Gróf Széchenyi Zsigmond halálának 50. évfordulója alkalmából rendeztek megemlékezést Sárpentelén, a Szent Kereszt Felmagasztalása templom sírkertjében.
A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja kalandos élete során bejárta Afrikát, Indiát, Alaszkát és Európát. Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye.

A megemlékezés díszvendége Gróf Széchenyi Zsigmondné, Mangi néni volt. Hertelendy Margit, Mangi néni 1959-ben Keszthelyen kötött házasságot Gróf Széchenyi Zsigmonddal. A most 92 esztendős Mangi néni 27 évvel volt fiatalabb Széchenyi Zsigmondnál, életfeladatának a férje támogatását tartotta. Gépelte a kéziratokat, sokszor el is kellett dugnia a sokadik tisztázás után, mert a szerző-férj újra és újra belejavított. (Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesítette Mangi nénit 2010-ben. A kitüntetést a magyar vadászati kultúra, a magyar vadászati szép- és szakirodalom ápolása, megőrzése érdekében kifejtett nem mindennapi tevékenységéért ítélték oda. – A szerk.)

Fazekas Sándor agrárminiszter és Bitay Márton Örs állami földekért felelős államtitkár nevében is köszöntötte a jelenlévőket Ugron Ákos Gábor állami földekért felelős helyettes államtitkár. Mint mondta, egy „olyan keresztet avatunk ma, amilyet a bölcső fölé tesznek a családok, hogy útmutatóul szolgáljon. Gróf Széchenyi Zsigmond ilyen útmutatóval szolgál a vadásztársadalomnak.”

| „minden vadászzsákmány legszebbike – az emlék”

Számos írásával tanít minket arra Széchenyi Zsigmond, hogy nem a trófeáért és a húsért, hanem valójában azért vadászunk, hogy olyan emlékekkel és élményekkel legyünk gazdagabbak, amelyek bizonyos értelemben jobb emberré tesznek bennünket – mondta L. Simon László országgyűlési képviselő a sárpentelei Holfelder-ház udvarán, amikor Széchenyi Zsigmond műveinek irodalmi jelentőségéről beszélt.  „A természet ismerete, szeretete és a természeten keresztül a teremtett világnak a megértése, elfogadása, alázattal való megközelítése jobb emberré kell, hogy tegyen bennünket.”

Széchenyi Zsigmond, a nagy vadász számos, máig népszerű könyvet írt utazásairól. Az „Ahogy elkezdődött…” című művében megemlékezik boldog, felhőtlen gyermekkoráról, Sárpenteléről, a családi birtokról, valamint apjáról, aki „habár tevékeny életének pihenő óráiban szívesen elvadászgatott, a lovat mindig előbbre valónak tartotta a puskánál”. Kisgyermekként élete egyik első „vadászleckéjét” is apjától kapta, amidőn vadlúdra vadászva egy mocsaras helyen apja magára hagyta, rásötétedett, s torkaszakadtából bömbölni kezdett félelmében. A nagy vadász egész életében emlékezetébe véste apjának komoly szavait, miszerint „komoly vadászember nem szokott ám megijedni, ha rásötétedik”.

Forrás: Vadászat.net