A Sefag Zrt. vadászterületein nagyjából tízezer nagyvad él; a legnagyobb kihívást – részben kiterjedése miatt – a lábodi vadászterület vadtakarmányozási feladatai jelentik. Főleg ilyenkor, a téli időszakban kell kiemelt figyelmet fordítani a vadak takarmányozására.

Becslések szerint négy és fél ezer gím, a kétezer dám, s az 1400 őzön kívül 170 muflon, s csaknem 1800 vaddisznó lehet a területen. Ihárosi Péter, a Sefag Zrt. osztályvezetője közölte: etetésük vadászterületenként különböző. Az eltérő élőhelyi adottságokból, s az ebből eredő hasznosítási gyakorlatból fakadóan területenként más és más vadfajok élveznek prioritást, tehát a takarmányozás módja ezekhez a szempontokhoz idomulnak.

Egész évben etetnek a szórókon

– Egy év szabad területi takarmányozását nézve a téli és a tavaszi hónapokra esik az etetés csúcsa – folytatta. – Az élelem kihordása – minden évszakban – előre tervezett szakaszokban, s mennyiségben történik.

Ennek nagyságát az időjárási és egyéb előre nem tervezett vagy tervezhető események módosíthatják. A jól bevált – bár árának emelkedése miatt a költségeket már nagyon érzékenyen érintő – szemes és csöves kukoricán kívül a kukorica-, illetve a cirokszilázs valamint különböző szálas takarmányokat kapnak az állatok.

Ihárosi Péter kitért rá: a szórókon az etetés egész éven át tart, de váltakozó intenzitású. A vad vadászati célú helyhez kötése mellett a mezőgazdaságban okozott károk mérséklését is szolgálhatja a nyári, őszi etetés.

Gondoskodnak a vadakról

A legnagyobb kihívásnak a lábodi vadászterület vadtakarmányozási feladatait nevezte a szakember. A terület kiterjedésében valamint az eltartott vadállomány nagyságát és összetételét tekintve ez a legnagyobb. A kérődző vadfajok takarmányozásának bázisát a több mint 2000 hektáron termelt és zömében lábon feletetett szántóföldi növénykultúrák, illetve legelőterületek adják.

A szakember arról is beszámolt: a zrt. éves szinten szabad területen 900, a kertekben pedig nagyjából 1500 tonna szemes takarmányt használ fel vadetetésre. Ezen kívül lédús takarmányból 1000–1200, a kiegészítő takarmányból – azaz sóból – közel 20 tonnát helyeznek ki. Ezek kétharmada a téli hónapokban kerül ki a társaság vadászterületeire, ám lényegében egész éven át gondoskodnak a vadról.

A mínuszokban befagynak az itatók

Jól bírják a fagyokat a bőszénfai szarvasfarm agancsosai, de a hidegben több energiát igényel, hogy fenntartsák a testhőmérsékletüket. Élénken mozognak, és csak a takarmány körül tömörülnek össze a szarvasrudli tagjai. A tenyészkertekben, az állatsimogatóban és a vadászkertben mintegy ezer szarvasról és más vadakról, például muflonokról és vaddisznókról kell gondoskodni a szarvasfarmon. Ezért a gondozók télen fokozottan figyelnek arra, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt adjanak. Nyáron a legelő terített asztalt jelent, és az állatok dúsabb füvű területekre vándorolhatnak, telente azonban tömegtakarmányra szorulnak.

Kukoricasilóval, tartósított lucernával és cukorgyári melléktermékként keletkező aprított répaszeletekkel etetik a szarvasokat. Az abrakot kukoricával és árpával is kiegészítik időnként. Ásványi anyaggal dúsított nyalósót egész évben helyeznek ki számukra. Gyakran befagynak az önitatók, mínusz nyolc fokig még fel lehet törni ezeket, de mínusz tíz fok felett már lajtos kocsival hordják a vizet a szomjas szarvasoknak.

Forrás: Sonline