akkor ilyen zimankós időben szinte borítékolható a siker. Persze, ha kellően felöltöztünk, ha van türelmünk, és ha akár fél éjszakát is hajlandóak vagyunk egy magaslesen vagy fára épített ülőkén rostokolni csak azért, hogy egy-két ravaszdiról levegyük a kabátot.

És itt jutottunk el a ragadozóvadászat alapvető kérdéséhez. Az igazi vadász nem élvezetből öl, nem a gyilkolási ösztönét éli ki. Tehát ha meglőjük a rókát, ne hagyjuk kint rohadni a határban. Vegyük fel, nyúzzuk meg, és ami megmarad, azt ássuk el. Azért, mert nem vagyunk gyilkosok, nem az ölés miatt vesszük el egy élőlény életét. Köztudott, hogy a rókabőrnek ma nincs értéke, de a vadász nem is pénzért öl. Ha valaki netalán azért vadászik, mert a saját kis számadása szerint anyagilag megéri, az akassza szögre a puskáját, de rögtön!

Hogy a ragadozók állományának megfelelő szinten való tartása rövid idő alatt látható eredményt hoz az apróvad állományának gyarapodása terén, az bizonyított. De csodát ne várjunk tőle. Nem a túlszaporodott rókaállomány okozta a fogoly, a nyúl és a fácán eltűnését. Látványos eredményt az élettér javításával, a vegyszerhasználat csökkentésével lehet elérni.

Forrás: Magyar Szó