A csontig hatoló hideg a vadon élő állatoknak is óriási kihívás. A hóval borított területeken nehéz táplálékhoz jutni.

A vad az etetőtől távolabb bóklászik, túl van a „reggelin”, és ahogy az autóval közeledünk, megugrik. Csak nézzük, amint távolabb vágtat a csapat, amely mintegy másféltucat őzből áll.

– Jó ez a hely nekik, mert messze van a 6-os és a pusztaszabolcsi úttól is – mondja Marczinka Tamás, a Lívia Környéke Vadásztársaság elnöke. Az elnök elmondta, hogy az állatokat rendszeresen etetik. Kerül ki szálas és szemes takarmány is bőségesen, lehetőleg minden évben ugyanarra a helyre, így biztosan megtalálják az élelmet az állatok. Persze, ha egy vadász jelzi, hogy valahol máshol nagyobb csapat vad rendszeresen tartózkodik, akkor oda is szállítanak takarmányt.

A vadásztársaság maga gondoskodik az állati takarmány beszerzéséről és kihelyezéséről, amelynek költségeit a tagdíjból fedezik. Ennek összege az adonyiaknál ez évi több százezer forint, vadhúseladásból csak egy részét tudják kitermelni.

Az Adony környéki mezőket, erdőket járva velünk vannak a Vadex Zrt. munkatársai is, Sebestyén János erdőgondnok és Nagy Győző kerületvezető erdész. A vadgazdálkodó és az erdőgazdálkodó között jó az együttműködés, a szakemberek folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot. Ha szükséges, együtt készítenek kerítést a facsemeték védelmére, hogy a vad ne tegyen bennük kárt.

A szakemberek szerint ebben a térségben az őz a legveszélyeztetettebb állat, nekik nagyon fontos a szálas takarmány. Egyes helyekre nyalósót is kihelyeznek, hogy a vad hozzájusson a számára szükséges nyomelemekhez. A vadban okozhat kárt a nagy hideg, de a jól tartott állomány számára sokkal kevésbé veszélyes.

A Lívia Környéki Vadásztársaságnak 27 sportvadásza és egy hivatásos vadásza van, utóbbi ilyenkor figyeli a vadak mozgását és gondoskodik az etetésükről. Az állatok ellátása a mezőgazdasági és erdészeti vadkárt is csökkenti, a szántóval szomszédos erdők szélén a vaddisznóknak alakítottak ki etetőt, hogy ne dúlják fel a vetést.

Forrás: Feol